Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! 1994. augusztus 2-án beadványban javasoltam dr. Fodor Gábor mûvelõdési és közoktatási miniszternek, hogy amiképp Hollósy Simon is megfestette a Rákóczi-indulót, állítsunk emlékmûvet a Himnusznak a honalapítás 1100. évfordulója alkalmából, az erre legméltóbb helyen, Szatmárcsekén, a mûvészet nyelvén fejezve ki azt, amit a Himnusz mint nemzeti ima, hitvallás és jelkép jelent a magyar népnek. Kértem egyben, hogy szakértõk bevonásával tárgyalja meg elõterjesztésem, és intézkedjék a tárgyban szükséges pályázat kiírásáról.Iratomra közel két hónap múlva, szeptember 26-i keltezéssel kaptam választ. Miniszter úr tudatta, hogy javaslatomat az emlékbizottság megfelelõ albizottsága elé terjeszti, továbbá kijelentette, hogy az emlékmû felállításáról az illetékes hatóság, tehát Szatmárcseke önkormányzata is határozhat. Ez utóbbiból azt gyanítva, hogy nem egészen világos az elõterjesztésem, azonnali válaszban figyelmeztettem, hogy az ügyhöz és az alkalomhoz csak monumentális emlékmû lehet méltó, a költségek csak központi keretbõl fedezhetõk, minthogy azokat Szatmárcseke egymagában, de a többi szatmári településsel összefogva sem tudja biztosítani. Eddig röviden a tények.Azóta: se kép, se hang. Négy hónap telt el, volt idõ gondolkozni.Kérdezem tehát: lesz-e emlékmûve a Himnusznak Szatmárcsekén - vagy ez is csak jámbor szándék marad? (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)