Czoma Kálmán (FKGP)
CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Köszönöm. A drága ezeréves magyar földről vitatkozunk. Bár igaz, le van értékelve sok ember szemében, sokan nem tudják kellően értékelni, de ez a vita azt bizonyítja, hogy drága ez az ezeréves magyar föld. Visszatérve arra, hogy milyen helytelen dolgok történtek a téeszesítéssel, amikor az embereket bekényszerítették a termelőszövetkezetbe, visszatérve arra az elmúlt négy évre, amikor tulajdonképpen visszakaphatták volna a tulajdonukat azok az emberek, akiket jogosan megillet, de nem tudtak hozzájutni - ezek mind helytelen dolgok voltak. Ez bizonyítja a Független Kisgazdapárt programjában szereplő gondolatot, hogy a reprivatizáció helyesebb lett volna. Tehát ha mindenki visszakapta volna a saját tulajdonát és azzal rendelkezhetett volna, akkor ha akarja, vagy bent hagyta volna a szövetkezetben, vagy pedig saját maga megművelte volna, ha akarja, vagy valakinek bérbe adta volna. Továbbmenve: a következő téma a földkiadó bizottságok kérdése. Az országban 1300 földkiadó bizottság alakult, mint ahogy ez az előzőekben elhangzott, és ebből 29 végezte el a feladatát. Nem azért nem végezték el a munkájukat, mert az 1300-ból 1271-ben szellemi fogyatékos emberek voltak. Azért nem tudta elvégezni, mert egy óriási falba ütközött, és mindenhol hátráltatták a munkájának elvégzését. Hátráltatták már a megalakulásnál, amikor a földkiadó bizottságok alakuló ülésein a téeszvezetők szervezetten felvonultatták a tagságot és olyan mértékben vitték be a földkiadó bizottságba a téeszbe lévő személyeket, hogy azok nagy arányban oda tudtak dolgozni, illetve hátráltatni tudták a földtulajdon visszaadását. Ezt merem állítani, azért, mert ennek részese voltam, a saját községemben a földkiadó bizottság alelnöke voltam. Továbbmenve: itt az hangzott el, hogy minden egyes négyzetcentiméter földnek tulajdonosa van. Igen, elismerem azt, hogy tulajdonosa van, csak nem az a tulajdonosa, akinek kellene lenni, akit jog szerint megilletne. Erre tudok példákat felhozni. Hévíz területén százszorosát éri a föld, mint tőle esetleg 15 vagy 20 kilométerre - százszorosát, még egyszer hangsúlyozom -, s a termelőszövetkezet elnöke, akinek erre lehetősége volt, mert abba a körzetbe tartozott, illetve annak a termelőszövetkezetnek a területe volt, átváltotta a zalavári földjét hévízire! Ez, még egyszer mondom, százszorosát éri. Tehát nem az a tulajdonosa a földnek, akit jog szerint megilletett volna. Ilyen visszaélések is történtek. De napjainkban is történnek ilyenek. Van olyan panaszosom saját községemből, aki 1954-ben a szomszéd községből áthozta a kis vagyonát, illetve szülei eladták az ottani földjüket, mivel férjhez ment, a mi községünkbe került, át akarta hozni, ott megvásárolt bizonyos földterületet abból, ami előző helyen a szülőfalujában volt. Megvásárolta, megvan a végzése, megvan az adásvételi szerződése, élnek azok az emberek, akiktől megvásárolta, de nem kapja vissza, mert a földhivatal nem állított ki tulajdoni lapot - ilyen mulasztást követett el -, és a földtulajdoni lapon nincs feltüntetve a tulajdon. Mehet a Jóistenhez - már csak ott nem járt -, mindenhol járt már ezen kívül, de nem kaphatja vissza a tizennéhány aranykoronás területét, mert a földhivatal valamikor hibázott, ha hibázott, vagy pedig talán még az is feltételezhető, hogy nem akarják neki megadni...