Kis Zoltán (SZDSZ)

1994. december 15.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló T/187. szám alatt beadott indítványhoz szeretnék hozzászólni. Itt, az eddigi vitából nem pontosan derült ki, hogy mit tárgyalunk, ugyanis a hozzászólások jó része ideológiai vitát kezdeményezett és provokált

- szinte pro és kontra -, elfeledve, hogy itt a módosító indítvány, azt hiszem, azokat a tételeket egyáltalán nem is érinti. Ez a törvény sem arról szól, ami itt a képviselőtársakat megosztja és egymással szemben - szinte haraggal és bosszúvággyal - jeleníti meg mondanivalójukat, amit nem tartok szerencsésnek ebben a Házban fenntartani, kiváltképp azért nem, mert az előző Országgyűlés többnyire azért veszítette el a presztízsét, mert a külső szemlélő azt látta, hogy kifejezetten szimpátia vagy antipátia alapján folyik a vita. Nem szeretném, ha ez az Országgyűlés hasonló tendenciát venne fel, ezért a törvényről szeretnék beszélni.Annak idején, amikor ezt az eredeti törvényt előterjesztette az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága - és nem a kormány, mert a kormány akkor sem vállalta fel a tulajdonviszonyok rendezését -, már látszott, hogy ennek az eljárási szabályai nem egységesek és nem kezelhetőek, mert sajnos - tetszik vagy nem tetszik -, olyan területre kell állami segítséggel beavatkozni, amely kifejezetten a civil szférát érinti. A tulajdon megjelenítése, a tulajdonviszonyok rendezése csak akkor lehet hatósági feladat, akkor lehet ezeket a bizottságokat hatósági jogkörrel felruházni, ha ezek megválasztása valóban egy olyan metodika és módszer alapján történik, amely a legitimitást biztosítja. A földrendező bizottságoknál ilyen jellegű választásra nem került sor, a törvény nem szabályozta a földrendező bizottságok választásának rendjét.A földkiadó bizottságoknál már volt egy közgyűlés, amely elindította ezt a folyamatot, de a két bizottság összevonására és hatósági jogkörrel történő felruházására nem volt mód. Nincs rá lehetőség, hogy jelen pillanatban a törvényhozási ágazatot, a bírói végrehajtást és egyáltalán az önkormányzást és a kormányzást össze tudjuk mosni. Nem is lenne helyes. Ezért közigazgatási jogkörben, közigazgatási hatáskörrel nem lehet tulajdonviszonyokat rendezni; azt vagy a tulajdonosok rendezik, vagy ennek hiányában a bíróság rendezheti. Ezt elkerülendő kísérelte meg annak idején a mezőgazdasági bizottság ezzel a törvénnyel azt a folyamatot elindítani, amely a tulajdonosoknak biztosítja a rendelkezési jogot egy bizottságon keresztül. Tudjuk, hogy nem volt a legszerencsésebb, mert annak idején már látszott, hogy ennek az osztozkodási folyamatnak a földalapok kijelölését követően sem lesz egyenes és járható útja.Mit tudtunk most ebben a módosításban kezdeményezni? Mi volt az, amivel a gyorsítást és lehetőség

szerint a következő év végére történő befejezést meg-

céloztuk?Semmiképp sem az, hogy az eddigi folyamatokat annulláljuk. Ugyanis itt a felvetések jó része teljesen világos, jogos, azt mondja, hogy egyszerűsítsük, más eljárási módot alkalmazzunk, hagyjuk ki az FM-hivatalokat, ne legyenek sorsolások. Rendben van, csak ne felejtsük el, hogy e törvény alapján a földtulajdonnak közel 40 százaléka már le lett rendezve és tulajdonoshoz lett rendelve! Egy megkezdett folyamatba be lehet-e visszamenőleges hatállyal avatkozni? Lehet-e azt mondani, hogy kedves jó barátaim, ti bejelentkeztetek, volt 60 napotok, kész, most egy újabb körnek megnyitjuk a bejelentkezést, de most innen egészen más szisztémával folytatjuk? Akkor mondhatja a korábbi földtulajdonos, hogy ha én ezt tudtam volna, akkor - bocsánat - egészen más módszert választottam volna. Milyen lehetősége volt annak, akinek részaránytulajdona van? Három lehetősége volt:1. bejelentkezett és kérte a földjének kimérését a megadott határidőn belül;2. bejelentkezett, de nem kérte a kijelölést, mondván, hogy ő a polgári törvénykönyv szerinti közös tulajdont választja;ezen kívül volt a harmadik kör, amely nem mondott semmit, úgy volt vele, hogy őt különösebben nem érdekli, hogy hol lesz a földje, majd valahol közös tulajdonba fogják sorolni.Semmiképpen nem lenne kívánatos és nem követendő az, hogy azokat, akik nem jelentkeztek - mert úgy voltak vele, hogy tényleg nem érdekli őket, hogy hol lesz a földjük -, most ismételten megnyitva a lehetőséget, szinte kényszerítenénk, hogy akkor jelentkezz be és méresd ki a földedet. Az eddig kialakult állapotokat ez még kuszábbá, még átláthatatlanabbá tenné, és nyilvánvalóan valóban ösztönözne egy olyan birtokfelaprózódásra, ami egy hatékony gazdálkodást, azt hiszem, ebben az országban nem tudna kezelni és nem tudna elősegíteni.Többen felvetették, hogy hogyan tudja eladni, hogy tud rendelkezni a földjével. Ha közös tulajdonba kerül a földje, akkor bizony nehezebb a rendelkezési jog, már ami az értékesítést és a kimérést illeti, mert a tulajdo-nostársakkal kell megállapodásra jutnia. A tulajdonos-társaknak elővásárlási joguk van, a hasznosítás és a használat kérdésében meg kell hogy egyezzenek, és ha ezt nem tudják, akkor a tulajdonközösség megszüntetésére kerül sor bíróság előtt. Ismerjük a bírósági eljárás szabályait, jelen pillanatban három-négy éven belül nem várható egy ilyen perben hatékony és mindenki számára kielégítő ítélet meghozatala. Magyarán: további bizonytalan helyzet keletkezik.Két választási lehetőséget adunk a tulajdonosnak, miszerint: vagy kiméreti a földjét, és akkor egyéni tulajdonba kerül egy adott helyrajzi számon; vagy közös tulajdonba megy, és akkor is egy közös helyrajzi számon lesz, de több tulajdonossal. Akkor ez a választási lehetőség meglátásom szerint nem túl bő, nem túl nagyléptékű, ezért az Orosz Sándor által benyújtott módosító indítványt mindenféleképpen támogatni kell annak érdekében, hogy a tulajdonos választási lehetősége tovább bővüljön. Mondván: ha én nem akarom kiméretni a földemet, nem is akarok közös tulajdonba kerülni, akkor lehessen - szuverén egyéniségem és döntési jogom alapján - módom arra, hogy azt mondom, hogy akkor a részarány-tulajdonosok társaságába lépek be, mert én oda lépek be. Nyilván azzal, hogy megalkotunk egy alapszabályt, amely alapszabály rögzíti, hogyha innen valaki ki akar menni, akkor milyen feltételekkel és hogyan mérettetheti ki a földjét, valamint rögzítésre kerül az is, hogy mi mint társaság milyen lehetőséget látunk a közös földjeink használatára és rendezésére. Itt az értékesítéssel már nincs probléma, mert ez nem polgári jogi közös tulajdont jelent, hanem egy társaságot, egy földtulajdonos társaságot, tehát itt nem helyrajzi szám szerint adom el a földemet, hanem kvázi részarány szerint. Ha én el akarom adni, akkor csak annyit kell tenni, hogy bejelentem ezt a szándékomat, hogy az én részarány-illetőségem holnaptól kezdve Kovács Béláé, mert erre nézve egy adásvételi szerződést kötöttünk; és a társaság alapszabálya és rendelkezési joga a továbbiakban az illető vevőre száll át. Ha ez a lehetőség nyitott, és ha ez nem törvényi korlátozás, hanem egyszerűen egy döntési szabadság kiszélesítése, akkor úgy gondolom, ez nem jelenthet problémát.A 2. § e) pontjával kapcsolatban kifejezetten Bogárdi úrnak volt problémája, hogy az egyéb módon keletkezett részarány-földtulajdon miért kerül be, és milyen szempontok alapján fogja ez a korábbi jogokat csorbítani. Ez nem csorbítja, mert ez egy újabb pont, tehát semmiben sem fogja korlátozni a beviteli kötelezettség alapján keletkezett belterületi vagy külterületi földtulajdon elsőbbségét, a kiosztott részaránytulajdon viszonylagos elsőbbségét, mert az csak ezután következik.Emlékezzenek vissza, vagy lapozzák fel az Ország-gyűlési Napló azon számát, amelyben Szabó Lajos képviselőtársunk az eredeti törvény beajánlását tette. Azt mondta: "Azért van szükség a jogcímek megkülönböztetésére, hogy azok az emberek, akik sérelmet szenvedtek azáltal, hogy földjüket a beviteli kötelezettség alapján közös használatba vették, azok most döntési jogosultságukkal élve kijelölhessék - lehetőség szerint - azt a részt, ahol földtulajdonosok kívánnak lenni." Így került be a törvénybe, hogy "azok, akiknek a földje belterületen, beviteli kötelezettség alapján került közös használatba" és "azok, akiknek a földje külterületi földként, beviteli kötelezettség alapján került szövetkezeti használatba". Nem arról szólt a törvény, és a törvényalkotónak, Szabó Lajosnak sem az volt a szándéka, hogyha eladják, akkor a jogosítványok ugyanúgy megillessék a vevőt vagy az örököst, hanem csak a saját személyét. Ezt az indokolásban Szabó Lajos elmondta, fel kell lapozni. Ezért került be ez az e) pont, hogy az ilyen jellegű vételek viszonylagos elsőbbséget élvezzenek, mert ha most szorosan értelmeznénk a jelenleg hatályos törvényt, akkor azok, akik megvették annak a jogosultságát, akinek beviteli kötelezettség alapján került szövetkezeti használatba a földtulajdona, azok most hátrányban lennének, mert a legutolsó kategóriában, az összes többiben futnának, ugyanis nem saját jogon szerzett tulajdonról van szó. Erre nézve már sajnos, született bírósági ítélet is, mert ezt vitatta az új tulajdonos, mondván, hogy az eredeti polgári törvénykönyv szerint ő az eladónak minden jogosítványát örökli. Sajnos, ennél a törvénynél nem örökölte, erre figyelemmel kellett ezt kialakítani.(12.50)A 3. §-ban, amelyben a húszfős korlátozó rendelkezést oldja fel a módosítás, csak annyi a gyakorlati praktika, hogy a földkiadó bizottságok jelenleg körülbelül 70 százalékban épp azért nem tudják kialakítani azokat a földrészleteket és birtoktesteket, mert ez a maximum húszfős szabály köti őket, jóllehet a tulajdonosok tömegesen mondják azt, hogy "Mindegy már nekünk, barátom, csak soroljatok már be bennünket egy földrészletbe! Engem nem érdekel, ha harmincan vagy negyvenen vagyunk benne - én azt szeretném látni, hogy hol a földem!". Ez ezért került be tehát a módosításba. Nekem ilyen tapasztalataim vannak, mert minden héten körülbelül öt földkiadó bizottság jelentkezik nálam azzal, hogy ez legalább egy helyes döntés volt, és már ők is kérték írásban, örülnek, hogy "vevők" voltunk a döntés-előkészítésnél.Nem értem a 4. §-sal kapcsolatos bírálatot. A

4. §-nál arról szól a módosítás, hogy azok az emberek, akik a saját korábbi földjüket használták, semmivel sem kevesebbet, semmivel sem többet, és a saját költségükön megváltoztatták annak művelési ágát - így a korábbi szántóból, mondjuk, szőlő-gyümölcsöst csináltak, azon gazdálkodnak, és megemelkedett a föld aranykorona-értéke -, hogyha újabb osztozkodásra kerül sor, vagy kevesebbet fognak kapni, vagy az ültetvényt kell nekik onnan eltüntetni. Egyik sem lenne, azt hiszem, kézenfekvő, ezért a módosítás abba az irányba mozdult el, hogy ezeknek a személyeknek - mindegy, mekkora aranykoronával van nyilvántartva a terület - a teljes korábbi területet kell kimérni, természetesen annak terhére, ami rendelkezésünkre áll. Nyilván rendelkezésre áll bizonyos állami tartalék-földterület, és azokon a helyeken, ahol a kárpótlás már befejeződött, a kárpótlási földalapból legfeljebb két százalék. Ha ez sem oldható meg, akkor itt az állami kártalanításnak bizony be kell lépnie - akár tetszik ez most nekünk pénzügyileg, akár nem -, mert a jogelvű demokrácia ezt megköveteli.Örülök neki, hogy az 5., 6. és 7. § elnyerte a képviselőtársak tetszését a tanya körüli földeknél. Ez annak idején vitás volt, mi is szorgalmaztuk, hogy ne csak a kárpótlásra jogosultaknál, hanem a részaránytulaj-donosoknál is adjuk meg a lehetőséget, hogy a tanyájuk körül lévő földet kaphassák meg. Vagy, ha nem ott volt a földje, de a tanyája körül háztájiként vagy egyéb módon már huzamosabb ideje használja, akkor neki jogosítványa legyen, hogy ne kelljen mással versenyeznie: ott szerezhesse meg. Az ésszerű gazdálkodás követelményének ez felel meg - örülök, hogy ezt az Országgyűlés is körülbelül így látja. Ami a 8. §-ban foglaltakat illeti: bizonyos félreértés van. Nem arról szól a további eljárási mód, hogy az FM-hivatalok nagyobb lehetőséget kapnak, mint korábban. Semmivel sem kaptak nagyobbat. Ahol a földkiadó bizottságok működnek, ott a munkájukat el kell végezniük a következő év december 31-éig. Ahol nem működnek, ott március 31-éig össze kell jönni, hogy barátaim, nézzük már meg, miért nem működik, jó-e ennek a bizottságnak az összetétele vagy sem - mert akkor újat kell választani -, illetve van-e olyan probléma, ami a munkánkat késlelteti. Ezt az esetet nem szabad összetéveszteni azzal az esettel, ahol a szövetkezet és a részarány-tulajdonosok között vita van, mert ott kvázi akkor még nincs földalap, tehát ott nincs földkiadó bizottság. Amíg vitatkozunk, hogy hol van a terület, addig ez a törvény nem kezd el semmiféle hatáskörrel szerepet vállalni. Ez csak akkor jön, amikor a földalapok kialakultak, a földkiadó bizottságot megválasztották, és az eljárásunk alapján az adott földterületre folytatják végül is a tulajdonrendezési folyamatokat.Semmiféle olyan korlátozó rendelkezés nincs tehát

- és ezek a vádak szerintem nem alaposak -, hogy a szövetkezetek miatt nem működnek a földkiadó bizottságok. Nem igaz. Az lehetséges, hogy a részarány-tulajdonosok, a kárpótlásra jogosultak és a szövetkezet nem tud megegyezni, és most még bíróság előtt van vagy a kárpótlási hivatal előtt van ez az eljárás. Az lehet. De ahol a földkiadó bizottságot megválasztották, ott már a szövetkezetnek a földalap vonatkozásában nincs beleszólási lehetősége, mert ott egy adott földterületre megy az eljárás. Hogy ott hogyan alakult a földkiadó bizottság tagi, személyi összetétele, és abból milyen problémák vannak, az más kérdés. Abba hatósági úton beleszólni nem lehet, csak úgy, hogy a földtulajdonosok közössége új földkiadó bizottságot választ, és megpróbálja hatékonyabbá tenni a jövendőbeli eljárást. Ezzel kapcsolatban érkezett a bírálatok jó része: mi van akkor, hogyha valaki később akarja kiméretni a földjét? Ha később akarja kiméretni, arra is mód van, mert a kimérésre semmiféle határidő nincs, a jövőre nézve sem, tehát bármikor, amikor a tulajdonomat önálló ingatlantestként kívánom megjeleníteni, ezt megtehetem.De van egy korlátozó rendelkezés, ami a költségeket célozza. Ez azt mondja, hogy ha mi nem tudtunk megállapodni - vagy azért, mert nem működött a földkiadó bizottság, vagy azért, mert egymással voltak problémáink, hogy hol legyen a föld -, és 1995. december 31-én sem tudjuk azt, hogy közös tulajdonba tegyük, vagy részarány-tulajdonba adjuk, vagy kimérjük, akkor a továbbiakban - ha ilyen kényszerhelyzet miatt lép az FM-hivatal, és dönti el a közös tulajdonok helyét - ne kapja meg a kedvezményt az, aki majd ez után kívánja kiméretni a földjét. De ez csak azokra vonatkozik - még egyszer mondom -, akik kényszereljárással lesznek besorolva, mert ott helyben nem tudták eldönteni, hogy kinek hol a földje. Ha megegyezés van, úgy kerül közös tulajdonba a föld, hogy ott a földkiadó bizottság és a tulajdonosok ezt a saját eljárási rendjük szerint megoldották, ott akár 2010-ben, 2025-ben akarja valaki kiméretni a földjét, akkor is jár az 50 százalékos állami támogatás a kimérési költségre. Tehát csak azokat érintené hátrányosan, ahol megegyezés nem születik: ott ki-ki a saját költségén mérettethetné ki a jövőben a földet. Ezen egyébként lehet vitatkozni. Ezt a szocialista párt képviselői ugyanúgy támadják, mint a kisgazdapárt és az MDF részéről. Hogyha a tisztelt Országgyűlés nem kíván olyan megszorítást tenni, amely anyagilag is ösztönözné a tulajdonosokat arra, hogy végül is a földtulajdonuk megjelenítést nyerjen az ingatlan-nyilvántartásban, akkor én mint SZDSZ-es képviselő, személy szerint nem csinálok nagy problémát, azt mondom: megegyeztünk, örülök neki, hogy így történt.Az utakkal kapcsolatban. Az előttem szóló kisgazda képviselő aggódott, hogy az utak aranykorona-értékét a földtulajdon, a részaránytulajdon terhére kell elszámolni. Hát hová számolnánk el? Itt most új utakról van szó. Azokról az utakról van szó, amelyeket azért kell nyitni a táblában, hogy az újonnan kialakult... (Izsó Mihály közbeszólására:) Ahol út volt, arra ez nem vonatkozik. Az nem ennek a törvénynek a tárgya. Ahol korábban út volt, azt már kivették az ingatlan-nyilvántartásból. Ott nem csökkentünk. Az új utakra vonatkozik.Én örülök neki, hogy Izsó Mihály úr ennyire pesszimista, mert én meg tudom vigasztalni, és földerül az arca két percen belül: ez a korábbi utak kialakítására, nyilvántartására nem vonatkozik, soha nem vonatkozott és a jövőben sem fog. Az újonnan kialakult ingatlanok megközelítése érdekében létrehozott utakról van szó, amelyek egyébként önkormányzati tulajdonba fognak kerülni. Ezekkel az utakkal nyilván kisebb lesz a parcella, és mivel egy bizonyos ingatlant szolgál ez az út, nevezetesen annak az érdekét, aki annak az ingatlannak a tulajdonosa, így természetesnek vélem én - bár lehet ezen vitatkozni -, hogy az ő aranykorona-értéke fog ezzel csökkenni. Ha majd az én érdekemet fogja szolgálni, akkor az én - mit tudom én - televízióm értékét fogja csökkenteni ez az út. Speciel nekem nincsen földtulajdonom kimérve, én közösben hagytam - de ez, ugye, az én bajom.Az önkormányzati földtulajdonlásra a vita jó részében voltak már megoldási javaslatok is. Én azt szerettem volna elérni - megmondom őszintén -, hogy a jelenleg hatályos törvényt tartsuk be, és 1994. május 31-ét követően azokat az állami földterületeket, amelyek kárpótlás során nem kerültek kijelölésre és nem kerültek új tulajdonoshoz, adjuk oda az önkormányzatoknak. Ezt a törvénymódosítás nem így oldja meg, hanem egy egyezséget, egy olyan békés folyamatot céloz, amely a későbbi kárpótlásra jogosultak érdekeit nem csorbítja, de valamennyi lehetőséget ad az önkormányzatoknak. Szörnyű az a helyzet, hogy az önkormányzatok immár négy éve várnak rá, hogy valamiféle tulajdont kapjanak. Elmondtuk, hogy az egyes állami tulajdonú ingatlanok önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvénynél miért nincs ott a földterület azon önkormányzatoknál, amelyek korábban önkormányzati tulajdonnal rendelkeztek. Én elmondtam, hogy az én városom, Jászberény 2800 holddal rendelkezett. Ez a város tulajdona volt, nem közbirtokossági tulajdon. A városnak volt 2800 holdja.(13.00)Ezt 1951-ben a várostól elvették, az állami gazdasághoz csatolták mint állami tulajdont. Lement a kárpótlás, mindenki megkapta a földjét, és nagyot néztünk akkor, hogy bizony a városnak nem hogy 2800 holdja, de 2 holdja sincs, és most ott vagyunk egy komoly beruházásban, egy kórházbővítésben, ott vagyunk egy szennyvíztisztító telep építésénél, egy gázfogadó állomás létesítésénél, és kénytelen a város saját erőforrásait mozgatva bizony komoly áron földeket venni. Azon is gondolkozzunk el - csak etikailag, jogilag ne gondolkozzunk rajta, mert jogilag teljesen tiszta -, ha én 40-50 ezer forintért szereztem meg egy hektár földet kárpótlásban, akkor - ha a város meg akarja tőlem venni - miért kérek érte 2 millió forintot hektáronként. Miért nem kérek, mondjuk, csak egyet? Mert 1 millió forintot hektáronként még ki tudna fizetni a város, mert közérdekről van szó. Nem, én kettőt kérek! És ha a város erre azt mondja, hogy kénytelen leszek a kisajátítás eszközéhez nyúlni, akkor a szent magántulajdon sérelméről fogok én mint tulajdonos megnyilatkozni, hogy bizony, elveszik a földemet, amit most kárpótlásban visszakaptam, rongyos 1 millió forintért hektáronként. Hát hol van az én sérelmem ahhoz, amit a világ elszenvedett? Én mindenek fölött vagyok!Ezeket a problémákat nekünk kezelni kellene. Ez is hozzátartozik a morálhoz, amikor a csoportérdekről és az egyéni érdekről beszélünk, természetesen a tulajdonjog szabadságának fenntartása mellett. Ez a törvénytervezet semmi mást nem tartalmaz, csak azt, hogy világos és tiszta tulajdonviszonyok tudjanak kialakulni, és az eddig megkötött és létrehozott zsebszerződések végre valamilyen vonalban legalitást nyerjenek. Mert amíg nincs földtulajdonunk, addig nem lesz földhitelintézetünk, nem lesz földjelzálog-intézet, és addig a mezőgazdasági termelők nem tudnak tőkéhez jutni, nem tudnak elindulni, mert nincs egy olyan garancia, amire ők hitelt tudnának felvenni. Márpedig jelen pillanatban csak egy lehet ez: a föld. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)