Rusznák Miklós (KDNP)
RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr, és ígérem, nagyon rövid leszek. Azt hiszem azonban, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, néhány gondolatra reagálni kell, olyan szempontból, hogy remélem, ez a törvény nem teszi tönkre a kistermelőket, mint ahogy itt elhangzott az előző hozzászólásban. Nagyon jólesik, hogy aggódnak Tokaj-Hegyaljáért - remélem, a pénzügyi kormányzat is így gondolja az aggodalmat Tokaj-Hegyaljáért. A hozzászólásom lényege végső soron más irányú lesz. Olyan irányú, amint Farkas Gabriella említette, hogy ünnepet kellene ülni, hisz' százéves évforduló van, 1894-ben született ennek a törvénynek az őse, s most szinte száz évre rá újra megjelenik a hegyközségi
törvény.(17.50)Én egy kicsit visszamegyek, 1641-be, amikor Tokaj-Hegyalján - már akkor is - volt szőlőrendtartás, és akkor még szigorúbb volt; és hogyha van egy kicsi türelmük, öt vagy hat sort fölolvasok belőle, hogy akkor hogyan gondolták a szőlőrendtartást: "Vincellérek csalárdsága, kapásoknak túlkapása, napi számosoknak hamis munkája s több efféle csalafintaság ellen tanácskozni, határozni és rendtartást alkotni gyűltek össze Mád városában, az Úrnak 1641. évében, március hó 26-án, két vármegyének, Zemplénnek és Abaújnak". És nem nyomógombbal szavaztak, hanem azt mondták: "fejenként egyező akarattal és helyeiknek élő pecsétjével". Ez 1641-ből az a szőlőrendtartás, ami Tokaj-Hegyalját illeti.Ha még ünnepelni kell, a bor mint olyan, azt hiszem, mindnyájunk asztalára élvezeti szerként kell hogy kerüljön - és remélem, hogy kerül is az ünnepek alkalmából.A bortermelő tájak európai konferenciája által
1991-ben elfogadott dokumentumból engedjék meg, hogy néhány gondolatot ismertessek - és ez lesz a zárógon-dolatom a mostani hozzászólásomban. Azt hiszem, a törvény részleteiről már kifejtették véleményüket, erre nem kívánok különösebben kitérni, a bizottsági véleménynél is elmondtam. Tehát: a bor története elválaszthatatlan az emberiség történetétől. A bor és a szőlő az emberi munka gyümölcse, több mint csupán egy a fogyasztási javak közül; mint olyan, amely az ember társa évezredek óta, amelynek gyökerei megtalálhatók éppúgy a szent, mint a profán dolgokban. A bor a gazdasági növekedésnek, de épp úgy a tudományos és technológiai fejlődésnek egyik feltétele Európa számos vidéke számára, de valójában az egész világ számára. Ezekre alapozva a bornak olyan jogai vannak, amelyek kötelezettségeket rónak azokra az emberekre, akik közreműködnek a bor életének egyes fázisaiban: az eredetétől a szőlő művelésén, az előállításon és palackozáson, a forgalomba hozatalon és értékesítésen keresztül, egészen a fogyasztásig. Mint az embernek, a bornak is neve van, amelyet vagy a származásának helye vagy a szőlő fajtája, vagy a termelője alapján kap. Mint az emberi munka és a táj talajának gyümölcse, a bor büszke az eredetére és előállítójára, és szívesen jeleníti meg nevüket. A névtelen bor, tisztelt képviselőtársaim, olyan bor, amely szégyelli bevallani a nevét, gazdáját, valamint eredetét. A borok eredetét
- mint igazolt körzet szerint történő meghatározásukra vonatkozó alapelvet - először Portugáliában vezették be 1756-ban, amikor először határozták meg az eredeti portói bor termelési zónájának hivatalos határát a Regua felett húzódó hegyekben és a Duoro folyó felső völgyében. A lényege volt, hogy a minőség szerinti osztályozást is bevezették.Tehát a bor minőségének védelme azt is szolgálja, hogy a bor becsületét megvédjék az olyan civilizációtól, amely képtelen különbséget tenni a bor élvezete és az alkoholfogyasztás között. Vagyis a bor élvezetének semmi köze nincs az alkoholizmushoz. Aki a bor reklámozását minden megkülönböztetés nélkül be akarja tiltani, az kétségtelenül egy kultúrát tagad meg, valójában egy olyan civilizációt, amely Európa legősibb eredetéig nyúlik vissza.Ezen gondolatoknak a jegyében azt kívánom tisztelt képviselőtársainknak, hogy ezt a törvénytervezetet szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Taps.)