Csépe Béla (KDNP)

1995. január 30.

CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Temetni jöttünk a privatizációt vagy feléleszteni? Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvényjavaslat tárgyalásánál ez a drámai kérdés tehetõ fel, mivel a szocialista-liberális kormány eddigi, immár több mint féléves tevékenysége alapján inkább a temetés jelei mutatkoznak annak ellenére, hogy programjában és szavaiban mindig az ellenkezõjét hirdette.Elõször is a tárgyalás idõpontjáról. Mivel a gazdaság kulcskérdésének tekinthetõ privatizációról az Országgyûlés csak most kezd törvényt alkotni, ez - figyelembe véve az eljárás, hatálybalépés, funkcionális megindulás idõigényét - gyakorlatilag egyéves késedelmet jelent. Úgy vélem, most már ténylegesen leszögezhetõ, hogy az erõsen politikai indíttatású, szükségtelennek tekinthetõ '94. évi pótköltségvetés tárgyalása helyett ezt a törvényjavaslatot kellett volna az Országgyûlésnek megtárgyalni, különös tekintettel a '95. évi költségvetéssel való összefüggésére. A kormány hivatalba lépése óta a privatizáció lényegében leült, holott ez a kormány még a száz napos elõkészületi idõt sem igényelte, hanem azt ígérte, hogy azonnal cselekvéshez lát. Ezzel szemben ma még ott tartunk, hogy a magánosítást irányító új minisztérium gondolata is felmerült, ami nyilvánvalóan nincs összhangban a benyújtott törvényjavaslattal. Tehát még a szervezeti formák megoldását is csak keresi a kormány, illetve ami még valószínûbb: csõdöt mondtak eddigi elképzelései.Így egy lényegében terméketlen idõszak után került volna sor az elsõ nagyobb privatizációs ügylet lebonyolítására: a HungarHotels szállodalánc eladására. Ennek kezelését olyan kormányzati fiaskónak tekintjük, mely földrengésszerû károkat okozhat a magánosítás további menetének s így az egész gazdaságnak.Ilyen körülmények között kezdünk tehát hozzá a törvényjavaslat tárgyalásához, mely jelentõs késése ellenére is örömmel üdvözlendõ, hiszen - mint már mondottam - a gazdaság kulcskérdésérõl van szó.Az a körülmény azonban, hogy ez olyan idõpontban történik, amikor a privatizációs kormánybiztos lemondása után a pénzügyminiszter is lemondott, érdemi változásokra utalhat, ezért erõsen megkérdõjelezi a még múlt év novemberében írt törvényjavaslat érdemi tárgyalását. Mivel azonban a parlament a tárgyalás e heti megkezdése mellett döntött, véleményünket természetesen e valószínûleg túlhaladott javaslatról is elmondjuk.Az már közhelynek számít, hogy a piacgazdaság kiépítésénél az állami tulajdonlás után a magántulajdon túlsúlyát kell kiépíteni, amivel alapvetõen egyetértünk. De itt és most is le kell szögeznünk: magánosítást sem lehet gazdasági és társadalmi hatások mérlegelése nélkül végezni. A magántulajdon túlsúlya ellenére sem jelenti a piacgazdaságban az egyetlen hatékony formát, az állami és köztulajdon megfelelõ kezelése nélkül nem jöhet létre megfelelõ privatizáció sem. Ezért követelményeink a privatizációval, így a privatizációs törvénnyel kapcsolatban: segítse elõ a gazdasági növekedést, az egyes iparágak fejlõdését, a munkanélküliség csökkenését. Ne okozzon negatív társadalmi hatásokat, biztosítva maradjon az alapvetõ szükségletek ellátása, kiemelten a közszolgáltatások területén. Az állami vagyon a piaci viszonyok között elérhetõ legmagasabb áron kerüljön értékesítésre, segítse elõ a magyar vállalkozók részvételét, ezen keresztül egy vagyonos magyar tulajdonosi réteg kialakulását. Átvilágítható legyen, az összefonódások, korrupciók kiszûrésével.A törvényjavaslat legfõbb problémái e követelmények tükrében a következõk: hiányzik mellõle a társadalmi, gazdasági hatások bemutató elemzése. A privatizációval kapcsolatos eddigi problémák és a legutóbbi HungarHotels-ügy is azt bizonyítja, hogy a privatizációt önmagában, megfelelõ mélységû ágazati, fejlesztési koncepciók nélkül nem lehet sikeresen végrehajtani. Ebbõl kiindulva a további privatizáció feltétlenül igényel mindenekelõtt egy részletes iparpolitikai, agrárpolitikai koncepciót, és természetesen szükség van az egész infrastruktúra jövõbeli fejlesztésére vonatkozó elképzelések kidolgozására is. Enélkül visszahullunk a spontán privatizáció idõszakába, azzal megtoldva, hogy az elsõsorban a költségvetési hiány finanszírozásává válik.E törvényjavaslatot áthatja ez a szûk körû pénzügyi szemlélet és mivel az idõ nagyon múlik, elfogadásával beindul egy gyorsított pénzbeszedõ privatizáció. A költségvetésbe betervezett 150 milliárd forintot lényegében a gazdaságból vonjuk ki az egyensúlyjavítás érdekében, holott ennek az egyensúlyjavításnak egyetlen útja a már megindult gazdasági növekedés folytatása lenne.Az állam a hazai érdekeket csak akkor képviselheti megfelelõen, ha az értékesítendõ vagyont megfelelõ értéken kínálja eladásra, és ezt elõsegítendõ, a privatizációs bevételek egy részét a vagyon feljavítására fordítja. Külön ki kell emelnem a közmûvállalatok, mint például a villamosenergia-ipar, a víz- és gázszolgáltatás privatizációját. Ezek az ország gazdaságában stratégiai szerepet, a lakosság ellátásában kulcsszerepet töltenek be. Ezért e területeken mindenképpen fenn kell tartani az állami tulajdon dominanciáját, mert enélkül az árak nem uralható növekedése indulna meg, nem lenne garantálható a hosszú távú ellátásbiztonság, a nemzeti energiapolitikai célok érvényesülése.(13.00)Ezért a stratégiai fontosságú vállalatok privatizációja csak egy részletes iparpolitikai koncepció keretében, annak részeként képzelhetõ el.A törvényjavaslat szerint létrehozandó ÁPV Rt. testületi vezetõ szerve 11 tagból állna, ebbõl három tagot az ágazati minisztériumok, egyet az Érdekegyeztetõ Tanács delegál, s az összes többit a pénzügyminiszter. Itt érhetõ tetten a rövid távú pénzügyi szemlélet intézményes biztosítása a hosszú távú gazdasági szemlélet helyett. Mi úgy gondoljuk, ezt az arányt meg kellene fordítani, hogy a hosszú távú gazdasági szempontok és a munkavállalói érdekek nagyobb szerepet kapjanak.A törvényjavaslat szerint az ÁPV Rt. a tulajdonjogokat széles körben átruházhatja különbözõ más szervezetekre, akiknek felelõssége még az ÁPV Rt. hivatalnokainál is kisebb lesz.Szükséges, hogy ezek a privatizáló szervezetek mûködjenek együtt a megfelelõ ágazati minisztériumokkal, a munkavállalói érdekképviseletekkel, akik a szakmai és munkavállalói érdekeket a privatizáció menetében megfelelõ módon érvényesíteni tudják. A törvény 31. §-a például csak véleményezési lehetõséget ad a munkavállalói érdekképviseleti szerveknek a várható privatizációs döntésrõl, vagyis az érdekképviseletet csak akkor vonja be, amikor a döntést bár formálisan még nem hozták meg, már nem lehet érdemben befolyásolni.A törvényjavaslat 32. §-a rendelkezik arról, hogy a kedvezményes privatizációs technikák alkalmazásával benyújtott pályázatok kizárólag akkor kerülhetnek elbírálásra, ha az ÁPV Rt. által megállapított limitárat elérõ pályázat nem érkezett. Ez a paragrafus elsõsorban a munkavállalói kivásárlást korlátozza, hiszen a dolgozóknak nem lesz készpénzük a vállalat megvásárlására. A limitárat viszonylag könnyû lesz úgy megállapítani, hogy ne õk vásárolhassák meg az objektumot. Ez a munkavállalókra hátrányos megkülönböztetés ellentmond azoknak az értékeknek és céloknak, melyeket a kereszténydemokraták a privatizációval kapcsolatban megfogalmaztak. Az a cél, hogy minél szélesebb kör jusson tulajdonhoz, nem egyeztethetõ össze a 32. § által kimondott korlátozással.A törvényjavaslat szerinti vezetõi és munkavállalói kivásárlás nem mozdítja elõ egy szélesebb tulajdonosi kör kialakulását. Ezért egy olyan konstrukciót lenne célszerû létrehozni, mely ösztönözné a munkavállalók minél magasabb körû részvételét. Egyet lehet azonban érteni a bürokratikus elemek kiiktatásával, az ügyintézés gyorsításával és áttekinthetõségével abban az esetben, amennyiben ennek ellenõrzési feltételei adottak. A törvényjavaslat azonban ennek a feltételnek sem felel meg. Így gyakorlati alkalmazása esetén nem várható a folyamat társadalmilag elfogadottabbá tétele, az úgynevezett átvilágíthatóság. A tervezet társadalmilag legnagyobb hiányossága abban lelhetõ fel, hogy nem teremti meg a feltételét a folyamat elfogadtatásának vagy kedvezõbb megítélésének. A kontroll, az ellenõrzés rendszerét nemhogy erõsíti, inkább gyengíti. Kimondatlanul az a szemlélet érvényesül a javaslatban, hogy a vad kapitalizmus kinövéseit, a tisztázatlan vagyonszerzést a társadalomnak el kell tûrnie, el kell viselnie, mondjuk, egy jobb jövõ érdekében. Ez a szemlélet azért is érthetetlen, mert az eddigi, nem kis vihart kavaró privatizációs ügyek egyik tanulsága, hogy a jogi rendezetlenség következtében a gazdaságilag káros, erkölcsileg elítélendõ esetekben nem lehetett az eljárásokat megindítani vagy a megindított eljárásokat eredménytelenül fejezték be a hatóságok. Ilyen körülmények között elvárható lenne az összeférhetetlenségi szabályok kiterjesztése, a privatizációs pályázatok és szerzõdések jogbiztonságának a megerõsítése, a semmisség intézményének kimondása súlyosabb jogsértések esetére. Szankcionálás nélküli, laza ellenõrzési rendszer a célját nem érheti el, és akarva-akaratlanul más érdekcsoportokat fog szolgálni, nem a nemzetgazdaságét és így nem a nemzetét. Ezt a törvényjavaslatot egy olyan kormány nyújtotta be, amely nemcsak hogy zavarban van, hogy mit is tegyen ezen a területen, szemmel láthatóan kapkod, új funkcionális rendszer bevezetésén gondolkodik, de ezt egy olyan kormány nyújtotta be, amely határozottan azt a benyomást kelti, hogy nincs igazi értékrendje és nincs igazi jövõképe.Összegezve: a törvényjavaslat ebben a formában az elmondottak alapján semmiképpen nem elfogadható részünkrõl. Készek vagyunk azonban a hatpárti egyeztetésre annak érdekében, hogy a privatizáció végre az ország érdekeinek megfelelõ formában mielõbb folytatódjon. Köszönöm türelmüket és figyelmüket; tekintettel az ebédidõre, mondanivalómat lerövidítettem. Köszönöm szépen. (Taps.)