Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Amiért a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja szót kért, az abból a rendkívül nehéz gazdasági helyzetből fakad, amelyet az alapvető élelmiszerek, közüzemi díjak, gyógyszerek elviselhetetlen szintű áremelése jelent, és amely a kisgazda frakcióban - gondolom, épp úgy, mint képviselőtársaim frakciójában is - akként csapódik le, hogy most már szinte kezelhetetlen számban érkeznek a panaszos levelek, amelyek ennek a folyamatnak a megállítását követelik, és amelyek sorsuk jobbra fordulását várják tőlünk. Tudjuk, hogy képviselőtársaimat épp oly mértékben nyugtalanítja ez a kérdés, mint minket, tehát félre ne értsék a kisgazda frakció ezzel kapcsolatos felszólalását! Mi azért gondoljuk, hogy mindenképpen szólnunk kell ezekről a kérdésekről napirend előtt is, mert erre minket mérhetetlenül sok levélben szólítottak fel.
Nagyon sajnálom, hogy a Ház rendje nem teszi lehetővé legalább e levelek egy részének a felolvasását, mert a hozzánk, a haza sorsáért felelősökhöz érkezett kétségbeesett segélykérések tényei talán együttes cselekvésre tudnák rábírni a Házat, hogy bármilyen nehéz is az ország gazdasági helyzete, de a teljesen ellehetetlenült sorsú lakosságon - amelynek számaránya ma már lassan az ország lakosságának a többségét jelenti - valamilyen módon segítenünk kell.
Nagyon szeretném, ha képviselőtársaim világosan látnák, hogy a kétségbeesett helyzetbe került lakosság nem tesz különbséget a kormányoldal és az ellenzék között, hanem úgy gondolja, hogy "ott fent", tehát nekünk kellene valamit tennünk az ő sorsuk jobbra fordításáért.
Sok képviselőtársamnak bizonyára nem fog tetszeni ez a megközelítés, de engedjék meg, hogy a kisgazda frakció nevében úgy közelítsem meg a kérdést, igazán nem tudom, ki szégyellje magát: az ellenzék, a kormányoldal vagy maga a kormány azért, mert ilyen helyzet keletkezett. Bármelyik képviselőtársam, aki öt percet elácsorog egy patika környékén, meggyőződhet róla, hogy hány kétségbeesett nyugdíjas korú házaspár fordul ki a patikából, mert nem tudják a számukra előírt gyógyszereket kiváltani. Úgy gondolom, amikor ők szégyenkezve teszik ezt, akkor nem nekik kellene szégyenkezniük, hanem nekünk.
Ne vegyék rossz néven képviselőtársaim, de nem tudom, hogy lehet ezt megválaszolni, és úgy érzem, valamennyien felelősök vagyunk.
Kaptunk levelet rokkantnyugdíjastól, aki konkrétan leírja, hogy 10 ezer forint körüli rokkantnyugdíjjal rendelkezik, amiből a panellakás havi bére, illetőleg rezsiköltsége 5-6 ezer forintot tesz ki. Mint mozgáskorlátozott rokkant, a piacot nem tudja máshogy megközelíteni, csak rokkantkocsin, amihez viszont üzemanyagot kell vásárolnia. Nem tudja eldönteni, hogy azért haljon-e éhen, mert könnyelműen megveszi a rokkantkocsihoz a szükséges benzint - akkor benzinre megy el a pénze, de már nem jut élelmiszerre -, vagy pedig könnyelműen félrerakja a pénzét élelmiszerre, de akkor meg nem tud eljutni a piacra, mert benzinre nem marad.
Tehát úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy most, amikor napirenden vannak ugyan a szociális helyzetet javító törvények, napirenden van a nyugdíj emelésének a kérdése is, ezek nem elégséges intézkedések. A Független Kisgazdapárt arra kéri az összes frakciót, hogy közösen gondolkodjunk azon, hogy a legkétségbeesettebb helyzetbe kerültek sorsán miként tudnánk segíteni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)