Gombos András (SZDSZ)
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtáraim! Én a T/187. számú törvénymódosító javaslat részletes vitája keretén belül - mely a földkiadó bizottságokról szól - az ajánlás 25. pontjában szereplő témával szeretnék foglalkozni, mely a bizottság indítványában egy új intézmény, a földhasznosító közösség létrehozását és működését kívánja szabályozni.Megítélésünk szerint ez egy nagyon fontos, a gyakorlati életbe illeszkedő, a földtulajdon célszerű, profitorientált, a gondos gazda gazdálkodását elősegítő intézményi forma. Ugyanakkor egy új szervezeti forma is, mely a tulajdonnal való rendelkezés lehetőségeit igyekszik bővíteni. Véleményem indoklására engedjék meg, hogy felidézzem az 1993. évi II. törvény hatálybalépése után kialakult különböző szituációkat.Amikor megalakultak a törvény értelmében a földkiadó bizottságok, ha azok működőképesek voltak, a résztulajdonosokat két fő csoportra oszthatták, és osztották is be. Az első ilyen csoport azokból a tulajdonosokból állt, akik az említett törvény kihirdetése után hatvan napon belül kérték részaránytulajdonuk önálló földingatlanná alakítását, azaz földjük kiadását. Ezek a tulajdonosok saját maguk kívánták tulajdonukat hasznosítani, amit a jól működő bizottságok esetében néhány helyen már birtokba is vettek, és ennek megfelelően élnek is ezzel a lehetőséggel. A második csoport azokból a tulajdonosokból tevődött össze, akik nem jelentették be hatvan napon belül, hogy kérik földjeik kiadását. Ennek sok oka lehetett és volt. Ezeknek a tulajdonosoknak a földjét a polgári törvénykönyv szerint osztható közös tulajdonba adták. E közösségek létszáma maximálisan húsz tulajdonos volt. Úgy gondolom, ez a megoldás legalább kétszeresen hiányolta az életszerűséget. Egyrészt a táblák, illetve az azonos helyrajzi számú földek területét, illetve az aranykorona-értéket nagyon nehéz volt a tulajdonnal ekvivalenciába hozni, másrészt a hátrányok közé sorolható az is, hogy ezáltal sok esetben jelentős szétaprózódás következett be, mely a rentábilis hasznosítást - mint például a bérbeadást -, meglehetősen nehézkessé tette. De okozott még egy további, nagyon fontos hátrányt is. Nevezetesen azt, hogy aki később bármilyen okból mégis szerette volna tulajdonát önálló ingatlanná alakítani, csak akkor tudta vagy tudja azt megtenni az eredeti törvény értelmében, ha valamennyi társtulajdonos - ad maximum rajta kívül 19 -, valamennyi beleegyezett a kimérésbe, annak helyébe és idejébe. Úgy gondolom, különösebben nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire a szubjektumtól függő dolog volt. Nagyon sok esetben baráti, családi kapcsolatokat tett tönkre, békétlenséget okozott. Meggyőződésem, hogy a felsorolt és a fel nem sorolt anomáliák közül jó néhányat ki tud küszöbölni a földhasznosító közösség intézményesítése.De nézzük, mit is tesz lehetővé ez a megoldás! Először is lehetővé teszi, hogy a tulajdonosok szabad akaratukból, érdekeiknek, lehetőségeiknek, területi, művelési ági adottságaiknak megfelelően - hangsúlyozom: nem jogi személyiségű - földhasznosító közösséget hozzanak létre, illetve szövetkezetenként, településenként többet, akármennyit, amennyit érdekeik megkívánnak. Tehát egy településen belül nemcsak egyet, hanem többet is: érdeknek, művelési ágnak, kultúrának stb. megfelelően.Ehhez viszont arra van szükség, hogy a résztulajdonosok aktivitása ismét megnőjön, önszervező képessége fokozódjon, megtaláljuk azokat az embereket, akik megfelelően motiválni tudják a közösségeket. Magam bízom abban, hogy a falvakban, és általában a mezőgazdaságból élők között, ezek az emberek megtalálhatók, és a javasolt 16. § értelmében kezdeményezni fogják a közösségek létrehozását.További előnye ennek az intézménynek, hogy ha nem saját maguk művelik a földjeiket, hanem bérbe adják, egységes fellépésükkel a bérletalkuk során eredményesebbek lehetnek. Előnye lehet továbbá, hogy az alakuló közgyűlésen, illetve közgyűléseken, az alapszabályban határozzák meg a közösség működését, valamint a földkiadás szabályait, aminek elfogadásához a birtokilletőség legalább ötven százaléka tulajdonosainak jelenléte és a jelenlevők kétharmadának igenlő szavazata szükséges. Az így megalkotott földkiadási szabályzat a továbbiakban automatizmusként működik - és ez nagyon fontos -, kiszűrve a szubjektivizmust, valamint nincs szükség arra, hogy egy-egy földkiadás során mindig, minden taggal megegyezésre kelljen törekedni - mint ahogy az a polgári törvénykönyv szerinti osztható közös tulajdon esetében volt.Ezzel a megoldással, akik életkörülményeik, lehetőségeik változása vagy öröklés, esetleg eladás után bekövetkezett tulajdonváltás miatt földjüket saját maguk kívánják hasznosítani, lényegesen könnyebben, sok esetben békésebben tehetik azt. A T/187. számú törvénymódosító javaslat általános vitájában szinte valamennyi felszólalásban kritika vagy hiányérzet fogalmazódott meg - úgy gondolom, jogosan. A felvetett hiányosságok pótlására számos képviselői módosító indítvány fogalmazódott meg, ugyanakkor a bizottság is megfogalmazta az előbb ecsetelt módosító indítványát. (18.30)Még a bizottsági tárgyalás előtt hatpárti egyeztetésre került sor, mely - úgy gondolom - nagyon jelentős volt, valamennyi párt képviselője részéről nagyfokú konstruktivitás volt tapasztalható, és örömmel tölthet el bennünket az, hogy az agrártörvényhozás során ez már második alkalommal történt, mert a hegyközségi törvény során is hasonló konstruktivitással, a szakma érdekeit előtérbe helyező és alaposan figyelembe vevő viselkedéssel álltunk szemben. Úgy gondolom, valamennyiünk optimista lehet abban a vonatkozásban, ha arra gondolunk, hogy - reményeink szerint - még ebben az évben és minél hamarabb újabb agrárszakmai törvények kerülnek a Ház elé, és reméljük, hogy ezek során is hasonló konstruktivitás lesz tapasztalható. A Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében bejelenthetem, hogy a mezőgazdasági bizottság és az előterjesztő által támogatott módosító indítványokat és az így módosított törvényjavaslatot támogatni fogjuk. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.)