Fodor Gábor (SZDSZ)

1995. február 6.

DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Varga képviselő úr valóban novemberben, ahogy ő is utalt rá, ebben a kérdéskörben, tehát a Nemzeti Színház felépítése ügyében már interpellációt intézett hozzám, és meg kell hogy mondjam, hogy nagyra becsülöm a képviselő úrnak az aktivitását, inspiráló aktivitását ebben az ügyben. Úgy gondolom, hogy nagyon jótékony hatást fejt ki az, hogyha ő ezzel a kérdéssel ilyen módon foglalkozik. Azért is merem ezt mondani, mert akkor is megerősítettem azt, amit most is meg fogok erősíteni, nevezetesen, hogy magam is úgy érzem, hogy rendkívül fontos lenne, hogy a Nemzeti Színháznak felépüljön az épülete, több szempontból is.Azért is, mert a Nemzeti Színház megérdemli azt, hogy méltó épülete legyen Magyarországon. Másfelől pedig tudjuk jól, hogy egy jelentős anyagi probléma is áll emögött, nevezetesen, hogy emberek fizettek be évekkel ezelőtt különböző számlákra nagyon komoly pénzeket - a komolyat most természetesen értsük az adott pénztárcához viszonyítva -, és joggal várják el, hogy azzal a pénzzel az történjék, amire annak idején befizették.

Tehát ezen bevezető megjegyzések mellett meg tudom erősíteni, amit annak idején novemberben mondtam képviselő úrnak, vagyis hogy elkötelezettjei vagyunk az ügynek, de a realitások szabnak korlátot, ahogy képviselő úr is fogalmazta, az elképzeléseinknek.

Én mire gondolok itt? És képviselő úr feltett itt néhány olyan kérdést is, amire, úgy gondolom, jó alkalom lesz most itt, hogy ezeket tisztázzuk.

Először is említést tett arról, hogy igazából azért tette fel most újra ezt a kérdést, vagy azért fogalmazta meg ezt az interpellációt, mert úgy értelmezte, hogy az a koncepció formálódik nálunk, hogy a Nemzeti Színház egy olyan típusú színház legyen, amely különböző színházakban működik. Szeretném elmondani, hogy ez csak úgy merült fel - nem mint elképzelés, nem mint követendő irányvonal -, hogy különböző országok különböző módon fogják fel a Nemzeti Színház funkcióját. Amire például képviselő úr célzott, az a francia gyakorlatnak felel meg, ahol nincs ilyen módon kiemelt színház, hanem különböző színházak kapják meg időlegesen ezt a jogot, hogy nemzeti színházként működjenek. Tehát ez egy elképzelhető modell. De nincs arról semmiféle döntés nálunk, hogy Magyarországnak ezt az utat kellene járnia. Azért nincs olyan döntés, mert úgy gondolom, hogy óvatosan kell minden ügyben lépnünk, nemcsak tartalmi kérdésekben, hanem a felépítés kérdésében is, hiszen emlékezzünk arra, hogy annak idején például a városligeti tereprendezést hirtelen elindították, majd leállították. Tehát ha az építésről beszélünk, úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy kiszámítható döntéseink legyenek.

Tehát a koncepcióról mit tudok mondani? Valóban, a minisztérium munkatársaiból létrejött egy olyan bizottság, amely első lépésben megvizsgálta azt, hogy gazdaságilag megvalósítható-e a terv. Szeretném elmondani azt, hogy körülbelül mai árakon, az ő kalkulációjuk szerint 14-18 milliárd forintot emésztene fel az a terv, amit annak idején tervként fogadtak el és az Erzsébet téren lenne felépíthető. Nyilvánvalóan a jelen helyzetben ezt nem képes elviselni az ország, nem tudja miből fizetni, tehát a tervet át kell gondolnunk. Úgyhogy most ez a bizottság azon dolgozik, hogy próbáljuk meg redukálni ezt a tervet, próbáljuk elfogadhatóvá, kivitelezhetővé tenni.

Azon túl egy másfajta bizottságra is szükség van, és ezért összehívtunk február végére egy olyan tanácskozást, amelyen a Nemzeti Színháznak a jellegéről, jövőjéről szeretnénk megkérdezni a színházi szakembereket, illetve a Nemzeti Színház iránt elkötelezett művészeket és másokat is, kicsit a nemzetközi környezetbe is belehelyezve, hogy milyen példák vannak szerte a világon arra, hogyan működik egy nemzeti színház.

Tehát ez a helyzet, és így halad előre a munka, és remélhetőleg ennek eredményeként egyfelől kiformálódik egy reálisan elképzelhető megoldás, hogy mi lesz az építkezéssel, másfelől pedig egy koncepcionális elképzelés, hogy mi lesz magával a Nemzeti Színházzal a későbbiekben, mint koncepcióval.

Végezetül pedig az alapkőre, alapkőletételre vonatkozóan, amit a képviselő úr megkérdezett, annyit tudok mondani, hogy én magam is rendkívül örülnék annak, amit javasolt, hogyha 1996-ban le lehetne tenni az alapkövet, de úgy érzem, hogy ez nem valószínű, hogy teljesülni fog, tekintettel az előbb elmondott költségekre.

Én úgy érzem, ahogy képviselő úr szavaiból is kitűnt, hogy egyként gondolkodunk erről az ügyről, nagyon lényegesnek tartom, de a realitásokhoz kell szabnunk az elképzeléseinket, s én remélem, hogy a közeljövőben, ez remélhetőleg egy-két éves távlatot jelent, egy másfajta tervvel, egy limitált koncepcióval valóban el tudjuk indítani az új Nemzeti Színház épületének a felépítését. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)