Kósáné Dr. Kovács Magda (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Most könnyű lenne a helyzetem, ha korrektnek tartanám, hogy csupán annyit válaszoljak, hogy igen, kezdeményezni fogom. De mégis azt hiszem, hogy ez a válasz nem helyes. Tudniillik a kérdése kétrétű, két különböző dologról szól, és a két különböző dologra két különböző választ kell adnom. Az első kérdésre, hogy tudniillik kívánja-e támogatni a kormány a hátrányos helyzetű fiatalok képzését Esztergomban, illetve a hozzáfűzött járulékos kérdésre, hogy ebben a témában együtt kíván-e működni a Munkaügyi Minisztérium a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal, természetesen csak egyértelműen igent tudok válaszolni. Azt kell válaszolnom, hogy bár a testületesdi nem mindig a lehető legjobb formai megoldása a dolgoknak, e témakörben kitűnő az együttműködés a két tárca között, amelyet a jövőben is tovább kívánunk folytatni.
Még azt is hozzá kell tegyem, hogy nemcsak a Munkaügyi és Művelődési, hanem a Munkaügyi, a Népjóléti és a Földművelésügyi Minisztérium között is kiváló együttműködés van a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok képzésével kapcsolatban. Azt hiszem, nem véletlen, hogy 1991-től napjainkig az intézmények száma 65-ről 317-re, az ezen intézményekben képzett tanulók száma pedig 3335-ről 21 698-ra emelkedett.
Az ön kérdése azonban egy konkrét intézményhez, az esztergomi Kolping-iskolához fűződik, itt már a kérdés egy kicsit bonyolultabb. A Magyar Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya 1988-ban írt alá egy egyezményt, ennek alapján indult el a Kolping-iskolák létrehozása, az intézmények alapításában a Magyar Kolping Szövetség kezdettől fogva részt vett. Ebben a programban alapították meg a Kolping-iskolákat Békásmegyeren, Gyöngyösön, Várpalotán, Szekszárdon és Pécsett.
Az esztergomi intézmény létesítését a német oktatási és tudományos minisztérium kezdeményezte annak érdekében, hogy itt, a térségben a hátrányos helyzetű fiatalok képzése mellett a hasonló intézmények pedagógusai számára is továbbképzési bázist hozzanak létre. Azt azonban nyomatékkal hangsúlyoznom kell, hogy a létesítéssel és az intézmények működtetésével kapcsolatban a Munkaügyi Minisztérium semmiféle szerződéses kötelezettséget nem vállalt.
Azok számára, akik nem tudnák, szeretném elmondani, hogy az Adolf Kolping nevéhez kapcsolódó mozgalom hazánkban a katolikus szakképzési törekvések folytatását vállalta, karitatív és szociálisan érzékeny törekvésüket a Munkaügyi Minisztérium mindig is nagyra becsülte és támogatta. Ezért a szekszárdi és gyöngyösi iskolák a Szakképzési Alaptól 1 millió 425 ezer forint támogatásban részesültek, a Foglalkoztatási Alapból a szekszárdi pályázat 1993-ban 2,3 millió forintot, a békásmegyeri iskola pedig 10 millió forintot kapott. Azt is tudni kell, hogy ezek az intézmények általában egyházi tulajdonba visszaadott ingatlanokban működnek. Az esztergomi központ azért, hogy a működtetését biztosítsa, közoktatási megállapodást kötött a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal, mivel az önkormányzattal ilyen közoktatási megállapodás megkötését sikertelenül kísérelte meg.
Azt hiszem, a számok önmagukért beszélnek: 1994-ben 2 millió 383 ezer forintot, '95-ben 1 millió 149 ezer forintot utalt át a tárca két hónap alatt. Ez a támogatás megegyezik a többi Kolping-iskola támogatásának nagyságával.
Ezért összefoglalóul azt tudom mondani, hogy a kormány is, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is a működtetési felelősségéből adódó teendőinek eleget tett.
(16.00)
Külön kötelezettséget nem vállalt Munkaügyi Minisztérium sem szóban, sem írásban az esztergomi iskolával kapcsolatban. Munkatársaim valóban ott jártak az intézményben, tudniillik megpróbálták megtudni, hogyan is került ez az interpelláció a Munkaügyi Minisztériumhoz, hiszen a Munkaügyi Minisztérium nem működtetője, nem fenntartója az intézménynek, ezért sem szerződési, sem működtetési kötelezettsége nincs az intézménnyel kapcsolatban.
Lehet, hogy az interpelláció alapja az a közel tizenegy millió forintos áfa-visszatérítés, amely az ön írásos interpellációjában szerepel. A Munkaügyi Minisztérium jó szándéktól áthatva, fölismerve azt a helyzetet, hogy az áfa-visszatérítést csak a '95-ös szabályok teszik az intézmény számára lehetővé, fölajánlotta és kérte a kormánytól, hogy a saját tartalékából fizethesse ki az intézmény helyett. Én azt hiszem, ez a gesztus önmagában is értékelhető. Nem interpellációs nyomásra, nem a kérdés benyújtása után született javaslatról van szó: több hete államigazgatási körözésen van a javaslat.
Ezért, megismételve az érintett tárcával való együttműködés jószándékát és úgy ítélve meg, hogy ennek az együttműködésnek megvannak az alapjai, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy szívből remélem, ez a magánintézmény a kezdeti finanszírozási nehézségeken túljut, és Rüttgers miniszter urat egy működő intézmény tanévnyitóján láthatjuk vendégül '95 tavaszán. Jóllehet ígéretem csak féllábas...,