Orosz Sándor (MSZP)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Utalva az előbb folyt vitára, jelzem, hogy a legjobb szándék és a legügyesebb manikűrözés, kozmetikázás, pedikűrözés sem képes egy torzszülöttből szépségkirálynőt varázsolni. Sajnos, ez a helyzet, amivel most szembetalálkozunk: szembetalálkozunk egy eredendően rossz elképzeléseket tartalmazó törvénnyel és egy olyan szándékkal, amelyik ezt megpróbálja valamilyen értelemben használhatóvá tenni.Eléggé tragikus, hogy az ország történetének legnagyobb földosztásaként számontartott folyamatok egyik szabályozó törvénye, a '93. évi II., éppen ilyen. Megjegyzem ugyanakkor, hogy kétségtelen tény, az ország történetének legnagyobb földosztásáról van szó, hiszen az érintett területeket illetően ez valóban az. De talán abból a szempontból is érdekes ez a földosztás, hogy talán soha ennyire nem került a háttérbe az a paraszti alapigazság, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, mint most.Ebből pedig az következik, hogy földügyeinket rendezzük, a tulajdont rendezzük, és valahol ettől némileg, teljesen függetlenül fog működni a mezőgazdaság. Éppen ebből eredően, amikor a mostani törvénymódosítás feladatait nézzük, vélhetőleg legalább kettős feladatról van szó. Az egyik, hogy valamilyen módon segítse elő ez a bizonyos törvényhozás az osztozkodás mielőbbi lezárását. Azt hiszem, a beterjesztett törvényjavaslatnak a határidőkre, a szakértelemnek a földkiadó bizottságok mellé juttatására vonatkozó passzusai nagymértékben hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ez az osztozkodás valóban mielőbb befejeződjék.Van azonban egy másik feladat. Nevezetesen az, hogy egy működőképes mezőgazdaságot szolgáló birtokstruktúra kialakulásának feltételeit is meg kell próbálni megteremteni. Egészen pontosan ezzel a törvénnyel is hozzá kellene tudni járulni ahhoz, hogy ez megteremtődjék. Teljesen nyilvánvaló csekély hozzáértés mellett is az, hogy ez a két feladat időnként egymásnak is ellentmond, de a mezőgazdaság már csak ilyen: ha sok eső esik, az a baj, ha kevés, az a baj.A beterjesztett javaslat tulajdonképpen legjobb szándéka mellett sincs - engedjék meg, hogy a kritika hangján szóljak most - minden egyes vetületét illetően átgondolva. Elsősorban azért, mert változatlanul parcellázásra ösztönöz. Ez azért érdekes, mert a fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy nem a birtokok aprózódása, sokkal inkább a birtokok koncentrálódása az, amely egy működőképes mezőgazdaságot szolgál. Magyarország egy működőképes mezőgazdaságot akar, tehát ha először szétparcellázzuk - megjegyzem, drága pénzért -, akkor azt követően vélhetően újabb drága pénzekért nyilvánvalóan a gazdasági szükségszerűség okán koncentrálni fogjuk. Talán már csak ezért is érdekes, miért ösztönöz a parcellázásra. Amellett ösztönöz erre, hogy az ország jelenlegi állapota sem anyagilag, sem technikailag nem teszi lehetővé, hogy azt a körülbelül négymilliónyi testet, parcellát valóban kialakítsák. A beterjesztett javaslat némileg pontatlanul kezeli azt a kérdést, hogy mi is legyen a közös tulajdonnal. Változatlanul erőszakoskodónak tűnik ez a törvényjavaslat, mert aki nem engedelmeskedik a felhívásnak, azt azzal a hátránnyal fenyegeti, hogy elveszíti a földkimérés költségeihez való hozzájárulást. Ebben a tárgyban nagymértékben osztom Farkas Gabriella gondolatait.A részaránytulajdonból ez a törvényjavaslat a '93. évi II. alapvonulatának megfelelően közös tulajdont, mégpedig a polgári törvénykönyv szerinti közös tulajdont akar csinálni. Látják, milyen az ember, én is pontatlanul fogalmazok. A közös tulajdon egyik formájából a közös tulajdon egy másik formáját akarja - akár erőszakkal is - létrehozni. Meg kellene vizsgálni, hogy a létező részaránytulajdon vagy a polgári törvénykönyv szerinti közös tulajdon az, amely jobban szolgálja mind a tulajdonosok, mind pedig az előbb említett működőképes mezőgazdaság birtokstruktúrájának szempontjait.Mindehhez számot kell vetni azzal, hogy az 1993. évi II. - tehát a most módosításra váró - törvény minőségileg más jellegű földosztó törvény, mint a kárpótlás és az árverések útján szerzett földek ügye. Alaplényegét tekintve: itt a földosztás nem úgy valósul meg, hogy mástól valamit elvesznek és ezt szétosztják, hanem a földosztás úgy valósul meg, hogy egy létező tulajdonközösség ügyeit próbálja meg a törvény rendezni. De hogy teszi ezt? Valahogy úgy, mintha mondjuk itt a parlamentben születnék egy törvénymódosítás a házassági bontóper eljárási szabályainak módosításáról. Mondjuk hoznánk egy ilyen törvényt, vagy pedig elrendelnénk azt, hogy valamennyi érvényes házasság ezen menjen keresztül. Körülbelül ezt teszi a földkiadó bizottságokról szóló törvény akkor, amikor a létező részarány-tulajdonból közös tulajdont csinál.Ugyanakkor itt már számosan elmondták, hogy ez a bizonyos polgári törvénykönyvbeli közös tulajdon nagymértékben nehezíti a működőképes birtokméretek kialakítását. Éppen ezért - erre nézve be is nyújtottam egy módosító javaslatot - sokkal inkább a kísérlete megteremteni az előbb említetteket. Tehát egyáltalán nem gondolom, hogy az a szöveg lesz a végső változat, amit én leadtam. Ezzel együtt is leadtam, mert rendkívül fontosnak tartom azt, hogy ismertessék el a részaránytulajdont, helyeztessék vissza jogaiba. Ez eljárási szabályait illetően lényegét tekintve egy könnyített közös tulajdon. Tehát olyan értelemben nincs minőségi újdonság, hogy ez is közös tulajdon. Márpedig végül is az eredeti törvény sem ellenezte a közös tulajdon lehetőségét. Ugyanakkor rendkívül fontos az, hogy a tulajdonosok szándéka semmilyen körülmények között ne szenvedhessen csorbát. Sem azoké, akik már eddig is a kimérést kérték, sem pedig azoké, akik mondjuk ezt követően kívánják részaránytulajdonukat természetben is kiméretni. Éppen ezért az lenne a leghelyénvalóbb, hogy ezt a könnyített közös tulajdont, ezt a részaránytulajdont, ennek a legfontosabb szabályait már most emeljük be ebbe a törvényjavaslatba. Annál is inkább, mert itt nem egy új megalkotásáról van szó, hiszen az 1992. évi II. - tehát az átmeneti szövetkezeti - törvénnyel gyakorlatilag ezek a részarány-közösségek létrejöttek.(10.40)Ez nem is lehet másként, hiszen akkor semmi értelme nem lett volna a részarány-tulajdonosok közgyűlését összehívni. Tehát ezt a létező közösséget kell életre kelteni, e létező közösség működési szabályait kell a törvénybe beemelni. Ebben a szabályrendszerben két fontos tényező van. Feltétlenül fontos előre szabályozni, hogy a közösség a jövőben jelentkező részaránykiméréseket milyen technikával fogja teljesíteni, és rendkívül fontos, hogy a jogosultak pontosan dönthessenek. Magyarul, maradjon fenn a későbbi kimérés esetére is a költségtérítés lehetősége, amit a jelenlegi törvény a ma kimérők számára lehe-
tővé tesz. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy jó szándékú, de nem kellően végiggondolt törvényjavaslattal állunk szemben jelen pillanatban. Úgy érzékeltem, hogy a módosító indítványok felelősségteljesen kezelik a kérdéseket, megjavítani célozzák. Mindezek alapján csak azt tudom mondani, hogy nem elsietni kell nekünk ezt a törvénymódosítást, hanem valóban nagyon alaposan végiggondolva a tulajdonosok szándékainak megfelelő módosítást kell letennünk az asztalra, hogy aztán ők valóban nyugodtan dönthessek, ahogy a szándékaiknak és érdekeiknek is megfelel. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a parlament akkor hoz bölcs döntést, ha megfontoltan, minden kérdést meggondolva és leginkább az érdekeltekre hallgatva hozza meg a döntéseit. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)