Kovács Pál (MSZP)
DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A korábbi parlamenti ciklusban már megszokott, szűk családi körben tárgyaljuk a '75. évi II. törvényt; ez a törvény meglehetősen hányatott sorsú - azért a jelenlévők figyelmét mindenesetre megérdemli. Hányatott sorsú azért, mert húszesztendős, és már talán senki sem tudja megmondani, hogy hányszor módosították ez alatt a húsz év alatt. Jó lenne helyette végre két másik törvényt tárgyalni: egy betegbiztosítási és egy nyugdíjbiztosítási törvényt. Szeretném önöknek elmondani, hogy ezeknek a törvényeknek az előkészítése meg is kezdődött, de ez a munka nem hetek vagy hónapok alatt készül el, hiszen ezeket a törvényeket hosszú időre kell tervezni; nyugdíjrendszert, egészségügyi rendszert nem lehet évente változtatni - vagy legalábbis nem szabad.Ami a törvényjavaslatot, módosítási javaslatot illeti, itt hosszú vitákra került sor a kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok között. Ma is van - az előterjesztésben is van - néhány olyan kérdés, amelyben nincs közös álláspontunk. Mindkét álláspontot el fogom önöknek mondani.
A törvénymódosítás három nagy témakört ölel fel. Ezek közül az első egy olyan terület, amely a '95. évi társadalombiztosítási költségvetést is igyekszik megalapozni egyrészt, másrészt pedig hosszabb távra szóló, rendszerszerű változásokat is létre kíván hozni a társadalombiztosítás szerkezetében. Ezek között az módosítások között a leglényegesebb az a csomag, amely a táppénzrendszert illeti. Önök jól tudják, hogy a társadalombiztosítás anyagi viszonyai hogyan alakultak az elmúlt években. Azt is tudják, hogy ezeken az anyagi viszonyokon nagyon nehéz változtatni akkor, amikor a társadalombiztosítás kintlevőségei olyan mértékűek, mint a mostaniak. Nagyon nehéz változtatni, ha kiadásai olyan tempóban növekszenek, mint ahogy nőttek az utóbbi években a gyógyszer-, táppénz- vagy a rokkantságinyugdíj-kiadások - ezek közül a táppénz 18-20 százalékkal növekedett évente. Nagyon nehéz akkor javítani ezen az áldatlan anyagi helyzeten, ha törvényi úton rákényszerítik a tb-t arra, hogy likviditási tartalékát hiánypótlásra használja fel, és ezt később nem töltik fel.
Ezért meg kell tenni néhány olyan lépést, amelyeket senki sem tud jó szívvel elfogadni, mégis szükségesek ezek a szigorító lépések, amelyek egy későbbi rendszerszerű változásnak nem mondanak ellent, és kicsit segítenek abban, hogy a '95. évi tb-gazdálkodás megfelelő legyen, legalábbis tartható legyen a társadalombiztosítás költségvetése.
Ezek között a módosítások között az egyik az egyéni betegbiztosítási járulékfizetéssel meg nem alapozott jogviszony kérdését érinti. Arról van szó, hogyha több jogviszonyban - több munkaviszonyban - dolgozik valaki, akkor a főfoglalkozás után fizet járulékot, ez után kapjon táppénzt, és ne mindkét esetben. Ugyancsak fontos - és sok vitát kiváltó, néha felében idézett - javaslat, módosítás, szigorítás az, hogy a nyugdíj mellett munkát vállalóknak ne kelljen fizetni 4 százalék betegbiztosítási járulékot, de ne is kapjanak táppénzt. Ebből általában az utóbbit szokás idézni - a kettő együtt jár.
Fontos javaslat az, amely a passzív jogon járó táppénzkifizetés idejét szűkíti három napra az eddig meglévő tizenötről.
Nagyon fontosnak tartjuk korlátozni és főleg szakszerűbbé tenni a táppénz időtartamának - a kétéves időtartamnak - az ügyét, hiszen igen sok esetben ez a munkanélküliség levezető csatornája, illetőleg egy rosszul funkcionáló rehabilitációs rendszert kíván pótolni, általában sikertelenül. Természetesen a táppénzbevétel és a táppénzes munka ellenőrzésére is kell egy ilyen törvényjavaslatnál gondolni; még akkor is, ha a törvényben ezek nem minden esetben jelennek meg, a társadalombiztosítással közösen elindítottunk egy olyan munkát, amely az orvosok szakszerű táppénzelő tevékenységét kontrollálja. Ez egy olyan rendszernek a kiépítését jelenti, amihez kell egy fél esztendő, de feltehetően a táppénzelési szokásokat meg fogja változtatni.
Azt szeretnénk tehát elérni, hogy finanszírozható legyen a társadalombiztosítás, ezen belül az egészségbiztosítás. Ezeknél a javaslatoknál természetesen vannak - elsősorban a nyugdíjbiztosítással kapcsolatban - eltérő álláspontok. Ilyen például a nyugdíj mellett munkát vállalók táppénzelésének a kérdése is.
(17.40)
Szintén nagyon fontos a társadalombiztosítás gazdálkodása szempontjából az, hogy hogyan tudjuk szélesíteni a társadalombiztosítási járulékalapot. Itt és jó néhány javaslatot fogalmazunk meg. Ezek között is akad olyan, amelyet a társadalombiztosítási önkormányzatok nem tudnak támogatni. De én itt különösen fontosnak tartom azt, hogy a vállalkozók körében a járulékfizetési és az ellátási jövedelemszint ne maradjon meg a minimális jövedelem 60 százalékán, hanem emelkedjék , s a minimálbér teljes összege után fizessenek járulékot, illetőleg ennek alapján kapjanak ellátást, ha erre szükségük van.
Összességében azok a javaslatok, amelyek a társadalombiztosításnak kiadáscsökkenést, illetve a járulékalap szélesítésével valamilyen mértékű járuléktöbbletet okoznak, tízmilliárd forint körüli bevételi többletet jelenthetnek ebben az esztendőben, amennyiben ezt a parlament elfogadja. Ez szükséges ahhoz, hogy a társadalombiztosítás ez évi költségvetése tartható legyen a nullszaldón, vagy a nullszaldó környékén.
Egy másik csomag a módosításokban, amely általában kisebb korrekciókat tartalmaz, inkább a nyugdíjrendszert érinti. Itt ezek közül a legfontosabb az, hogy a javaslatunk szerint meg kellene szüntetni azt, hogy a szociális járadék legyen a minimálnyugdíj mércéje, és vissza kellene állítani a javaslat szerint azt a régebbi szabályt, amely úgy szól, hogy a nyugdíj ne lehessen több, mint a korábbi kereset, még akkor sem, hogyha szociális indokból történik a minimálnyugdíj megállapítása. Ennek az az alapja, hogy a szociális járadék nem társadalombiztosítási eredetű, nem kell a két dolgot összekötni.
Nagyon fontos az is, hogy a járulékfizetés nélküli szolgálati idő kérdésében a társadalombiztosítással nem tudtunk igazából megegyezni, hiszen azokról az időkről van szó, amelyek után egyikünk sem fizetett járulékot, például egyetemi évek után, és ezt ma az állami költségvetés nem tudja olyan mértékben finanszírozni, ahogy a biztosítási önkormányzatok szeretnék.
Véleménykülönbség van köztünk, már a kormány és az önkormányzatok között abban a tekintetben is, hogy mi legyen a biztosítási jövedelemplafon. A kormány azt mondja, hogy ez maradjon változatlanul a napi 2500 forint, az önkormányzatok emelni kívánják. Mi úgy gondoljuk, hogy mivel folyamatban van a tb-nek a rendszerszerű megváltoztatása, amely nagyobb léptékű, két törvényben megfogalmazódó változtatás, ezt a jövedelemhatár-kérdést is ott kellene tisztázni.
Fontos feladata a társadalombiztosításnak nemcsak az, hogy a járulékalapot szélesítsük, hogy a járulékot kivessék, hanem feltehetően az is, hogy ezek a járulékok befolyjanak. Ezért a járuléknyilvántartással kapcsolatban is néhány módosító indítványt terjesztünk önök elé. Ilyenek a napi késedelmi pótlék bevezetése, nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség, az egyéni vállalkozók járulékfizetési kötelezettségének a szankcionálása, és így tovább. Ezek mind azt célozzák, hogy ne növekedjék olyan tempóban a járuléktartozás, mint ahogyan nőtt az utóbbi években, hiszen ez ma már a tb működését is veszélyezteti.
Nagyon fontos itt természetesen az, hogy amikor sorra kerül a társadalombiztosítás költségvetésére vonatkozó törvény, akkor is gondoljunk arra, hogy a működési költségek egy része a járuléknyilvántartási rendszer megújítására, illetőleg a táppénzes ellenőrzési, gyógyszerellenőrzési, felhasználás-ellenőrzési rendszer megújítására szolgál.
Az önkormányzatokkal egyetért a kormány abban, hogy változtatni kell a csődtörvényen is, mégpedig oly módon, hogy a társadalombiztosítással szemben fennálló tartozásokat a munkabérekkel kezeljük egyformán. Nem ért azonban abban egyet a kormány, hogy ezt ennél a módosításnál tegyük meg, hanem a csődtörvény módosítását javasolja erre.
Nagyjából ezek azok a nagy csoportjai a módosításoknak, amelyeket a figyelmükbe ajánlok, azzal, hogy ezenfelül még más törvényi módosítások is kikényszerítenek változtatásokat az '75. évi II. törvényben. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy tárgyalja meg és fogadja el ezeket az indítványokat, már csak azért is, mert ezekben látszik valamilyen mértékű biztosíték két dologra: az egyik az, hogy ebben az évben tartható legyen a tb költségvetése, a másik pedig azt jelenti, hogy elinduljon egy rendszerszerű változtatás irányába a társadalombiztosítás, különösen pedig az egészségbiztosítás.
Köszönöm szépen. (Taps.)