Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az esopusi mesében ismerjük az egyszeri embert, aki, amikor ráült a szamárra, abból volt baja, amikor ő vitte a szamarat, azt prédikálták ki.Azt hiszem, a mai Magyarországon, ha lefordítjuk magyarra az esopusi mesét, akkor az állami tulajdonnal kapcsolatban lehetne ilyen tanmesét mondani.
Mert alábbvaló dolgot nem lehetne csinálni, mintha privatizálják; ennél már csak egy rosszabb van: ha nem privatizálják. Itt áll előttünk egy HungarHotels-üggyel kapcsolatos probléma, amelynek most nem annyira az érdemi részébe szeretnék belemenni, hanem annak inkább az előkészületeiről és politikai tartalmáról szeretnék néhány szót szólni a rendelkezésre álló időben; amit azt hiszem, tanulságként ebben az ügyben le kell vonni. Lehet elméleti fejtegetéseket kezdeni, hogy az a vételár, amelyik így az egyben eladott szállodaláncnál megjelenik, arra a 3719 szobára, amelyet ha most előlről kezdenénk építeni, akkor világos, hogy egész másképp nézne ki az ügy. Lehet összehasonlításokat tenni, hogy külön-külön mit jelentene ez. Mert egyetlen ügyben van
a sok szálloda közül konkrétum, a Fórum hotelre, amelyre volt egyedül külön ajánlat, egymagában 55 millió dollárért.(10.10)Lehetne itt beszélni arról, hogy ezekben az ügyekben készültek-e hatástanulmányok olyanra, hogy a magyar idegenforgalomra nem most, a következő években, évtizedekben mit jelent az, hogy ilyen láncként került eladásra. Nagyon jó lenne, lehet, hogy van, ha az Országgyűlés megismerkedhetnék például azzal, hogy a foglalkoztatás-politikai garanciák keretében van-e módja például a vevőnek bezárni előbb-utóbb egy-két veszteségesnek ítélt szállodát és ezáltal egyből olyan profitra szert tenni, amelyik benne van a rendszerben, a munkanélküli segély pedig a Magyar Köztársaságot illeti adott esetben.Ezekről mind lehetne sok szót váltani, és azt hiszem, hogy megérdemelne egy olyan tájékoztatást az Ország-gyűlés, ami ennek az ügynek az egész történetét előrevetíti. Hozzáteszem, nem a mostani konkrét eladással van igazán bajom, mert azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogyha egy autószalont egyben adnak el, biztos, hogy kevesebbet lehet érte kapni, mint ha autónként értékesítik a portékát.Hogy most ez egy lehetséges ár volt, ezt majd a vizsgálat valószínűleg kideríti. Az egész makrogazdasági kérdés az, ami ebben az ügyben érdekes lehetne. Én azt hiszem, e körül kialakult egy nagy politikai polémia. Egyfelől azt hiszem, igaza van Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak, amikor azt mondja, hogy egy ilyen ügyben utólag kezdeményezett felülvizsgálat rossz üzenetet jelent a külföldi befektetőknek, és kétségtelen tény, hogy ebben az ügyben én is osztom azt a véleményt, hogy mondjuk, a Wall Street Journal vagy történetesen a Financial Times, vagy az Economist elmarasztaló cikke Magyarország számára lehet, hogy több rossz üzenetet jelent a külföldi befektetőknek, mint egynémely kormány- és államfő barátságos mosolya és biztató szava jóként jelenik meg.Ebben az ügyben azonban azt kell mondanom, Horn Gyula miniszterelnök úrral is egyetértek, hogy vizsgálatot kezdeményezett. A baj az, hogy utólag kezdeményezett, és nem a jogszabály adta keretek között. Az utólagos vizsgálatért valóban van egy technikai lehetőség a törvényes keretek között. Mégpedig úgy, hogy a privatizációért felelős miniszter az it döntését követő három napon belül, ha úgy ítéli meg, kormány elé viheti a dolgot, és a kormány még mielőtt publikussá válik az eladás ténye, valamit ebben az ügyben léphet, mint ahogy több esetben ez elő is fordult.Jelen esetben nem történt ilyen kezdeményezés. Más részről történt, amit én azért is tartok természetesnek, mert az új kormányzat ideje alatt a privatizációért felelős ügyek másképp kezelődnek, mint a korábbi időszakban. Mint tudjuk, nincs tárca nélküli miniszter, aki a privatizációs ügyekért felelős közvetlenül a miniszterelnöknek, és nem is interpellálható a kormánybiztos a parla-
mentben. Az pedig számomra teljesen egyértelmű, hogy a pénzügyminiszter, amikor egy bevételi lehetőséget most már egy kialakult helyzetben lát, nem fogja opponálni az eladást sem most valószínűleg, sem később, mert nyilvánvaló, egy pénzügyminiszternek az a dolga, hogy az egyébként a költségvetésben a mi megítélésünk szerint irracionálisan jövőre is túltervezett privatizációs bevételt biztosítsa, és nem az, hogy a 2003-as makrogazdasági hatásokat elemezze, amikor most van problémában.Ez tehát számomra azzal a politikai üzenettel jár, hogy tisztelettel javasoljuk a magunk részéről, vizsgálja meg a kormánypárti oldal, amikor januárban a kormányzati munka felülvizsgálatra kerül, nem volna-e indokolt, hogy a privatizációs ügyekben közvetlenül a miniszterelnök úrnak felelős miniszter álljon rendelkezésre, és a parlament által interpellálható miniszter, mert valószínűleg rendszerbeli probléma, és nem eseti jelenséggel állunk szemben. (Taps a jobb oldalon.)