Pápai Mihály (FKGP)
PÁPAI MIHÁLY (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! 1992-ben Győr-Moson-Sopron megye három települése - Jánossomorja, Mosonszolnok és Újrónafő - elkezdi egy kistérségi szennyvíztisztító megépítését. Az anyagi forrásokat a három község és a megye önkormányzata biztosítja.1993-ban, amikor Várbalog is társul az említett három községhez, a vele szomszédos ausztriai Halbturn - Féltorony - is jelzi csatlakozási szándékát.
1993 végére elkészül egy előszerződés, amely az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közreműködésével támasztott igen szigorú szakmai követelmények mellett tartalmazza az osztrákok 20 millió schillinges hozzájárulását is. Az előszerződés aláírása az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség hatáskör-túllépése miatt nem valósul meg. Ezen szervezet, előléptetve magát engedélyező hatósággá, az osztrák település kommunális szennyvizét veszélyes hulladéknak minősíti, és nem engedi annak behozatalát az országba.
1994. november 28-án ugyan születik egy főfelügyelőségi másodfokú határozat, amely elfogadja az önkormányzatok álláspontját és új eljárásra utasít, de addigra 14 hónap telik el, és az osztrák fél türelme elfogy.
1994 december végén az osztrákok megszerzik az illetékes magyar hatóságok hozzájárulását egy helyszínen szikkasztó mű megépítéséhez, mivel befogadó vízfolyásuk nincs. Az nagyon lényeges, hogy nincs befogadó vízfolyásuk.
Különböző szempontokat figyelembe véve, ha az osztrákok az önálló megoldást választják, ez stabilizálja a Jánossomorján és térségében levő vízbázisok igen magas nitrátszennyezettségét. Információim szerint egy magasabb szintű, gyors intézkedéssel ez a folyamat még visszafordítható lenne, és minimális esély van a 20 millió schillinges program életre keltésére.
Kérdezem a miniszter urat, lát-e lehetőséget az általam felvetett probléma mielőbbi, gyors megoldására?
Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)