Francz Rezső (MSZP)

1994. december 15.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Farkas Gabriella fél évszázad törzsszüleményét emlegette szó szerint. Ez így nem elfogadható, ideje lenne ezt a régi, kopott, recsegő lemezt levenni. (Derültség.) Ugyanis úgy gondolom, hogy az elmúlt időben minden szövetkezeti tagnak meg volt adva a lehetőség, hogy nekimenjen a szövetkezetnek és vigye azt, ami vihető. Vitte? Elnézést, nagyon sok helyen tele vannak vele

- hogy így mondjam -, hogy hagyják már élni őket. Nyilván ez esetenként és helyenként változó. Amíg a mi szövetkezetünk egyben volt, a 14 ezer hektáros földterületen belül 33 ember volt, akinek száz aranykorona fölötti részaránytulajdona volt. Tehát az adott, hogy a kisbirtokok sokasága tette össze a 14 ezer hektárt. Ez más, mint az Alföld, ahol a kétszázholdas ember parasztember volt. Nálunk a grófnak sem volt annyi földje! Ezeket a kisbirtokokat összerakni egy naggyá és azt okszerűen, célszerűen, hatékonyan üzemeltetni, működtetni annak felépítményrendszerével együtt, ne haragudjanak, ez miért bűn?! Mert kenyeret ad embereknek? Ezt nem szabad puszta politikai dühből így megközelíteni! Ezen lépjünk már túl, könyörgöm! Azért mondtam, hogy amíg ez az exlex állapot tart, ez addig kitűnően alkalmas arra, hogy az osztrák úr nagykanállal keverhesse a dolgokat, mert nincs kiadva a föld. János bácsi nem tudja, hogy melyik az övé, nem tudja, hogy a szövetkezet romjain újjáépült akármilyen kft.-k és új típusú szövetkezetek közül melyik használja a földjét! És akkor megkeresi egy joviális úr, aki falugazda és azt mondja, hogy a Hanzi ennyiért megveszi a földedet. Miután pénzt kap, papírt aláír, de nem kap, semmi köze hozzá, hogy hova lett a földje, hiszen odaadta a Hanzinak..! Következésképpen ezt az állapotot szeretnénk mielőbb megszüntetni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)