Karakas János (MSZP)
KARAKAS JÁNOS, az MSZP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Üdítő színfolt, hogy pártos viták közepette egy hatpárti, egységesen támogatott szakmai törvényjavaslat is napirendre került. Ha ezt a törvénytervezetet a Ház megszavazza, az azt is jelenti, hogy lehet és érdemes szakmai törvényeket a plenáris ülésekkel párhuzamosan kivételes eljárás keretében előkészíteni - gondolom, erre mindannyiunknak lenne is javaslata.Sokan a hegyközségi törvény előkészítő tárgyalásai kapcsán úgy fogalmaztak, kellene ez a karácsonyi ajándék a szakmának, méltó lenne első, 100 évvel ezelőtti hegyközségi törvényünk szelleméhez.Ez utóbbit nem vitatva, ezt a törvényt én nem ajándéknak tekintem, hanem egy jogos elvárás teljesítésének, egyúttal egyfajta bizalom megadása is: bízunk a termelőkben, hogy képesek önmagukat megszervezve felszámolni azokat az anomáliákat, ami jelenleg tapasztalható a szőlő- és borágazatban, és megkezdődhet a válságból való kilábalás - mert az ágazat válságban van, mély válságban. Itt már a 100 évről beszéltünk, a múltba tekintünk. Az elmúlt 100 évben háromszor volt igazán válságban a szőlő- és borágazat. Először pont a 100 évvel ezelőtti időszakban, amikor az behozott amerikai betegségek és kártevők szőlőterületünk kétharmadát elpusztították. A második Trianon volt, amikor elvesztettük piacunk kétharmadát, és nálunk maradt a szőlő többsége.A harmadikat most éljük. Ez már sokkal összetettebb, hisz' elvesztettünk egy jelentős piacot, egyharmadára csökkent az exportunk; a kárpótlás során - amiben az ültetvény értéke másodlagos volt - elvesztettünk erejük teljében lévő ültetvényeket. Így vált lehetségessé, hogy egyes történelmi borvidékeinken szinte házikertnyi méretű parcellák alakultak ki, arról nem is beszélve, hogy mindezeket korábban 70 százalékos állami támogatással telepítették. Azt is meg kell állapítani, hogy jelentősen csökkent a megmaradt ültetvények termőképessége is. Mindezeket tetézi mindaz, amit korábban az előadók elmondtak, hogy a jövedelmezőség szinte a nullára csökkent az ágazatban. Mindezek tetejére rárakódik egy eltorzult, belső keresleti-kínálati helyzet is: elszakadt egymástól a legális ellenőrzött borforgalmazás és a részben ellenőrzött vagy ellenőrizetlen kannás- és folyóbor-értékesítés.(17.30)És érdemes erről is néhány szót szólni. Míg a korábbi évtized statisztikáiban a megtermelt bor húsz százaléka került úgynevezett önfogyasztási kategóriába, napjainkra ez hatvan százalékra emelkedett. Abszolút értékben ez azt jelenti, hogy tízmillió literről húszmillió literre növekedett ez a mennyiség. Az ellenőrzött vonal fizeti az adókat, beszámításra kerül az árrés és terhelik egyéb költségek. A másik oldalon nincs vagy csekély az adófizetés, az árrés gondjait is megoldja, sőt még a Borminősítő Intézet költségeire sem kell gondolnia. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy akik tisztességesen, törvénytisztelő módon viszik vállalkozásaikat, elszegényednek. A féllegális, illegális vonal pedig gazdagszik. Ez jelentős árbevétel-kiesést jelent az országnak. Ugyanakkor azért sem jó, mert mindez magában hordozza a borhamisítás veszélyét, amiről napjainkban sajnos egyre többet
olvasunk.Szakmai berkekben mindezeken túl pletykák keringenek annak becsléséről is, hogy a borseprő-felvásárlás megugrása, a tokaji és egyéb minőségű borvidékekről felvásárolt alacsony cukorfokú, de magas savtartalmú szőlőkből mennyi hamisítványt lehet csinálni. Rengeteget. Mindez egyelőre csak belföldön került felhasználásra, mert az Országos Borminősítő Intézet keményen ellenőrzi az exportot. Ezt a folyamatot kell megállítani, és ezt állíthatja meg a hegyközségi törvény, amely lehetőséget teremt arra, hogy a termelő és felvásárló belenyúljon ezekbe a folyamatokba, önmagukat ellenőrizzék, szankcionálhassanak, és azzal, hogy kötelezővé válik a tagság, tulajdonképpen ezek a jogok intézményesen mindenkire érvényesek.Jól tudjuk, hogy a szakma felfokozott várakozása ellenére sem lesz könnyű a hegyközségi rendszer kiépítése. Érdekek csapnak össze, hisz' a kétmillió hektoliter illegális forgalomban rengeteg pénz van. De érzelmileg sem lesz könnyű sokakat meggyőzni. Éppen ezért időt kell hagyni a szervezet felállítására, ezért szerepel az egy év. Ez idő alatt tisztázni lehet bizonyos ellentmondásokat is. Ilyen a kamarai hegyközségi kettős tagság feloldása vagy a szankcionálási felhatalmazás témája. Ugyanakkor, mivel ebben az időszakban a hegyközségnek nem
lesz bevétele, ennek költségvetési hátterét is meg kell teremteni.Természetesen a most elfogadásra kerülő törvény nem oldhat meg minden problémát. Szükségesnek látunk egy élelmiszertörvényt, szükséges a bortörvény felülvizsgálata, figyelemmel kellene lenni a privatizációs törvény megtárgyalásánál a termelők helyzetbehozására, például a közpincék esetében. Felül kellene vizsgálni az adózás egyes elemeit, ami nem egyértelmű adócsökkentési igényt jelent. Lehetőséget kellene teremteni a szankcionálás keményebb eszközeire, gondolok a Borminősítő Intézet vagy a vám- és pénzügyőri hálózat megerősítésére. De a környezetvédelmi törvény kapcsán is gondolni kellene a szőlőbor-ágazatra, hisz' nem tudom elképzelni, hogy a badacsonyi bazaltorgonák szomszédságában nem szőlőskert, hanem hétvégi, két-három emeletes vityillók fognak állni. Tehát van még mit tenni az ágazat érdekében.Tisztelt Ház! Nézzék el, hogy néhány személyes indíttatású megjegyzéssel zárom az ajánlást. Amikor a bor fogyasztási adójának szinten tartása érdekében beadtam módosító indítványomat, sőt ezt sikerült is megszavaztatni, ezt sokan a borlobby győzelmével magyarázták, ami akkor sem volt igaz. Kérem, a mostani törvényjavaslatot se tekintsék e nem létező lobby ténykedésének, hiszen százezrek jövedelemszerzési lehetőségéről, évezredes kultúránk részét képező szőlőbor-termelésről van szó, értékteremtésről és annak megtartásáról.Mindezek miatt javaslom a tisztelt Háznak, szavazzák meg a mezőgazdasági bizottság által egyhangúlag elfogadott módosító javaslatokat, illetve a hegyközségi törvény egészét. Köszönöm szépen. (Taps.)