Samu János (MSZP)
DR. SAMU JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A kormány programja fordulatot, egyértelmű, pragmatikus agrárpolitikát ígér. A magyar gazdasági struktúrában az ország erőforrásai és hagyományai okán a fejlett országokénál nagyobb jelentőségűnek tekinti az agrárgazdaságot mind a foglalkoztatottság, mind a külgazdasági teljesítmények tekintetében. Mindezt rugalmasabb, a korábbinál hatékonyabb és alkalmazkodásra képes agrártermelés előmozdítása révén szükséges megalapozni. Az agrárpolitika legfőbb céljai közül szeretnék néhányat kiemelni: az évi 3 milliárd USA-dollár agrárexportot megalapozó teljesítmény elérése, biztonságos és megfizethető hazai ellátás, eltartóképesség növelése, a további munkaerő-áramlás megállításával tisztességes gazdálkodói jövedelem elérése, környezetbarát és egészséges termékek előállítása. Ennek megfelelni csak a magyar termőföld okszerű hasznosításával lehet, mint mindennek az alapjával. Az új agrárpolitika tartósan plurális struktúrával számol, ahol a nagygazdaságokat, a családi gazdaságokat és a részidős egységeket egyaránt megtalálhatjuk. Szektorsemlegesen kell működnie az agrárpolitikának, ahol a különböző formák bázisa egyaránt a törvényes magántulajdon. Alapvető igény a tulajdonviszonyok megszilárdítása, a biztonságos adás-
vételhez szükséges tulajdoni vagyon-nyilvántartások rendezése. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény ennek a fontos feladatnak kellett volna hogy megfeleljen. Ez nem így történt, a végrehajtás során sok buktatóval találkoztunk.Általánosságban megállapítható, hogy a törvény rendszerében elhibázott volt, gazdaságilag pedig indokolatlan. A végrehajtás során keletkezett problémák is ide vezethetők vissza. Kétségessé teszi, hogy csupán technikai módosításokkal helyre tudjuk-e igazítani a fennforgó törvény hiányosságait. Az agrárpolitika sürgető feladatainak megvalósítása széles körű törvényi szabályozást feltételezne. Ma már tudjuk, ennek megvalósítása csak jelentős késéssel fog megtörténni. A földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása részünkről igen bátor vállalkozás a termőföldről szóló törvény módosítása ismeretének hiányában. Mégis szembe kell néznünk ezzel a feladattal.Fontos intézkedésnek tartom a tanyasi lakosság részaránytulajdonának tanya körüli kimérését, az egy táblában elhelyezkedő 20 fős keret feloldását. Az 1300 földkiadó bizottság működési területén mindössze 28 helyen történt meg a földkiadás végleges befejezése. A hozott határozatok száma 600 ezer körüli, ugyanakkor több mint másfélmillió tulajdonos vár még jussára, a fennmaradt 2 és félmillió hektár föld felosztására. Mindez történik olyan körülmények között, amikor a földkiadó bizottságok szinte teljesen működésképtelenné váltak különböző okok miatt, tevékenységüket nem folytatják. A kérdés, hogy a bizottságok munkáját ki gyakorolja és milyen határidővel fejezze azt be. Szankcionálhatjuk-e vajon a törvény erejével azokat a tulajdonosokat, akik nem tudták rákényszeríteni a földkiadó bizottságaikat a megszabott határidő betartására, vagy kérdezem: milyen eszközt tudunk rendelkezésükre bocsátani ez ügyben? Az imént említett tulajdonosi létszám és felosztandó föld mennyisége riasztó eredmény kialakítására enged következtetni mind a birtoknagyság, mind a befejezés határidejének tekintetében, a költségekről nem is beszélve. Lennének olyan parcellák, amelyeken alig férne el a kitűzőkaró, de nagyon fontos kérdés az is, elég gazdagok vagyunk-e ahhoz, hogy a földek kimérésének megfinanszírozása után a leendő polgári tagosítás költségeit is felvállaljuk jelenkori nehéz helyzetünket ismerve. Mégis azt mondom, hibás volna az az alapállás, amely a fennálló probléma mielőbbi letudását tekintené célnak, mert így a kiszabott határidő letelte után a földtulajdonosok intézményi keret és támogatás nélkül maradnának.A jelenleg is hatályos törvény 7. §-a (4) bekezdése lehetővé teszi a tulajdonosok kívánságának megfelelően tulajdonközösségek alakítását. (10.50)Ezt továbbfejlesztve lehetővé kell tenni, hogy - a tulajdonostársak érdekeit nem sértő módon - a részarány-tulajdonos használatbavételi lehetőséget kapjon, ha ezt kéri. Ehhez szükséges a tulajdonosi önrendelkezési jog Ptk.-ban is elrendelt biztosítása, de ez az alkotmányban is rendezett dolog.A földkiadó bizottsági feladat maradjon helyben véleményem szerint. Ezt a szerepkört az állam ne vegye át, ugyanakkor az eddigieknél sokkal hatékonyabb segítséget nyújtson. Ahol a földkiadó bizottságok felbomlottak, működésképtelenné váltak - noha tudni kell, ez nem általános jelenség, mert van, ahol megfelelően működnek, de az előbbi helyzetben -, újat kell választani a részarány-tulajdonosok közgyűlésén. Ennek szervezésével véleményem szerint a helyi önkormányzatok megbízhatóak lennének. Csak emlékeztetnék arra a helyzetre, amely a kárpótlási feladatoktól először eltiltotta az önkormányzatokat, majd a kárpótlási folyamat beindulása után szinte nélkülözhetetlen szereplőivé váltak az önkormányzatok a helyi kárpótlási feladatok végrehajtásának. A szakmai támogatásra, a határozathozatallal párhuzamos ügyintézésre a földhivatalok - létszámuknál és technikai felkészültségüknél fogva - képtelennek bizonyultak eleddig. Mivel átmeneti intézkedésről van szó -már ami a feladat dömpingjellegét illeti -, ezért nem javasolnám a földhivatalok ez irányú fölfejlesztését; ehelyett be kell vonni a kárpótlási és kárrendezési hivatalokat mint szakemberállománnyal és technikai felszereltséggel - számítógépek, programok s a többi - jól ellátott szervezeteket.A földalapok kijelölése során általában a szükségest meghaladó mennyiségű föld lett elkülönítve kárpótlási célra. Ezért fontosnak tartom, hogy azokon a helyeken, ahol a kárpótlást a törvényi előírás szerint már befejezték, ott újabb kárpótlásra ne kerüljön sor mindaddig, amíg a részaránytulajdonok teljes körű rendezését nem fejezték be. Az úgynevezett egyéb módon keletkezett részarány-tulajdon kiadására pedig az összes jogos igény kielégítését követően kerülhessen csak sor.Nem rendelkezik a törvénymódosítás a természetvédelem alatt álló, vagy az erre a célra kijelölt területek sorsáról. A fokozott védelem alatt álló természetvédelmi területek kivételével a tulajdonba adást el kell végezni, hasznosítását pedig a természetvédelmi hivatal előírásai szerint kell folytatni. Ez a terület nem elenyésző nagyságú, hiszen megközelíti országosan a 400 ezer hektárt, és ez főleg gyepterület, az állattenyésztés nélkülözhetetlen tartozéka. A szövetkezeti vagy társasgazdálkodást választó, magántulajdonnal rendelkező tulajdonosok telepeit úgy kell tekinteni a törvénymódosításban, mint ahogy teszi ezt a tanyatulajdonosok esetében, hiszen ezek a telepek működésképtelenné válnak abban az esetben, ha környezetükben nem teremtjük meg a takarmánytermesztés feltételeit.Tisztelt Ház! Összességében ajánlom a törvényhozás figyelmébe a beterjesztést, ezzel a kiegészítéssel, amit elmondtam. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)