Nagy Sándor (MSZP)
NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid időre szeretném az önök türelmét és figyelmét igénybe venni. Azt gondolom, kezd kifejezetten rossz irányba menni ez a vita, amely az egyébként szükséges teendőket megfogalmazó országgyűlési határozati javaslat kapcsán kialakulni látszik. Nem szeretném, ha bármely hozzászólásból olyan félreértések maradnának vissza, amelyek finoman szólva - hogy is mondjam - nem fedik a valóságot. Ha valaki már nem emlékezne rá, a két társadalombiztosítási önkormányzat 1993 júniusában alakult meg. Úgy alakult meg, hogy a megalakulása előtt egy héttel vagy egy hónappal - praktikusan - született egy kormányhatározat az egyébként elfogadott önkormányzati törvénynek megfelelően bizonyos igazgatási, hivatali, szervezeti kérdések rendezéséről. Semmiféle előkészület nem történt a két önkormányzattal kapcsolatos hivatali-igazgatási szervezet megosztásáról. Nemhogy a megalakuláskor nem várta az önkormányzatokat kész igazgatási struktúra, de - nyugodt lélekkel merem mondani - a lehető legnagyobb káosz uralkodott. Az a csoda, hogy egy év alatt az önkormányzatok nemhogy nem roppantak bele bizonyos értelemben ebbe a helyzetbe - nyugodtan ezt is feltételezhette volna az ember -, hanem átlátva ezt a szituációt, üggyel-bajjal és a megelőző kormánytól minimális segítséget kapva - vagy éppenséggel semmilyen segítséget nem kapva - tették a dolgukat: megcsinálták az igazgatási szervezetek szétválását, küszködnek a járulékbehajtás problémáival, küszködnek az elavult nyilvántartási rendszerrel, küszködnek azzal a gonddal, hogy a megelőző kormány úgy vette fel és írta alá a világbanki hitelt, hogy - elnézést kérek - elképzelése sem volt arról, hogy konkrétan egy kétönkormányzatos szisztémában mit mire fognak majd használni, ki kivel fog megállapodni, hol fogják a nyilvántartást vezetni, ki fogja csinálni a járulékbehajtást és nem sorolom tovább. (18.20)Mindez odaszakadt az önkormányzatok nyakába. Azt gondolom, mint aki valamelyes tapasztalatot szereztem ezen a területen, ezek az önkormányzatok sokkal inkább elismerést érdemelnének - tisztelt képviselő úr -, ismerve azokat a tényeket, hogy a megelőző kormánnyal milyen volt a viszonyuk és milyen módon csinálták a munkájukat, semmint ilyen drasztikus elmarasztaló megjegyzéseket - mint ön is tette. Arról nem is beszélve, hogy itt nem beavatkozásra van szükség, hanem hagyni, hogy mindenki tegye a dolgát. Az államnak pedig - azt gondolom - az állami felelősségvállalás mértékéig van kötelessége, joga, hogy ezekben a folyamatokban részt vegyen. De csak eddig a mértékig. Nem kevesebb és nem erőteljesebb mértékig. Erről van itt most szó, azt gondolom, ebben a helyzetben is.Nem lenne szerencsés, ha az egyébként nem napirenden levő kérdés, hogy az önkormányzatiság hogyan alakul, hogyan működik, milyen a törvény, ha tehát egy ilyen kérdéskörbe, mint ami most napirenden van, egy ilyen vitába csúsznánk bele.Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)