Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr.Tisztelt Ház! A pénzintézeti törvény módosításáról szóló törvényjavaslat alapvető célja, hogy a rendszer megkezdett konszolidációjának folytatásához a jogszabályi feltételeket biztosítsa. Ennek jegyében a javaslat csak a legsürgősebb döntési pontokat tartalmazza. Ezek a következők. Szoros feltételek teljesítése esetén a bankok alaptőke-leszállításának a társasági törvényben előírttól eltérő rendezése. A bank-konszolidáció során megvalósított adós-konszolidáció határidejének meghosszabbítása. Az intézményvédelmi alapok számára annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy tagintézményeiknek az eddigieknél kedvezőbb módon nyújtsanak segítséget. A pénzintézeti törvény két pontjának hatályon kívül helyezése, valamint az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló törvény egyik átmeneti rendelkezésének módosítása.Ezek a kérdések sürgős rendezést kívánnak. Indokolja, hogy halogatásuk zavarokat idézhetne elő a pénzintézeti rendszer működésében, és ez károkat okozna a gazdaság egészének is. Ez a módosítás természetesen nem helyettesíti, nem is helyettesítheti a pénzintézeti törvény átfogó felülvizsgálatát, amelynek eredményeként jövőre átfogó módosítást fog a kormány a tisztelt Ház elé terjeszteni.A bankok alaptőke-leszállításának rendezése elsősorban a privatizáció miatt fontos. A bank-konszolidáció következményeként a pénzintézetek tőkeszerkezete torz képet mutat. A magas jegyzett tőke abszolút állami túlsúlyt eredményez. Ugyanakkor a nagy, negatív összegű eredménytartalék hosszú évekre determinálná a bankok eredmény-felhasználásának lehetőségét.Mindez számos jogi és gazdasági problémát okozna a privatizáció során. Ezért a pénzintézetek alaptőke-leszállítását végre kell hajtani. Ettől eltérő megoldás csak kivételes esetekben valósulhat meg.A törvényjavaslat lényege az, hogy a pénzintézetek számára az alaptőke leszállítására a társasági törvénytől eltérő módon ad lehetőséget. A társasági törvény szerint alaptőke-leszállítás esetén a hitelezőknek megfelelő biztosítékot kell adni. Mi lehet a szóban forgó biztosíték pénzintézetek esetében? Elsősorban a pénzintézet kihelyezései, a bankok követelései szolgálhatnak biztosítékul, mert az egyéb eszközök a betétállományhoz képest nem elegendőek. Ez a bankok sajátos tevékenységéből következik. Mivel elsősorban pénzközvetítéssel foglalkoznak, ezért az összegyűjtött forrásokat továbbítják és nem saját eszközöket fektetnek be.A javaslat elismeri a bankok tevékenységének ezt a sajátosságát és kimondja, hogyha a pénzintézet tőkeszintje eléri vagy meghaladja a pénzintézeti törvényben előírt súlyozott eszközkockázati arányt, akkor a vele szemben az alaptőke-leszállítás miatt fennálló követeléseket biztosítékokkal ellátottnak kell tekinteni.A súlyozott eszközkockázati arány a nemzetközi tapasztalatok alapján került kialakításra és azt célozza, hogy a bank tőkéje és hitelezési tevékenysége összhangban legyen; ezért a megfelelő kockázati fedezet rendelkezésre álljon. Az alaptőke-leszállítás további fontos feltétele, hogy a leszállítás folytán a pénzintézet szavatoló tőkéje nem csökkenhet, vagyis nem történhet tőkekivonás, a bank működési biztonsága nem változhat.A bank-konszolidációhoz kapcsolódva adós-konszolidáció is folyik. Az eredeti szándékok szerint az adós-konszolidációt ez év december 31-éig le kellett volna zárni. Ma már azonban nyilvánvaló, hogy az adós-konszolidációs tárgyalások és megállapodások egy része nem fejezhető be, illetve nem köthető meg az eredetileg kitűzött határidőig. Erre tekintettel a kormány javasolja a parlamentnek, hogy a pénzintézeti törvényben erre adott határidőt 1995. június 30-áig hosszabbítsa meg. A javaslat lehetővé teszi, hogy az adós-konszolidáció során elengedett követelést a bankok az adózatlan eredmény terhére képzett kockázati tartalék felhasználásával leírják. Ez a megoldás fenntartja a bankok érdekeltségét az adós-konszolidációban. Itt nem új megoldásról van szó, hanem a folyamat fél évvel történő meghosszabbításáról.A konszolidáció nemcsak a részvénytársasági formában működő bankokra, hanem a takarékszövetkezetekre is kiterjed. A takarékszövetkezetek és a magyar állam közösen hozták létre az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot, amely a szövetkezeti sajátosságok figyelembevételével végzi a konszolidációt. Az úgynevezett OTIVA céljai között a szövetkezeti integráció kiépítése és erősítése is szerepel. Ahhoz, hogy ez a szervezet a létesítő okiratában meghatározott feladatait jobban el tudja látni, szükséges, hogy a szerződések keretében nyújtható támogatásnak fedezete is legyen.A javaslat erre vonatkozóan három lehetőséget tartalmaz: kezességvállalás, tőkejuttatás és hitelnyújtás. A javaslat hatályon kívül kívánja helyezni a pénzintézeti törvény két bekezdését. Az egyik szerint: pénzintézeti vezető és a pénzintézet üzleti döntésben részt vevő alkalmazottja legfeljebb további egy másik vállalkozással lehet alkalmazotti vagy vezetői viszonyban, és ez csak olyan vállalkozás lehet, amelyben a pénzintézetnek öt százalékot meghaladó tulajdoni hányada van.(18.30)Ez a szabály a pénzintézet ügyvezetését kívánta korlátozni. Van azonban olyan hatása is, hogy jelentősen korlátozza a pénzintézetek igazgatóságába megválasztható külső tagok körét. Mivel az igazgatósági tagok - a pénzintézeti törvény megfogalmazása szerint - pénzintézeti vezetőkké válnak, ezért az igazgatóságba gazdasági vállalkozástól csak olyan külső tag választható, aki olyan vállalkozásnál dolgozik, amelyben a pénzintézetnek legalább 5 százalékos részesedése van. Ezek a tagok pedig nyilván abban lesznek érdekeltek, hogy a pénzintézet az őket alkalmazó cégeket hitelezze vagy továbbhitelezze, holott a pénzintézet nem feltétlenül a jó hitelezési tevékenysége révén jutott részesedéshez a szóban forgó vállalkozásokban, hanem esetleg hiteltőke-konverzióval.Ez a folyamat veszélyessé is válhat. Kérdés, hogy fennáll-e ez a hitelezési veszély olyan külső vezetők esetében, ahol a pénzintézet a külsőt alkalmazó vállalkozásban nem tulajdonos. Azok a személyek, akik olyan
vállalkozásnál alkalmazottak, ahol a pénzintézetnek nincs részesedése, nem jelentenek különös veszélyt a pénzintézet hitelezési tevékenységére, mert a pénzintézeti törvény belső hitelre és kapcsolódó hitelre vonatkozó 40. és 41. §-ai szigorú szabályokhoz kötik és korlátozzák az e személyeket alkalmazó vállalkozásoknak nyújtható hitelt. A törvény jelenlegi szövege kizár olyan gazdasági szakembereket, akik egyébként alkalmasak lennének pénzintézeti vezetőnek, csak az őket alkalmazó vállalkozásban a pénzintézetnek nincs 5 százalékos részesedése. Ez különösen sok problémát okoz a takarékszövetkezetek
esetében.A másik, hatályon kívül helyezni javasolt bekezdés 1995. január 1-je után az állam szavazati jogát korlátozza a pénzintézet közgyűlésén. Ez a bank-konszolidáció szempontjából azt jelenti, hogy az államot - a konszolidáció során elért nagyon jelentős tulajdoni aránya ellenére is - leszavazhatják a pénzintézet közgyűlésén olyan kérdésekben, amelyek a konszolidáció továbbvitele miatt fontosak. A pénzintézeti törvény elfogadása óta a pénzintézetek helyzete annyira megváltozott, hogy az eredeti szándék ma már értelmetlenné vált, ezért a hatályon kívül helyezést meg kell tenni.Hangsúlyozom: nem a privatizációs szándék feladásáról van szó - hiszen éppen annak megkönnyítése érdekében javasolta a kormány az alaptőke-leszállítás szabályozásának megváltoztatását -, hanem a megváltozott helyzethez történő igazodásról. Mivel a bank-konszolidáció sikeres végigvitelének egyik biztosítéka, hogy a közgyűléseken az állami tulajdonos képviselője érvényesíthesse a tulajdonosi szándékot, ezért kéri a kormány e bekezdés hatályon kívül helyezését.Végül az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló törvény egyik átmeneti rendelkezésének módosítását tartalmazza a javaslat. Itt valójában csak határidő-módosításról van szó, pontosabban: a jogalkotási folyamat elhúzódása miatt keletkezett probléma kiküszöböléséről. Az Országos Betétbiztosítási Alap törvény 1993-ra díjbeszámítást írt elő egyes - korábban díjelőleget telje-sítő - pénzintézetek esetében. A javaslat ezt az előírást kívánja pontosítani úgy, hogy a díjelőleg beszámítását a törvény hatálybalépését követő egy éven keresztül kell elvégezni, helyreállítva ezáltal az eredeti szándékot.Tisztelt Ház! Kérem, hogy szíveskedjenek a benyújtott törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni és elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)