Szabó Rudolfné (SZDSZ)
SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az SZDSZ-frakció nevében néhány megjegyzést kívánok tenni a foglalkoztatási törvény módosításához kapcsolódóan. Elsőként arról szólok, hogy nem ilyen lerövidített, csak néhány paragrafusra kiterjedő törvénymódosítási javaslatnak kellett volna a Ház elé kerülnie. Ezt a kényszer szülte, az idő kényszere - ezt megerősítette a miniszter asszony is, és képviselőtársaim is megerősítették.A jelenleg hatályos foglalkoztatási törvény több ponton változtatásra szorul - ezzel szintén egyetértettek az előttem felszólalók. Néhány szakasza időszerűtlenné vált, más paragrafusokat módosítani szükséges. Ez részben a munkaerőpiaci helyzet változása miatt szükséges, részben a rendelkezésre álló pénzügyi keretek szűkülése miatt - és ezt sem lehet elhallgatnunk -, de egyes támogatási formák kezdettől fogva nem tudták betölteni azt a szerepet, amelyre létrehozták. Mindezt a külföldi tapasztalatokon és a többéves hazai gyakorlaton alapuló vizsgálatok, kutatások is alátámasztják.Csak példaként említem a munkahelyteremtő beruházások támogatásának jelenlegi módját, mellyel olyan feladatot vállalt fel a Foglalkoztatási Alap, aminek nem volt képes megfelelni. Az köztudott, hogy a Foglalkoztatási Alapból finanszírozzuk az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket: átképzést, közhasznú foglalkoztatást, vállalkozóvá válók támogatását és még egyebeket. A gyakorló szakemberek számára már kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy ez a támogatási mód nem elfogadható és nem hatékony. A ráfordítások nagy összegeket igényeltek, és a foglalkoztatást alig segítették elő. Az induló beruházásokat a tőkejuttatás helyett a bértámogatások nyújtásával lehet gyorsan és hatékonyan segíteni. Ez lehet a foglalkoztatáspolitika feladata.Másik példa: az Intervenciós Alapból adott, még jelentősebb összegű támogatások szintén nem érték el a céljukat, ugyanis iparági problémákat vállalt fel a válságövezetekben a munkaügyi szaktárca, s törvényszerű, hogy ennek nem tudott megfelelni. Ugyanakkor a Foglalkoztatási Alapból aránytalanul nagy összegeket vitt el ez az elkülönített keret.Sürgősen módosításra szorulna az átképzési támogatások rendszere is. Ez részben szűkítéssel járna: például a drága egyéni képzéseket, valamint a több tanfolyamon való részvételt csak nagyon indokolt esetben, és csak részben kellene fedezni a Foglalkoztatási Alapból. Ugyanakkor növelné e támogatási formát az alacsony iskolai végzettségűek és a megváltozott munkaképességűek átképzésbe való bevonása. Ez ma nincs megoldva. Így végül is csökkenthető lenne a tartós munkanélküliek ma elfogadhatatlanul magas aránya.Sarkalatos pontja a mai foglalkoztatáspolitikának a pályakezdők támogatási rendszere. A gyakorlatban ma a fiatalok segélyezése az elsődleges, és általában csak ez után következik az átképzésük. Így kétféle támogatást is kapnak, és nem egyértelmű, hogy mindez az elhelyezkedési lehetőségüket elő tudja segíteni, vagy gyakorlatilag meg is oldja. Ezt meg kellene szüntetni, a segélyezés helyett egy célirányos átképzést kellene biztosítani, és a munkába helyezésüket kellene intenzívebben elősegíteni. Ez utóbbit például a gyakornoki rendszer bevezetésével, illetve különféle bérkedvezmények nyújtásával lehetne megvalósítani.Vagy lehetne a szankcionálás erősítését említeni azoknál a munkáltatóknál, akik feketén foglalkoztatják
a munkavállalókat. Ez is közismerten megoldatlan probléma.Vagy utalhatnék arra, amit a képviselőtársam az előbb említett, hogy nem egészen tisztázott az önkormányzatok szerepe a foglalkoztatáspolitikában, éppen ezért nagyon változó az önkormányzatok hozzáállása
- leginkább személyfüggő.Sorolhatnám még azokat a példákat, amelyek egyfelől megtakarítást eredményeznének a Szolidaritási Alap és a Foglalkoztatási Alap számára, másfelől lehetővé tennék az alapokkal való hatékonyabb gazdálkodást. Ma a foglalkoztatási törvény bizonyos vonatkozásokban túl laza és engedékeny, ugyanakkor más vonatkozásokban igen szűk körű.(11.00)A passzív eszközök dominálnak, melyekkel kivonjuk az embereket a munka világából, ezt előbb-utóbb fel kell hogy váltsa egy aktív, foglalkoztatást elősegítő támogatási rendszer. Ez létkérdés lesz már a jövő évben is, amikor a csaknem felére csökkent Foglalkoztatási Alapból a jelenleginél várhatóan nagyobb számú munkanélküli részére kellene valamilyen támogatást nyújtani, elfogadható élethelyzetet teremteni számukra, és ezen túlmenően alkalmassá tenni őket - és ezt nagyon kihangsúlyoznám - az újabb munkavállalásra.Minderre azonban nem kerül sor '95. január 1-jével, mivel a munkaügyi tárca még a néhány héttel korábbi javaslathoz képest is egy szűkebb tervezetet tudott benyújtani, holott már az előző tervezet is egy kompromisszum eredményeként született. Ahogy azt miniszter asszony is említette, a foglalkoztatási törvény átfogó módosítására a jövő évben kerülne sor, vagyis két lépésben történt volna módosítás, csak az első lépés bővebb lett volna, mint ez a jelenlegi. Remélhetőleg - és ez nagyon fontos - a jövő évben minél hamarabb ide kerül a Ház elé ez az átfogó módosítás.Most tehát erre a szűk körű, gyors törvénymódosításra van lehetőség, de elengedhetetlen ez a módosítás egyfelől, mert - mint azt hallottuk - esedékessé vált a munkanélküli járadékra való jogosultság kiszámításának szabályozása, másfelől a '95. évi költségvetési törvénnyel összhangba kell hozni a foglalkoztatási törvényt, és utalás történt az Érdekegyeztető Tanácsban történt megállapodásra is. A kérdés tehát most nem az, tisztelt Ház, hogy szükség van-e erre a törvénymódosításra - hiszen ez egyértelmű -, hanem az, hogy a Munkaügyi Minisztérium a jövő évben milyen gyorsan fogja előkészíteni a szélesebb körű törvénymódosítást, s a tisztelt Ház milyen gyorsan lesz képes azt elfogadni.Végezetül - mint azt már a miniszter asszony is hangsúlyozta - az aktuálissá vált kötelező módosításokon túlmenően ez a rövid törvényjavaslat is néhány igen fontos változtatást kezdeményez, így például csökkenti a munkanélküli járadék folyósítása mellett megszerezhető jövedelem mértékét. A jelenlegi rendszer ugyanis igazságtalan az aktív foglalkoztatottakkal szemben, hiszen lehetőséget adott arra, hogy a munkanélküli járadék mellett valaki munkát vállaljon, és a minimális bér erejéig kereshetett is. Ugyanakkor, ha egy másik embert veszünk figyelembe, aki munkanélküli járadékra nem jogosult, ugyanazért a nyolc órai bérért megdolgozik és járadékban nem részesül.Nagy érdeme ennek a törvénymódosításnak: a munkanélküli járadékban részesülők elhelyezkedési szándékát erősíti azzal, hogy három hónapig minden hátrány nélkül lehet szüneteltetni a járadék folyósítását, ha közben az illetőnek módja van magasabb összegért munkát vállalni. Ez ideig ugyanis, bármilyen furcsán is hangzik - lehet, hogy nem mindenki számára volt ez ismeretes koráb-
ban -, a járadékon lévők nem voltak érdekelve abban, hogy néhány hétre vagy néhány hónapra munkát vállaljanak, holott egyrészt így takarékoskodni lehetett volna a Szolidaritási Alappal, másrészt - nem volt megemlítve, de nagyon fontos szempont - a munkavégzés az emberre pozitív hatással van.Mindezeket összevetve: elfogadható és szükséges a foglalkoztatási törvény módosítása, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége ajánlja a tisztelt Ház részére, hogy fogadja el ezt a módosítást, és egyúttal kéri, hogy szorgalmazza a törvény módosításának következő lépcsőjét is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)