Götzinger István (MSZP)
DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek azzal, hogy ez a néhány módosító javaslat szükséges, de nem elégséges, éppen ezért sajnálnám, ha a következő fél évben nem kerülne sor a foglalkoztatási törvény átfogó módosítására. Elsősorban a jelenlegi módosítási javaslat 4. és 5. szakaszához szeretnék hozzászólni azzal, hogy valamennyi módosító javaslatot szükségesnek, értelmesnek tartom és egyetértek velük. Tehát ez a javaslat lehetővé teszi, hogy a járadék folyósítása mellett a munkanélküli legálisan hozzájusson egy minimális jövedelemhez. Ezen túl az 5. § lehetővé teszi, hogy legfeljebb 90 napig tartó kereső tevékenység esetén ne szűnjön meg, hanem csak szüneteljen a járadék folyósítása. Úgy vélem, a foglalkoztatási törvény és annak módosítása arról is szól, hogy a törvényhozók hogyan gondolkodnak a munkaerőpiac szereplőinek várható magatartásáról és mit gondolnak arról, hogy az államnak milyen feladatai és eszközei lehetnek ennek a piacnak a szabályozására. Nyilvánvaló, hogy igen korlátozottak ezek az eszközök. Ebből a szempontból az 1991. évi
IV. törvényt alapjában jó törvénynek tartom - tanúsíthatom, hogy a munkaerőpiac szereplői is így ítélték meg általában. Két okból is jó törvénynek tartom - vagy tartottam akkor, abban az állapotában. Akkor született ez a törvény, amikor a munkanélküliség még nem volt olyan nagy mértékű, mint a következő években, tehát egyfajta feltételezésre épült, a munkaerőpiaci szereplők feltételezett magatartására. Nyilvánvalóan más országokból gazdag tapasztalatok álltak rendelkezésünkre ahhoz, hogy bizonyos feltételezésekkel éljünk a törvény megalkotásakor, de természetesen nem ismerhette előre a piaci szereplők magatartásának azt a színes és differenciált voltát, amit a gyakorlat bemutatott. Más oldalról a törvényt nagyon jónak tartottam azért, mert az első olyan törvény volt, amelyik elismerte és intézményesítette a munkaerőpiac szereplőinek közreműködését. Én ezt akkor nagyon nagy jelentőségűnek tartottam. Úgy gondolom, hogy a gazdaság, a piac, a munkaerőpiac sokkal színesebb, szélesebb, tágabb fogalom, mint ahogy mi a mindennapi gyakorlatban beszélünk, vagy gondolkodunk róla. Hiszen a gazdaságba nemcsak az a megszokott legális tevékenység tartozik, amit a mindennapi fogalomhasználatban ez alatt értünk, hanem a gazdaságba beletartozik az anyagi motivációjú bűnöző tevékenység is, független attól, hogy ezt a jog vagy a közerkölcs elismeri-e. Ugyanígy a munkaerőpiac szereplőinek reális magatartásába sok minden beletartozik, amit a jog, vagy a törvény nem ismer el legálisnak.Egyetlen példát mondanék a munkaerő valóságos magatartásával kapcsolatban, ami mindig távol áll, illetve sokkal tágabb a mozgástere, mint amit a törvényhozó, az állam feltételez vagy kívánatosnak tart. A tervgazdaság legszigorúbb időszakában, amikor az önkéntes, vagy önkényes munkahely-változtatás is bűncselekménynek minősült, az egyes munkavállaló csoportoknak még akkor is lehetőségük volt arra, hogy valamennyire piaci módon próbálják eladni a maguk munkaerejét. Tehát amikor alaptétel volt, hogy a munkaerő nem áru, akkor is lehetőséget találtak olyan munkahelyváltoztatásra, ami egyfajta piaci magatartást mutatott, amikor árunak tekintették a saját munkaerejüket.Ez is azt mutatja, hogy az állam elvárása és a munkaerőpiaci szereplők magatartása nagyon különböző. Az előbb említett két szakasz módosító javaslatát azért tartom fontosnak, mert megpróbálja figyelembe venni, hogy az egyén szempontjából is van egyfajta gazdasági racionalitás, és ezt valahol össze kell egyeztetni a közgazdasági racionalitással, a társadalmi-politikai racionalitással. Tehát figyelembe veszi azt, hogy az egyén a munkanélküli járadék folyósítása mellett is mindenáron többletjövedelem-szerzésre törekszik. Egy tömeges cselekvésnél nyilván meg kell találni azt a határt, ami még közgazdaságilag elfogadható, de az egyén törekvéseit is figyelembe veszi. Ugyanakkor az egyén törekvése, ha így ezt figyelembe vesszük, nagyobb esélyt ad arra, hogy a legális munkaerőpiacra visszakerüljön a munkavállaló. Tehát ezt a látszólag nagyon kis elmozdulást nagyon nagy jelentőségűnek és fontosnak tartom ebből a szempontból.Még egy dologhoz szeretnék hozzászólni, illetőleg felvetnék meggondolásra egy javaslatot. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 3-4 évben nagyon sok tapasztalat halmozódott fel a munkaerőpiac működéséről, azokról a megélhetési és túlélési stratégiákról, amelyeket a munkanélküliek elsajátítottak a legális, vagy féllegális, vagy illegális gazdaságban. Azt hiszem, nekünk, a törvényhozás szereplőinek talán még nincs meg igazán az a közös tudásunk ezekről a folyamatokról, amely szükséges ahhoz, hogy jó törvényt alkossunk. Indokolt lenne meggondolni, hogy egy politikai vitanapot kellene szervezni a munkanélküliség kérdésében. Tudom, hogy az elmúlt ciklusban is volt már ilyen, de nyilvánvaló, hogy azóta már annyi kutatási tapasztalat halmozódott fel, amelyekhez alkalom adtán, talán a munkaügyi miniszter asszony segítségével hozzájuthatunk, és egy erről szervezett politikai vitanap talán azt a közös tudásunkat gazdagítja, amit erről a kimeríthetetlen és megismerhetetlen folyamatról mégis együtt megszerezhetünk. Köszönöm, a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)