Trombitás Zoltán (Fidesz)

1995. február 6.

DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam az elmúlt négy évben sem voltam a szociális és egészségügyi bizottság tagja, s ilyen kérdésekhez nem szoktam hozzászólni, egészen más területekkel foglalkoztam a parlamentben.Most azonban valami hozzászólásra kényszerített. Ami hozzászólásra késztetett, az az volt, hogy emlékszem egy vitára, amely e Ház falai között két évvel ezelőtt zajlott le. Ebben a vitában akkor kormánypárti képviselőtársaim bennünket, akik úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk konstruktív ellenzékként viselkedni és hozzáállni a kormányzat magatartásához, megpróbáltak meggyőzni arról - és a frakció többségét sikerült is meggyőzni arról , hogy a nyugdíj emelésének a mértéke egyrészt márciusban, akkor márciusban egy adott értékkel történjék meg; másrészt - az évközi folyamatok alakulásának megfelelően - év közben vizsgáljuk meg, mi történt a gazdaságban, milyen a bérkiáramlás mértéke, és majd ennek megfelelően döntsön a parlament arról, hogy szeptemberben milyen további nyugdíjemelések valósíthatók meg, mik azok a lehetőségek, amelyeket az ország gazdasága elbír.

Mint mondtam, erről akkor kormánypárti képviselőtársaim a frakció többségét sikerrel meggyőzték. Természetesen azonban, noha akkor jóval kevesebb szocialista képviselő ült itt és valamivel több szabaddemokrata képviselő, ők is előadták érveiket, és én figyelemmel kísértem azokat is. Ők akkor azon a mezsgyén érveltek, ezek a dolgok, amiket hallottunk a kormánypárti oldalról, nem érdekesek, mindenféle bérkiáramlás és gazdasági folyamatok ne zavarják meg a gondolkodásunkat. Van egy szociális probléma, a nyugdíjasok nehéz helyzete. Nekünk ezt kell figyelembe venni, és 16 százalék az, amelyet mindenképpen meg kell szavazni a nyugdíjasoknak.

Megmondom őszintén, azon gyengébb Fidesz-képviselők közé tartoztam, akiket meggyőztek a szocialista képviselőtársaim, s akkor saját frakciómban kisebbségben maradtam, akiket a kormánypárti képviselők érvei győztek meg. Meggyőztek ezek az érvek.

Ezek után meglepődve olvastam a most benyújtott, szocialista és szabaddemokrata kormányzat által benyújtott H/463. számú országgyűlési határozat indokolásában a következő mondatokat: "Az 1995. évben a nettó átlagkereset tervezett növekedése 13,5 százalék. A két alap 1995. évi költségvetése az ennek megfelelő mértékű nyugdíjemeléssel számol. A várható nettó átlagkereset-növekedésre prognózis csak az évközi tényleges folyamatok ismeretében készíthető, ezért a nyugdíjemelés második, szeptemberi üteméről a későbbiekben célszerű dönteni."

Nem értem. Két évvel ezelőtt egészen más érvrendszert használtak szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim. Engem akkor - mint mondtam - meggyőztek, bár kisebbségben maradtam, így a vitában természetesen a frakcióm álláspontját kellett képviselnem.

Én azonban mást vártam, ha szocialista képviselőtársaim és a szabaddemokrata képviselők azt ígérték, hogy ők 16 százalékot tudnak abban az időben adni, amikor úgy érzem, 1993-ban kevesebb pénz állt rendelkezésére a kormányzatnak, kevesebb volt a bevétele a kormányzatnak, mint most. Hiszen gondolják meg, '93-ban nem voltunk ilyen sorozatos, féléves adóemelések után, nincs már olyan adónem, amelyet nem emeltek meg, az inflációhoz nem igazították hozzá a személyi jövedelemadót, nem volt ilyen hatalmas áramemelés, nem volt ilyen hatalmas gázemelés, nem volt ilyen hatalmas fűtésiszámla-emelés, mint amit most tapasztalhatunk, a víz ára pedig ma már olyan magasságokban van helyenként, hogy érdemesebb lesz kutat ásni, mint csapról vizet venni. Éppen ezért azt gondolom - tisztelt képviselőtársaim -, ha az ellenzékben a szocialista és a szabaddemokrata képviselők azt javasolták, hogy legyen 16 százalékos nyugdíjemelés, s a választási kampányban azt sugallták, azt ígérték - nem a konkrét 16 százalékot -, hogy amennyiben ők fognak kormányozni, ők jobban fognak kormányozni, abban az esetben lehetővé válik a jobb élet a nyugdíjasok számára.

Én ezt kérem számon a most kormányra kerültektől. Azt kérem számon, hogy itt miért nem 16 százalékos emelés szerepel. Mi akkor 14 százalékról szavaztunk. De itt még annyi sincs. Itt csak 13,5 százalék van. Tehát még abból is fél százalékot levettek a kormánypárti előterjesztés alapján.

Még azt sem mondhatjuk, hogy talán az önkormányzatok többet tudnak segíteni a nehéz helyzetbe kerülteken, és így a nyugdíjasokon is. Hiszen ezek az önkormányzatok is rosszabb helyzetben vannak. Az 1995. évi költségvetés is lényegesen nehezebb helyzetbe hozta őket, mint mondjuk az 1993. évi költségvetés.

(9.50)

Bár meg kell mondjam, ellenzéki voltam akkor is, és akkor is keményen szóltunk a kormánnyal szemben, de '93-ban azért valamivel többet kaptak attól a kormánytól, mint most ettől a kormánytól kapnak az önkormányzatok.

Az önkormányzatok, mint mindnyájan tudjuk, el vannak adósodva és nagy kamatterheket kell viselniük, legalábbis többségükben, éppen ezért a szociális kiadásokra még kevesebb lehetőségük van, és még kevesebbet tudnak adni a rászorulóknak, márpedig a rászorulók egy jelentős része nyilván a nyugdíjas, a másik pedig főleg a kisgyerekes családokból kerül ki. A gyógyszeráremelésekről is szó volt itt ma. Nyilván a gyógyszeráremelések is leginkább a nyugdíjasokat érintik.

Én azt gondolom, hogyha a kormányzatnak több a bevétele az adókból, több a bevétele a legkülönbözőbb áremelésekből, akkor igenis van pénz arra, hogy többet adjunk a nyugdíjemelésre. Béki Gabriella képviselőtársam említette, hogy semmi realitása nincs a magasabb nyugdíjemelésnek, és nehéz vitába szállni ezzel az előterjesztéssel; illetve jó lenne vitába szállni, talán így fogalmazott. Én nem tudom, hogy jó lenne-e vitába szállni, vitába kell szállni vele, mert ez nem jó előterjesztés. Itt mindenképpen ennél magasabb emelést kell megvalósítani.

Azt is el kell mondanom, szintén Béki Gabriellára utalva, hogy realitása van-e vagy nincs realitása a magasabb emelésnek. Az, hogy egyszer megígérték és két év óta folyamatosan ígérték a kormánypárti képviselőtársaim, természetesen önmagában még realitást nem jelent, hisz a választási ígéretek nem mindig betartandó dolgok, én ezt megértem, rendben van.

De jobb kormányzással, a gazdaság jobb irányításával igenis volna arra lehetőség, hogy többet emeljünk. Vagy ha kevesebbet akarnak emelni, akkor az is egy megoldás lenne, hogy kisebb adóemeléssel és kisebb áremeléssel nem szorulnának rá annyira az emberek arra, hogy emeljenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom húzni az időt. Éppen ezért én is azt gondolom, hogy természetesen a benyújtott emelést a Fidesz frakciója is meg fogja szavazni, mert ez egy olyan minimum, amit mindenképpen meg kell hogy szavazzunk. De mi ennél többet szeretnénk, és hallgatnánk önökre, ha többet terjesztenének elő. De úgy érzem, ez a pillanat az, amikor eljött az igazság pillanata. Önök éveken keresztül ígérgettek, a kampányban is ígérgettek, a kormányprogramban is ígérgettek, most már egyszer be kellene tartani valamelyik ígéretet. Próbálják elkezdeni talán a nagyobb nyugdíjemeléssel. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)