Zwack Péter (független)

1995. február 5.

ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy hangot adjak afeletti örömömnek, hogy mintegy hat évvel a privatizációs folyamat tényleges megkezdése után a parlament előtt fekszik a privatizációs törvény tervezete. Higgyék el, ezt a mondatot nem a cinizmus mondatta velem, sokkal inkább némi szomorúság, ugyanis ezen a területen - éppúgy, mint annyi más kérdésben - már rengeteg időt vesztettünk. Rátérve a javaslat értékelésére, elöljáróban leszögezném: a törvénytervezet alapkoncepciójával és lényegi logikájával egyetértek, de aggodalmaim vannak, hogy egyes fontos részletek esetében az általánosságba menekülés végzetesen leronthatja az alapjában helyes konstrukciót. Mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy szerintem ennek a törvénynek milyen funkciókat kell betöltenie. Egy hatékony privatizációs törvénynek három fontos dolgot kell elősegítenie:

1. a tulajdonosi szerkezet letisztulását,

2. a gazdaság korszerűsítő szerkezetváltozását és

3. a külföldi tőke intenzívebb bejövetelét.

Az első és alapvető probléma a tervezettel, hogy a magyar gazdasági átalakulás számos kulcskérdésén akar néhány általános mondattal túllépni, bevezető paragrafusaiban túl általánosak és pongyolák a megfogalmazások. Ilyesmi semmilyen törvényben nem engedhető meg, de az állampolgárok összességének sok tízmilliárdnyi vagyona esetében kifejezetten az ország érdekei ellen való.

Ezekben a bevezető szakaszokban a régi kerettörvények lidérces szellemeit idézi vissza a tervezet, sorsdöntő rendelkezések maradnak az általánosság szintjén. Ugyanaz a gondom, mint a kormányzat gazdasági koncepciójával általában: nem derülnek ki a prioritások.

Az elveket megfogalmazó 2. § a-i)-ig tartó felsorolása szemmel láthatóan mindenkinek eleget szeretne tenni, de ez a gazdaságban lehetetlen. Így egymást kiütő követelmények fogalmazódnak meg, és nem derül ki, hogy a sorrend egyben fontossági sorrendet jelent-e. Ha igen, akkor én a külföldi befektetők érdeklődésének fenntartását nagyon szomorúan látom a negyedik helyen. Mindnyájan ismerjük a hazai tőkepiac szűk keresztmetszeteit, érdemleges haladást a fejlett országok tőketulajdonosai nélkül nem érhetünk el.

Néhány konkrét problémával illusztrálnám a túl általános fogalmazásokat. Az informálódási és esélyegyenlőség esetében nem látom a megfelelő biztosítékokat. Nem elegendő a dolgot csak az ÁPV Rt.-re bízni, meg kellett volna határozni és le kellett volna írni a biztosítékok precíz rendszerét. Ebben a kérdésben is, de számos más esetben még később is, a törvény olyan naivan szabályoz, mintha a magyar üzleti élet tele lenne Grál-lovagokkal, akiknek neveltetése tiltja a szabályok megsértését.

A 4. § egésze, de különösen a (2) bekezdés iskolapéldája azoknak az általános megfogalmazásoknak, amelyek a régi idők szellemeit idézik; a "gondoskodni kell arról, hogy megfelelően érvényesüljenek" típusú megfogalmazásokra gondolok. Egy ilyen törvényi fordulatnak csak akkor van értelme, ha az is megfogalmazásra kerül, hogy konkrétan kinek, milyen eszközökkel, mikorra stb. kell valamiről gondoskodnia.

A második klasszikus hibára, a valódi biztosíték hiányára példa a 6. § (2) bekezdésére kikötött egyetértési jog. Ez termőföld és erdő esetében a tulajdonosi jogok gyakorlásához a földművelésügyi miniszter egyetértését is megköveteli és a törvényjavaslat indoklása ennek a rögzítését nagy előrelépésként ünnepli. Ugyanakkor mindnyájan tudjuk ebben a teremben, hogy ez a kikötés biztosítéknak kevés. Régen meg kellett volna születnie egy minden elemre kiterjedő komplex törvénynek, amely egyesítené a jelenleg szétszórt vagy éppenséggel hiányzó törvényi szabályozást a termőföld, az erdő, a vadászati jog, valamint mindennemű mezőgazdasági és egy sor élelmiszeripari probléma ügyében, és az lehetne a valódi háttere a terület hatékony privatizációjának.

Hasonlóan pongyolának tűnik a 7. § (1) bekezdésében, a tartós állami tulajdonnál a megengedő megfogalmazás, hogy "az állam tulajdonában maradhat". Most itt nem az a koncepció, hogy az ország működőképessége és stratégiai érdekei miatt ezeknek állami tulajdonban kell maradniuk? - kérdezem. Akkor így kell fogalmazni, mint ahogy érdekes módon az indoklás is így fogalmaz.

Még egy elnagyoltsági példa a 8. § harmadik mondatából: a tartós állami tulajdonra vonatkozó javaslati jogosultságnál ki állapítja meg, hogy milyen munkáltatói és munkavállalói szervek tekinthetők érdekelteknek? Az ÁPV Rt. létrehozásának konstrukcióját helyeslem, szükségesnek tartom a feladatok egy szervezetbe koncentrálását, de éppen e koncentráció miatt hangsúlyoznám az ellenőrzési rendszer szigorúbb feltételek közé szorítását. Ennek fontos eleme lehetne például a Gazdasági Versenyhivatalnak az igazgatóságban biztosított periferiális szerepén történő változtatás: hivatalból tagja lenne a képviselője és tiltakozása felfüggesztő hatályú volna.

Az eddigiekhez hasonlóan problémáim vannak az ÁPV Rt., az Országgyűlés és az Állami Számvevőszék elnagyoltnak tűnő viszonyát illetően, vagy a költségvetési törvény és az ÁPV Rt. működésének racionális harmonizációjára vonatkozóan. Az utóbbiak nem általános törvényi rendelkezések, hanem a gyakorlati felügyelet kérdései.

Az informálódási- és esélyegyenlőség megvalósítását tekintve, túl nagynak látom az ÁPV kompetenciáját a zárt körű pályázatok meghirdetésében, továbbá nem érzem eléggé szigorúnak a zárt körű elhelyezés szabályait sem. Azzal, úgy gondolom, a törvényjavaslat készítői is tisztában voltak, hogy a munkavállalók érdekvédelméről szóló 31. § rendelkezései semmiféle valóságos érdekvédelmet nem nyújtanak. A munkavállalói érdekérvényesítés számára viszonylag a legtöbb tartalmi lehetőséget a 33. § tartalmazza, a dolgozói ajánlattételek előnyben részesítésének intézményesítése révén.

További problémám a törvénnyel, hogy az egyébként szükséges egyszerűsített privatizáció és a szakértői privatizáció szabályait az ellenőrzés oldaláról nagyon lazán fogalmazta meg. Márpedig nem nehéz megjósolni, hogy a legtöbb visszaélési kísérlet ebben a két formában, valamint a vagyonkezelés átruházása során várható majd.

Összefoglalóan elmondhatom, hogy lényegbevágó törvény tervezetét tartjuk a kezünkben. Éppen ezért állítom, hogy általánosságain, pongyolaságain és lazaságain feltétlenül korrekciókat kell végrehajtani. Ha szükséges, ezekhez én konkrét módosító javaslatokkal szívesen hozzájárulok, de jobban örülnék, ha a hibák a beterjesztők részéről korrigálódnának. A magyar társadalomnak szüksége van a gyors, az eredményes, ugyanakkor jogállami privatizációra, de csak akkor, ha nem maradnak megint hézagok a kalandoroknak és a szerencselovagoknak.

Végezetül engedjenek meg képviselőtársaim egy tisztán szubjektív megjegyzést. Most értem vissza egy hosszabb tengerentúli és európai körútról, és sajnálattal kell megerősítenem mindazon véleményeket, hogy Magyarország mai külföldi megítélése rossz, sajnos ismételnem kell: rossz.

(15.40)

Azok a mértékadó külföldi körök, amelyek - főleg a tengerentúlon - Magyarországgal foglalkoznak, úgy vélik, hogy a jelenlegi szociálliberális kormánykoalíció nem igazán akar privatizálni. Cáfoljuk tehát meg ezt egy jó privatizációs törvénnyel! Köszönöm szépen. (Taps.)