Lakos László (MSZP)
DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "Régi kívánsága a magyar szőlő- és borgazdasági társadalomnak, hogy ezen gazdasági ágazat keretében olyan szervezeti intézmények létesíttessenek, amelyek a hazai szőlőgazdálkodás fejlesztésére irányító befolyást gyakorolhassanak, s amelyek a közigazgatás keretéhez szervesen alkalmazkodva a közigazgatási hatóságokat is a szőlő- és borgazdaságot érdeklő szakkérdésekben megbízható tájékoztatással támogathassák." Hetedfél évtizeddel ezelőtt hivatali elődöm, Mayer János földmívelésügyi miniszter e gondolatokkal terjesztette a képviselőház elé a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvényjavaslatot.Nem valamiféle érdekességként vettem az idézetet 1929-ből, de mert a benne foglalt gondolatok ma is jellemzik azt a helyzetet, amelyben az önök előtt fekvő törvényjavaslat megszületett. Két dolgot szeretnék mindenképpen kiemelni ezek közül.Az egyik az a fokozott várakozás, amely a hegyközségi törvényjavaslatot előkészítésének kezdete óta a mai napig kíséri. Mind a szőlő- és bortermelésben közvetlenül érdekelt gazdasági szereplőkben, mind pedig a szélesebb szakmai közvéleményben kialakult az a meggyőződés, hogy a hegyközségek újjászervezése nélkül nem mozdítható elő eredményesen szőlő- és bortermelésünk helyzetének javítása, a termékek minőségének és piacképességének javítása. Ehhez társult még az a felismerés, amely a nemzetközi kereskedelemben szerzett tapasztalatokon alapszik, nevezetesen, hogy azok a termékek számíthatnak kiemelkedően jó piaci lehetőségekre, amelyek egy adott, a termék jellegének kedvező termőhelyről való származását valamilyen, többnyire termelői önkormányzatként működő szervezetként igazolja.Ebből alakult ki az az igény, hogy az egykor a szőlő- és borgazdaság területén működött hegyközségeket, amelyeknek a két világháború között is jelentős szerepük volt a magyar bortermelés fejlesztésében, a termékek jó híre kialakításában, újjá kell szervezni. Nem kétséges ugyanis, hogy a magyar mezőgazdaságnak egyes termékcsoportok tekintetében kiemelkedően jó lehetőségei vannak a magas minőségi követelményeknek megfelelő termékek előállítására és igényes piacokon való értékesítésére. Ezt a lehetőséget kell megragadni a bortermelés területén, építve a hagyományokra és a magyar bor még mindig meglévő jó hírére.Egykor a hegyközségi szervezetek sokat tettek ennek a hírnévnek a kialakulásáért. Ezért jelent meg szinte spontán módon az igény a hegyközségek újjászervezése után. Ezt az igényt és a várakozást fejezte ki az a jelenség, hogy az elmúlt néhány évben egyre-másra alakultak borvidéki településeinken a hegyközségek, egyelőre persze egyesületként, nem lévén köztestületi működést lehetővé tevő törvény.A másik üzenet, ami ma is politikai aktualitás, hogy újra kell gondolnunk az állam gazdaságszervezéssel kapcsolatos feladatait, szerepvállalását, úgy, hogy az állam mellett megfelelő szerepet kapjanak a gazdasági élet szereplőinek önkormányzatai. A közigazgatás decentralizációja azon az alapelgondoláson nyugszik, hogy számos közfeladatot sokkal eredményesebben látnak el maguk az érdekeltek, mint egy tőlük idegen hivatali szervezet. Magyar Zoltán, a közigazgatástudomány két világháború közötti jeles reprezentánsa az önkormányzat alapgondolataként fogalmazta meg a következőket: ha azt akarjuk, hogy valami jó legyen, csináljuk meg magunk. Ezen az elgondoláson alapszik a kamarai rendszer kiépítése, a különböző szakmai önkormányzatok szerepének újragondolása, nemkülönben maga a hegyközségi rendszer elképzelt helye és szerepe a mezőgazdasági szakigazgatásban. Ma még mindenesetre szokatlan az, hogy közigazgatási feladatot lássanak el nem állami szervezetek, ami abból ered, hogy hosszú ideig a közigazgatás egyet jelentett az államigazgatással. Több mint négy éve léteznek és működnek a helyi önkormányzatok, mint a közigazgatás szerves részei, a jövő útja, hogy különböző testületi önkormányzatok is részt vesznek a közigazgatásban.Mindezek alapján elmondható, hogy a szőlő- és borgazdaság szereplőinek törekvései, az ágazat igényei, illetve a kormányzati elképzelések szerencsés találkozását jelenti a hegyközségekről szóló törvényjavaslat.A több mint kétéves előkészítő munka eredményeként olyan javaslat került a tisztelt Országgyűlés elé, amely egyaránt kifejezi a szabályozás által érintettek érdekeit, és alkalmas arra, hogy a létrejövő szervezet beépüljön az agrár-szakigazgatás új rendszerébe.Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak a mezőgazdasági bizottság előtt lefolytatott vitája azt igazolta, hogy az alapvető, koncepcionális kérdésekben, a szervezet célját, feladatait, felépítését illetően a bizottsági tagok többsége a kormány javaslatával egyetért. A módosító javaslatok között voltak ugyan olyanok, amelyek a törvényjavaslattól eltérő elképzelések szerint alakították volna át a hegyközségi szervezetrendszert, ezek azonban nem kaptak kellő támogatottságot.Az eltérő koncepciók közül meg kell említeni azt az elképzelést, amely szerint a hegyközségek nemcsak a szőlő- és bortermelés, hanem a gyümölcstermesztés és a gyümölcseredet ellenőrzésének szakmai testületei is lennének, nem vitatva annak szükséges és kívánatos voltát, hogy a mezőgazdasági termékek minőség- és eredet-ellenőrzése általánossá váljék, s ne csak a szőlészet-borászat területén alakuljon ki, ezt az elképzelést mégsem lehetett támogatni. Ennek alapvető oka, hogy a szőlőtermelés területén alakultak ki azok a feltételek, amelyek a származás- és az eredet-ellenőrzés alapjai lehetnek. Ezen a területen rendelkezünk megbízható termőhelyi kataszterrel, amely helyrajzi számig lebontva tartalmazza Magyarország szőlőtermő helyeit, minőség szerint osztályozva azokat. Lényegében ez a nyilvántartás az alapja boraink minőségi kategorizálásának, s az eredetvédelem kérdését is ehhez lehet kapcsolni.(17.00)