Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Kérdése valójában kettébontható, hiszen Ön a jövő évi költségvetés kapcsán a belső államadósság finanszírozásának gondjairól és valóban nagy terheiről beszélt, teljes joggal. Ez aggaszt minket is. Egyetértünk azzal, hogy ezen változtatni kell. Az egész jövő évi egyensúlyjavító politikának az egyik kulcseleme éppen ennek az adósságtömeg-növekedésnek a megfékezése.A másik kérdése - több alkérdéssel - azonban a külső adósságállomány menedzseléséről és finanszírozásáról szólt. A kettő között van kapcsolat az elmúlt évtizedekben felhalmozódott adósságállomány kapcsán, de ma már ez a kapcsolat nagyon világosan kettéválasztható. A belső államadósság megfékezésének az a feladata, hogy az államháztartás összesített hiányát következetesen csökkentsük. Azt gondolom, erről nem kell többet beszélni, ezt a költségvetési törvény vitája kapcsán éppen eleget érintettük. Más ügy a külső adósságállománynak a menedzselése. Magyarország körülbelül 14 év óta sikeresen menedzseli külső adósságát, ennek pedig egyetlen igazán fontos eleme van, az, hogy az ország következetesen, precízen teljesítette tőke- és kamatfizetési kötelezettségeit, mindig, a legnehezebb helyzetekben is megőrizte fizetőképességét. Ezáltal viszonylag jó feltételekkel jutott hozzá a nemzetközi tőke- és pénzpiacokon friss forrásokhoz.Friss források nélkül Magyarország nem tud létezni. Magyarországnak több az importja, mint az exportja, és adósságszolgálati terhei nagyobbak, mint egy esetleges folyó fizetési mérleg aktívuma a belátható időn belül lehet. Elemi érdekünk tehát, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, hozzájussunk azokhoz a forrásokhoz, amelyek nélkül a gazdaság nem tud működni. Az úgynevezett adósságkönnyítési akciók, amelyeknek konkrét formáját ezúttal képviselő úr nem említette, azoknál az országoknál következhetnek be, amelyek hosszabb-rövidebb ideig nem képesek eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek, tehát amelyek vagy moratóriumot kértek önszántukból, vagy fizetőképtelenségbe csúsztak. Ilyen esetekben sok-sok év eltelte után különböző klubok
- Párizsi, Londoni Klub - segítségével az adósságok egy részének könnyítésére, elengedésére, kamatcsökkentésre, tőkekamat-konverzióra és sok más technikai megoldásra kerül sor.Nagyon jó, hogy mi nem jártuk ezt az utat, és nagyon fontos, hogy a jövőben se járjuk ezt az utat. Amíg ugyanis ezekhez a könnyítési esélyekhez egy ország eljut, addig rendkívüli veszteségeket kell elszenvednie. A veszteségek a következőkben jelennek meg. Ha egy ország bármilyen oknál fogva nemzetközi fizetőképességébe vetett hitét elveszíti, a külvilág csak drágán vagy csak szűk körben ad hiteleket. Ha mi ilyen helyzetbe kerülnénk, kevesebb importra lenne lehetőségünk, ha kevesebb importra lenne lehetőségünk, kapacitásaink nagy része kihasználatlan maradna, áruhiány lépne fel, vágtató infláció, és az ezzel együtt járó összes társadalmi, gazdasági, politikai feszültség. Elemi érdekünk tehát, hogy ezt minden körülmények között megelőzzük.A jó adósságmenedzselés egyébként abból állt, hogy ezek alatt az évek alatt - sőt, több mint egy évtized alatt - az adósság belső struktúrája megváltozott, a rövid lejáratú hiteleket közép- és hosszú lejáratúak, a nem igazán kedvező kamatkondíciókat kedvező kamatkondíciók váltották fel. A mi célunk tehát az, hogy a gazdaság modernizálásához a pénzeket meg tudjuk szerezni, ezáltal növekedjék a gazdaság exportképessége, ez enyhítse azokat az adósságszolgálati terheket, amelyek ránk hárulnak. Nincs tehát alternatívája a jó adós pozíciója megőrzésének, csak veszíthetne az ország, ha bármiféle egyéb utat keresne.Ami az elmúlt évtizedekben felvett adósságok ügyét illeti, első ízben 1989 októberében tételesen, majd második esetben 1993 novemberében a 14 339. számú törvényjavaslattal együtt számolt el az első esetben a Németh-, a második esetben az Antall-kormány az adósságállomány összetételéről, lejárati szerkezetéről, okairól. Képviselő úrnak szíves figyelmébe ajánlom ezeket a parlamenti jegyzőkönyveket, ahol az elszámolásokról tételes képet kap. Ennél részletesebb elszámolásra nincs lehetőség. A fölvett hitelek egyébként alapvetően három célt szolgáltak: fedezték a mindenkori államháztartási hiányt, fönntartották a veszteséges termelést, hozzájárultak tehát a teljes foglalkoztatottsághoz, és - részben hatékony, részben nem hatékony - beruházásokat finanszíroztak. Külföldi forrásokat más külföldi támogatásokhoz a magyar kormány nem használt föl. Külföldi hiteleket Magyarország magyar exporttámogatásra, beruházás-támogatásra adott a nyolcvanas években, ezeknek a végére értünk. Ezek azonban nincsenek közvetlen kapcsolatban a külföldről igénybe vett forrásokkal. Ezt tudom mondani, és kérem képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy a választ szíveskedjen elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)