Torgyán Józsefné Cseh Mária (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A Kossuth Rádióban napokban ismertetett eset szerint a nagybeteg és kórházban fekvő idős embert felkereste az őt élelemmel ellátó szociális gondozó, és rábeszélte, hogy kössön vele eltartási szerződést, amelyben tartás fejében ruházza át rá az ingatlanát.A tartási szerződés a kórházban magánokiratba foglalva elkészült, és abban rögzítették, hogy az eltartó az eltartott részére a tartást már az elmúlt év végétől teljesíti, és az eltartottnak hozzátartozója nincs.Az eltartó ezt követően a tartási szerződést a földhivatalhoz benyújtotta tulajdonjogának bejegyzése végett. Az eltartott a tartási szerződés aláírását követően pár napon belül meghalt, és az eltartó el is temettette. Az örökhagyó vér szerinti gyermeke, aki más városban él, csak jóval később szerzett tudomást édesapja haláláról, valamint az eltemettetés tényéről, amikor az édesapja ingatlana már az eltartó nevére került, és így az örökségétől a gyermeket megfosztották.Ez az eset nem egyedi, hanem a kapott jelzések szerint máskor és máshol is megtörtént. Míg a jogszabály az ingatlan adásvételével kapcsolatosan a magánokiratba foglalt szerződéseket csak akkor tekinti tulajdonbejegyzésre alkalmasnak, ha azokat ügyvéd vagy közjegyző ellenjegyzi, a többi szerződés esetében ilyen megkötés nincs.E joghézag lehetőséget nyújt arra, hogy olyan tartási szerződést lehet a beteg és teljesen kiszolgáltatott, esetleg kórházban fekvő eltartottól kierőszakolni, amit esetleg ő nem is akart volna megkötni, és ezzel úgy tűnik, hogy az állampolgároknak a polgári törvénykönyvben biztosított szerződéskötési szabadsága e joghézag folytán veszélybe kerülhet.Kérdezem a miniszter úrtól: tervezik-e a közeljövőben a polgári törvénykönyv olyan irányú módosítását, amely a szerződéskötések biztonsága szempontjából szükségesnek és időszerűnek látszik. Várom miniszter úr válaszát. (Taps az FKGP padsoraiban.)