Kósa Lajos (Fidesz)

1995. február 6.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nem valamikori, és szerencsére nem néhai tisztelt képviselőtársunk halálára utalok, Tamás Gáspár Miklós remek egészségnek örvend, annál szomorúbb tény azonban, hogy az ő iniciáléját viselő Társadalmi Gazdasági Megállapodásoknak nevezett paktum, amely arra lett volna hivatott, hogy a kormány gazdaságpolitikájának kellő és kellően széles társadalmi támogatottságot biztosítson, nos, ez a program nem létezik. Nagy sajnálattal vettem tudomásul, hogy a miniszterelnök úr ennek a Társadalmi Gazdasági Megállapodásnak az elmúlt heti beszédében pusztán néhány mondatot szentelt, aminek röviden az volt a veleje, hogy a Társadalmi Gazdasági Megállapodást illetően az elmúlt hónapok tapasztalatai nagyon gazdagok. Azt hiszem, hogy valóban gazdagok. Ezt a gazdagságot nyilván mindenki úgy értékeli, ahogy gondolja és tudja. De tekintettel arra, hogy mind a kormányprogramnak, mind a koalíciós megállapodásnak, mind a hároméves gazdasági programnak alapvető eleme volt az, hogy egy ilyen súlyos válságkezelő programhoz kellő gazdasági és társadalmi támogatottságot tudjon a kormány teremteni, a kérdésem a következőképpen hangzik:

Miután mindkét fél nyilatkozott erről, mind a kormány, mind a szakszervezetek és a munkaadók, hogy ilyen megállapodás és paktum nincs, ez elhalálozott sajnálatos körülmények között, a kérdésem az, hogy mi akkor a kormánynak ezzel a szociális paktummal a terve, hogy próbál a kormány ahhoz a hároméves gazdasági programhoz támogatottságot, társadalmi támogatottságot és türelmet kérni és teremteni, amihez egészen eddig a fél évig nem sikerült neki megfelelő konszenzust teremtenie? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)