Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnöknő! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elhangzott hatpárti javaslat ismertetése késztette végül is a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportját - konkrétan engem - arra, hogy a felmerült kérdésnek a helyes jogi megoldását keressük. Ugyanis úgy ítéljük meg, hogy a hatpárti javaslat az ügyvédség számára a valóban fontos kérdéseket nem oldja meg teljes egészében, hanem fontos kérdéseket megkerül.Ahhoz, hogy a megoldást helyesen, együtt kereshessük, feltétlenül tudni kell, hogy az ügyvédséget a rákosista, kádárista időszakban a lényegét tekintve minden lehetséges korlátozásnak alávetették. A korlátozás tulajdonképpen két fő csoportra volt osztható. Az ügyvédi tevékenység mellett az ügyvéd nem folytathatott munkaviszonyt - ez volt az egyik fő csoport. A másik fő csoport pedig: nem folytathatott más kereső foglalkozást sem. Miután az élet ezt a fajta tilalmat túllépte, ezért kellett keresni annak a megoldásnak a lehetőségét, ami ezt a tilalmat elkezdi fellazítani.A tilalom fellazítása kapcsán az egyik lehetséges megoldási mód az, hogy a tilalom körét szűkíteni kell, és bővíteni azoknak a területeknek a sorát, ahol az ügyvédi tevékenység a munkaviszony végzésére is kiterjedhet.Hogy az igen tisztelt képviselőtársaim lássák ennek az egész kérdéskörnek a lehetetlen megközelítését, elég, ha arra utalok, hogy - mondjuk - az ügyvéd eddig az ügyvédi tevékenység mellett végezhetett labdarúgóedzői munkaviszonyból fakadó tevékenységet. Tehát mint ügyvéd, lehetett labdarúgóedző, de szakértői - jogi szakértői - tevékenységet nem folytathatott. Úgy gondolom, hogy ez önmagáért szól: ez egy nonszensz, ez lehetetlen dolog, hogy egy ügyvéd lehessen labdarúgóedző, de jogi szakértő ne lehessen. Ezért én azt a megoldást, amit hatpárti javaslatként előterjesztettek, nem tartom megfelelőnek, és ha már az ügyvédi törvényhez hozzá kell nyúlnunk - és ebben mind a hat párt egyetért -, akkor szabályozzuk az ügyvédek számára tisztességes módon, és olyan módon, ami nem diszkriminálja az ügyvédeket, mint ahogy diszkriminálta az egész kádári több évtized az egész magyar ügyvédséget.Tehát ezért az egyik módosító javaslatom arra vonatkozik, hogy ott, ahol a munkaviszonyról - az ügyvéd által végezhető munkaviszonyról - szó van, ott kiterjesztem a szakértői tevékenységre a munkaviszonyt. Úgy gondolom, hogy további indokolást nem is igényel ez a kérdés, mert valóban, ha egyszer lehet labdarúgóedző az ügyvéd, akkor miért ne lehetne még jogi szakértő, mondjuk adott esetben a parlamentben vagy akár más-
hol is.Az ügyvédi törvény kapcsán a másik kérdéskör a választottbírói tevékenységgel kapcsolatban merült fel. Teljes mértékben egyetértek a hatpárti javaslatnak az alapgondolatával, hogy az ügyvédeket sem lehet kirekeszteni a választottbírósági eljárásból; mert ha egyszer a fél úgy kívánná, hogy ügyvédet is kérjen fel a választottbírói tevékenység ellátására, akkor indokolatlan lenne diszkriminálni az ügyvédet.A lényeg azonban nem csak így merül fel, hogy lehet az ügyvéd választottbíró, mert ha csak így merülne fel, akkor azt mondanám, hogy a hatpárti megoldás jó. A kérdés azonban úgy merül fel, hogy az egész ügyvédséget ért diszkriminációnak a másik oldala, a másik fő szabálya a kereső tevékenységtől való eltiltás megfogalmazása - kádári megfogalmazása - kapcsán merült fel; és ahogy a munkaviszonynál az előbb felhozott példával igazoltam, hogy ott is indokolatlanul szűkítették az ügyvédi tevékenységet, ugyanez igaz a más kereső foglalkozás esetében is.Mondanék egy példát. Az ingatlanközvetítői tevékenységről mindenki tudja, hogy azt az ügyvédek is igen nagy elánnal gyakorolják. Az ingatlanközvetítői tevékenység folytatásában sok ügyvéd közreműködik. Ha az ügyvédi törvénynek a most felhívott rendelkezéséből indulnék ki, akkor azt mondom, hogy ennek a tevékenységnek a folytatására az ügyvédeknek nincs lehetőségük, mert a más kereső foglalkozásnál a közéleti vagy egyéb jogi szakértelmet igénylő tevékenységet vették csak ki a más kereső foglalkozásból, az ingatlanközvetítői tevékenység pedig - ma már köztudott - számítógépes vagy más, magas fokú adminisztrációs tevékenységet igényel, nem elsősorban ügyvédi tevékenységet. De azt hiszem, hogyha abból a tényből indulunk ki: végül is az adótörvény nagyon bölcsen fölismerte azt, hogy ennek a tevékenységi körnek az ügyvédség szempontjából fontos részét is szabályoznia kell - és végül az adótörvényben való szabályozottsága miatt van jogszabályi alapja az ügyvédi ingatlanközvetítői tevékenység folytathatóságának -, ha már most ez a kérdéskör felmerült, akkor ehhez hozzá kell nyúlni, és úgy kell megoldani, hogy az az egész ügyvédség számára megnyugtató legyen.Úgy gondolom személy szerint, hogy általában az ilyen jellegű rendezést kétféle módon lehet elérni.(11.20)Vagy úgy lehet elérni, hogy a tiltó főszabályt megszüntetem - és ez a világos megoldás, ez a szebbik megoldás -, vagy pedig a tilalmi kört, amelyre vonatkozik a főszabály tiltása, bővítem. Tulajdonképpen a hatpárti megállapodás a tilalmi kör bővítésére vonatkozik, ami - épp az előbb felhozott példákra hivatkozással - például az ingatlanközvetítői tevékenységre való utalással - kiderül, hogy nem állja meg a valóságos jogi kritikát. Ezért én "A", "B", "C" variációt tártam a tisztelt Ház elé. Én abból indulok ki, hogy a főszabály szüntesse meg azt a diszkriminációt, amely az ügyvédséggel kapcsolatos, tehát hogy más kereső foglalkozás űzésétől eltiltja az ügyvédséget. Azt mondom, hogy ezt az egész tiltó szabályt el kell hagyni az ügyvédi törvényből. Mivel támasztom alá ezt az álláspontomat? Kérem, 1991-ben, amikor az ügyvédi törvényt módosították, akkor az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban kimondották, hogy az ügyvédi tevékenység: vállalkozás. Ennek mérhetetlenül sok - az ügyvédségre káros - adóvonzata volt. Ez a megoldás az ügyvédséget anyagilag szinte teljesíthetetlenül nehéz helyzetbe hozta. De végül is, ha egyszer az lett a főszabály, hogy az ügyvéd is vállalkozó, mint mondjuk egy kisvállalkozó, akkor nem lehet diszkriminálni az ügyvédséget azzal, hogy azt mondom: de a vállalkozói tevékenysége nem terjedhet ki mindarra, amire egyébként természetes volna, hogy a vállalkozói tevékenysége kiterjedjen. Ezért tehát én már most tisztelettel bejelentem az igen tisztelt Háznak, ha ezt a megközelítést - tehát a "más kereső foglalkozást nem űzhet" diszkriminálást jelentő kitételt - nem fogja kirekeszteni az én indítványomnak megfelelően az ügyvédtörvényből, akkor nem tudok mást csinálni, mint hogy ennek alkotmányellenes volta miatt az Alkotmánybírósághoz fogok fordulni. De ez most igen könnyen megoldható lenne, merthiszen három variációt terjesztettem a tisztelt Ház elé: egy "A" variációt, egy "B" variációt, egy "C" variációt. Mind a háromban részletesen megmagyarázom az indokolási részben a megoldás lehetséges variációjával kapcsolatban, hogy az miért jó, vagy miért kevésbé hatékony, mint a másik. Tehát a hatpárti megállapodás rendkívül szűkre szabott és rosszul sikerült technikájával szemben ez jelenti a jogászi megoldást. Mert ugye, a hatpárti megállapodásnak az a megközelítése, hogy ők kiterjesztették a választottbírói tevékenységre a kereső foglalkozás űzését, nem jelenti a probléma megoldását, mert - ismétlem, hogy még egyszer, még világosabbá tegyem a problémakör megoldhatóságát - kétirányú a tiltó szabály. Egyrészt van a munkaviszonyra vonatkozó, globális tiltó szabály, másrészt van a kereső foglalkozás űzésére vonatkozó globális tiltó szabály. Én mind a kettővel kapcsolatban diszkriminációmentes megoldást javaslok, ezért tisztelettel indítványozom a Háznak, hogy az én módosító indítványaimat szíveskedjék elfogadni a hatpárti megállapodással szemben, amelyet természetesen a magunk részéről úgy fogadunk el, hogy ha végül is az én indítványaimat elutasítanák, akkor az még mindig előrelépés az ügyvédség számára; tehát végül is megszavaznám magam is. De már most jelzem, hogy ebben az esetben viszont az Alkotmánybírósághoz fordulnék, mert az ügyvédségre nézve változatlanul olyan diszkriminatív megoldások maradnának benne, amelyeket én azért is nem vagyok hajlandó elfogadni, mert magam is évtizedeken keresztül szenvedő alanya voltam ennek az egész kádári megoldásnak, amelyet most már ki kell iktatnunk az ügyvédségre vonatkozó jogszabályi rendezésből, és helyette egy valóban többpárti és valóban piacpárti megoldást kell találni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)