Matuska Sándor (MSZP)
MATUSKA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására benyújtott, T/187. számú törvényjavaslathoz az általános vitában a következő észrevételeket teszem. Előrebocsátom, hogy szándékosan a vitás kérdésekre helyezném a hangsúlyt.A módosító javaslat benyújtása indokolt volt. A törvény megalkotása óta eltelt közel egy év alatt a földtulajdoni és használati viszonyok alig mozdultak el a rendeződés irányába. A létrehozott jó szándékú, ám nagyon sokszor laikusnak bizonyuló társadalmi bizottságok, a földkiadó bizottságok csak elenyészően kis részben végezték el feladataikat maradéktalanul. Az is nyilvánvaló, hogy a bizottságok munkáját követő földkijelölési, földnyilvántartási feladatok sem oldhatók meg a törvényalkotók szándéka szerinti, de különösen nem az érintett földtulajdonosokban felkeltett várakozásoknak megfelelő időhatáron belül. A földkiadó bizottságok jelentős része mégis a legkülönbözőbb okok miatt formálisan be is szüntette működését. Jelenleg az országban a földtulajdoni viszonyok a nyilvántartások alapján áttekinthetetlenek. A földhasználati viszonyok pedig állandó mozgásban vannak. Gazdálkodási, támogatási, hitelezési szempontok érvényesítéséhez jórészt alkalmatlanok, követhetetlenek.Itt szeretném hangsúlyozni azon véleményemet, hogy ez az állapot még hosszú ideig fenn is marad. Ez a dolog természetéből következik. A stabilizáció érdekében pedig elkerülhetetlen a földtörvény mielőbbi ésszerű módosítása.Az a véleményem, hogy a földügyekben jelenleg egyeduralkodó tulajdonosi szemléletet, a földet mint vagyontárgyat, telekértéket favorizáló szemléletet mielőbb ki kell bővíteni a használati, termelési szempontokat is figyelembe vevő szabályozással. Ugyanis a falun élő emberek százezrei kényszerülnek rá a piacképes termékek előállításával megszerezhető jövedelemre. Bizonyos, hogy a nemzetgazdaságunk egyensúlya sem állítható helyre évi egymilliárd dollár mezőgazdasági eredetű exporttöbblettel, ami nemrég még a duplája volt. Jó okunk van tehát a földügyek rendezésére, amit a törvényjavaslat megkísérel, az ország földterületének 28 százalékát kitevő részaránytulajdonban lévő hányadán.Mielőtt felsorolnám a javaslat elfogadásához nélkülözhetetlennek tartott szempontokat, legalábbis általam, még szólni kell egy alapkérdésről. Milyen mértékben és meddig érdemes elmenni az egyes földrészletek kitűzésében, nyilvántartásbavételében, ami mellesleg jelentős költségekkel is jár, akkor, amikor a földet használni is kívánó tulajdonosok és bérlők már a föld koncentrációjában érdekeltek. Előttem szóló képviselőtársaim érintették ezt a kérdést. A nadrágszíj-parcellákat célszerűen használni nem tudják. Kinek az érdekét szolgálja valójában a földterületek elértéktelenedését okozó egy-két hektáros földdarabok kialakítása? A tulajdonosokét biztosan nem, de a költségviselőkét sem. A 2 millió 600 ezer hektár föld felosztása 1 millió 600 ezer tulajdonos között, ahogy azt a törvényjavaslat indoklásában olvashatjuk, átlagosan 1,6 hektár nagyságú parcellákat eredményez.A T/187. számú törvényjavaslat elkészítésének alapgondolatát tiszteletben tartva a következők megfontolására kérem képviselőtársaimat. Kiindulhatunk-e abból, hogy az 1993. évi II. törvény alapjaiban jó volt, a részarány-tulajdonosok egyenlőségét, évtizedeken át megőrzött tulajdonosi jogát garantálja-e? Véleményem szerint nem. Hiszen ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az eredeti törvény teljesítési sorrendet ír elő a földkiadásnál, máris nyilvánvaló, hogy vannak előnyben részesítettek és háttérbe szorulók. Van, aki a jól használható faluközeli szántókat, van, aki a távoli szikes legelőket kapja. Nem vagyok járatos az alkotmányjogban, mégis felvetem: elfogadható-e az effajta megkülönböztetés? Legalább a művelési ágak arányát figyelembe véve kellene a tulajdonostársak között esélyegyenlőséget teremteni. Azért sem volt jó az eredeti törvény, mert a földügyekben járatlan társadalmi bizottságokkal államigazgatási határozatot hozattak, amitől azok joggal idegenkedtek.Abból kell inkább kiindulni, hogy alapos törvénymódosításra van szükség. A földhivatali munkában járatos szakemberek tudják, hogy a földügyek intézése, a földkimérés, tulajdonbejegyzés, átvezetés, közhiteles nyilvántartások naprakész vezetése hihetetlen nagy munkát, sok jó és gyakorlott szakembert, hivatalnokot igényel, nem utolsósorban anyagi és tárgyi feltételeket. Nem kerülhető meg a földhivatali szakemberek véleményének meghallgatása. Ennek pedig az a lényege, hogy az említett hivatali teendők csak bizonyos határig gyorsíthatók meg. Az a hatalmas feladat, ami előttünk áll, így is, úgy is hosszú évekig eltart. Óvakodni kell tehát a törvény végrehajtására rövid határidőket és más kényszerítő intézkedéseket tenni. Mint például a támogatás megvonása, ami az előbb is már elhangzott, a földtulajdonostól, ha azonnal nem méreti ki a földjét. Ez igazságtalan. A határidőket nem lehet betartani és betartatni, a kényszerítő intézkedések nem szolgálják senkinek sem az érdekét.A földkiadó bizottságok változatlan fenntartása, de újjáalakítása is aggályokat vet fel. Például: miért és milyen alapon vesznek részt a bizottságok megválasztásában és munkájában azok, akik már korábban, a legelején kimérették a földjüket? Valójában földosztó jellegű tevékenységet végző bizottság helyett olyan állandó jellegű testületre lenne szükség, amelyben a földtulajdonosok és földbérlők egyaránt helyet foglalhatnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy a földtulajdonosok jó része sohasem fog földműveléssel foglalkozni. Különösen nem azok, akiknek sohasem volt földtulajdonuk. Tehát nagy szükség volna olyan testületre, ahol a földbérlők is megjelenhetnek. Bármilyen bizottság vagy testület munkáját nagymértékben könnyítené, ha az 1993. évi II. törvény, megfelelően értelmezve nem 1,6 millió parcella kimérése, kiadása mellett érvelne, mint a javaslat teszi, mint sürgősen végrehajtandó feladat. A tulajdonosok nagy része nem ezt kérte.A törvény 5. § (3) bekezdése világosan megkülönbözteti a föld kiadását az önálló birtokká alakítástól. Az utóbbi sokkal költségesebb, de kevesebb is rá az igény, gyorsabban megoldható.Meggondolandó a törvény végrehajtásának meggyorsítására a földművelésügyi hivatalok s a kárrendezési és kárpótlási hivatalok mint állami végrehajtó szervek bevonása. Valószínű, hogy a földhivatalok mint az összes adat és szakmai hozzáértés birtokában lévő hivatalok, elegendők egy nyugodt, pontos és szakszerű munka végrehajtására, kizárva ezzel a kampányszerűséget, a fontosság bizonyításának kényszerét. A földhivatal vonja be a helyileg érintett földtulajdonosokat és végezze el a munkát. Nem könnyű a földkiadó bizottságokról szóló törvényben a földhasználatot, a gazdálkodást elősegítő szempontokat bevonni. Mégis megfontolásra javaslom tisztelt képviselőtársaimnak a következőt: ha a föld használója szarvasmarha- vagy juhtartóteleppel is rendelkezik, legyen lehetősége a bérelt földterületeit a bizottsággal a telep közvetlen környezetében kijelöltetni, ha ez a földtulajdonos érdekeit nem sérti.(11.20)Azt hiszem, ma már egyértelmű és közismertté vált az a tény, hogy a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés történelmi mélypontra esett vissza. A tej- és tejtermék-import elkerülhetetlennek látszik, ugyanakkor az is tény, hogy a tömegtakarmány- és legelőigényes állatok tartására alkalmas telepek jó része üres. Nem kis részben azért, mert messziről szállított takarmánnyal jövedelmezően termelni lehetetlen. Az épületeket lebontani és bérelt földön újra felépíteni képtelen gondolat lenne. Vagy építsük fel újra az ország állattenyésztő telepeit? Gondolom, egyik megoldás sem járható. Végül: nem látok indokot arra, hogy elhamarkodott törvénymódosítással oldjuk meg a valóban megoldandó feladatokat. Elvétve lehet valóságalapja olyan felvetéseknek, hogy a földtulajdonosok várják, hogy termelhessenek végre a részaránytulajdonban lévő földjükön. A részaránytulajdonban lévő földek kiadása 1989-ben elkezdődött és folyamatosan ment; ahol még nem jutottak hozzá a gazdálkodók, ott valószínűleg más okok játszanak közre, nem a törvény hiánya.Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a javaslat jobbítása érdekében konkrét módosító javaslatokat szeretnék beterjeszteni, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az általános vitát ebben az évben már ne zárja le. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)