Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló országgyűlési határozati javaslat délelőtti vitája során sok fontos és értékes észrevétel hangzott el. Ha csak tudom, el fogom kerülni, hogy ezeket megismételjem. Néhány más, szerintem legalábbis fontos, nagyon komoly aggályomat, kétségemet azonban feltétlenül meg kell osztanom önökkel. Bevezetésként felhívom a figyelmet arra, hogy az országgyűlési határozati javaslat indoklása elég sok homályos elemet tartalmaz. Most nem beszélek a nyelvtani - a helyes magyarságot sértő - hibákról, bár ezek, sajnos, egyre gyakoribbak. Már az előző kormányt is arra buzdítottam, hogy mielőtt valamit kibocsát a keze közül, egy jó magyartanárnak adja oda, hogy fésülje át a szöveget, mert ez bizony ráférne, és nem éppen az Országgyűléshez illő, hogy a magyar nyelvet tovább rontsa. De ezek a kisebb, jelentéktelenebb hibák.
Magának az egész indoklásnak azonban van egypár rendkívül homályos és nehezen megmagyarázható pontja. Azon is túlmennék, hogy azt írja az indoklás: a kormány utasította a szakembereket. Azt hiszem, arra, hogy a kormány a szakembereket általában utasítsa, Magyarországon - hála a jó Istennek - nincs alkotmányos lehetőség. Tehát így túl általános a megfogalmazás. Meg kellett volna mondani, hogy milyen szakembereket, kiket kért föl a kormány - és gondolom, hogy őket is inkább felkérte, mint utasította. Másodszor: milyen objektív szakvélemény várható el olyan szakembertől, akit utasítanak?
De ne kötözködjünk! Abba se kössünk bele, hogy azt írja az előterjesztés indoklása: utasította a szakembereket, hogy új alternatívákat dolgozzanak ki. Ha bárki nem hisz nekem, vegye elő az Akadémia megfelelő szótárát, s ott láthatja, hogy az alternatíva két lehetőség közötti választást fejez ki. Hát legalább itt, az Országgyűlés elé kerülő írásokban próbáljuk a magyar nyelv alapvető szabályait követni!
De nem szeretném a továbbiakban ilyen formai kérdésekkel az időt tölteni.
Nagyon kétséges és homályos, hogy mi az indoklás célja a második bekezdésben, amikor azt írja, hogy a kormány széles körű felhatalmazást adott Horn Gyula miniszterelnök úrnak a szlovák kormányfővel folytatandó megbeszélésekre. Azt hiszem, hogy ez egy óriási alkotmányos tévedés! Magyarországon a kormánynak nem kell felhatalmazást adnia a miniszterelnöknek, hogy bármiről tárgyaljon! Ha előveszik az érvényes magyar alkotmányt, abban láthatják, hogy csak a miniszterelnök felelős egy személyben az Országgyűlésnek, csak a miniszterelnököt lehet lemondatni, vele szemben lehet bizalmatlanságot indítványozni. Én már az előző parlamentben is nagyon szívesen indítványoztam volna miniszterek ellen bizalmatlanságot, de sajnos ezt lehetetlenné teszi az alkotmányunk. Következésképp az, hogy a kormány felhatalmazta a miniszterelnököt - pláne, hogy széleskörűen -, ez egy alkotmányos nonszensz.
(17.50)
S ekkor szöget ütött a fejembe, mi lehet az oka annak, hogy ilyen nonszenszek kerülnek bele az indoklásba. Majd rá fogok erre térni, mert az ilyen nonszenszek tömegével van tele.
Kérem szépen, egy nagyon csalafinta dolog történt. Az eddigi bírálatok meg észrevételek arra terjedtek ki, amit az országgyűlési határozattervezet tartalmaz. Arra, amit nem tartalmaz, amit az előzőből kihagyott, azzal, kérem, senki nem foglalkozott. Azt mondja a határozattervezet, hogy a 25/1994-es országgyűlési határozat 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek. Kérem, rendben van, ez lép a helyébe. De mi az, amit ezzel kihagynak? Az a következő:
A 2. pont, ami most kiiktatódnék, így szól: Az Országgyűlés fölkéri a kormányt, hogy folytassa erőfeszítéseit a külön megállapodásban rögzített szerződés megkötésére, a Duna vizének ideiglenes megosztására. Következésképp ez az új 2. bekezdés a kormánynak ezt a kötelezettségét feleslegessé teszi. Jó, jó - mondhatják erre - ez azért fölösleges, mert ilyen szerződés megkötése megtörtént.
Dr. Szabad György - igen tisztelt képviselőtársam - a délelőtti vitában föltette a kérdést: "No, és hol van akkor az a szerződés?" Én nagyon megnyugtatva lennék, hogyha a kormány ezt a szerződést, amelyre ez a megszüntetésre ítélt országgyűlési határozati javaslat utalt, megkötötte volna. Két eset van: vagy megkötötték, vagy nem. Ha megkötötték, akkor miért nem kaptuk meg, miért nem terjesztették elő?
Meg kell önöknek mondanom, itt délelőtt arról is folyt vita, vajon kell-e ezt az egész kérdést az Országgyűlés elé hozni, a kormány miért nem dönthet saját hatáskörében? Kérem szépen, ezt nem lehet olyan sommásan elintézni, ahogy némely szónokok tették, tudniillik a 25/1994. országgyűlési határozat mellett, pontosabban előtte, volt egy 29/1993-as országgyűlési határozat is. Ez nem egyéb volt, mint annak a külön megállapodásnak az országgyűlési elfogadása, amellyel Hágához fordultunk. Ez nem kizárólag a magyar országgyűlés vagy a kormány ízlésétől függ, vagy attól, hogy bármelyik fél hogyan értelmezi az alkotmányt, hogy valamiről az Országgyűlés dönt-e vagy sem. Biztosan önök is legalább olyan jól tudják, mint én: ahhoz, hogy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz forduljon egy ország, megkövetelik azt, hogy a parlament hozzájárulásával tegye meg ezt a kormány. Következésképp akkor, amikor 1993-ban a kormány a hágai nemzetközi bírósághoz fordult, teljesen jogszerűen kérte ehhez az Országgyűlés hozzájárulását, és ezt az Országgyűléstől meg is kapta.
Minthogy itt egy olyan kérdés merül föl, amelyik szorosan kapcsolódik ehhez az országgyűlési döntéshez, amelyik rendkívül szorosan kapcsolódik a hágai nemzetközi bíróság előtt tárgyalás alatt álló ügyhöz, igenis, ebben a kérdésben az Országgyűléshez kell fordulni, de még egy lépéssel továbbmegyek, egy olyan szerződésnek az ügyében is az Országgyűléshez kell fordulni, amely ezeken az akkori, a per indulásakor fönnállott status quot vagy jogi helyzetet módosítja. Következésképp, amit dr. Szabad György - igen tisztelt képviselőtársam - olyan nagyon enyhén fogalmazott, hogy szeretné látni a kormánynak ezt a megállapodását, ez nem megállapodás kérdése, hanem ehhez egy nemzetközi szerződést kell produkálnia a kormánynak, hogy egy nemzetközi szerződésekkel alátámasztott kötelezettsége teljesítése közben beállott változásban egy új helyzetet produkáljon.
Szerintem enélkül ennek az egész országgyűlési határozati tervezetnek a jogszerűsége nagyon erősen megkérdőjelezhető.
Magának az indoklásnak a szövege nyújthatott volna-e e kétségek tekintetében valamiféle támpontot? Meg kell azonban mondanom, hogy nem nyújtott. Amikor tudniillik az előbb kicsit ironikusan szóltam arról, hogy a kormány széles körű felhatalmazást adott Horn Gyula miniszterelnök úrnak a szlovák kormányfővel folytatandó megbeszélésekre, akkor ebből még az, hogy ezeknek a megbeszéléseknek mi lett a produktuma, nem derül ki. Később van egy másik utalás, de meg kell mondanom, jogilag ez is egy nonszensz, ez is teljesen pontatlan, elfogadhatatlan, tudniillik úgy szól: "...a magyar-szlovák miniszterelnöki találkozón született megállapodás értelmében".
Kérem szépen, az én rendkívül homályos ismereteim szerint a gyermekek születnek, a megállapodások meg köttetnek, tehát vagy kötöttek egy megállapodást vagy nem. A megállapodás egyébként nem egy pontos kifejezés, minthogy a nemzetközi szerződés volt az egész ügynek - mint ahogy az előbb már utaltam rá - az egyik alapvető indító tényezője, tehát itt egy szerződésnek kellett volna köttetődnie. De itt csak arról van szó, hogy a megállapodás értelmében. Megállapodást nem látunk - erről már beszéltem eleget.
A következő bekezdésben még furcsább az előterjesztés, mert ott pedig azt mondja: "...a miniszterelnöki találkozó eredményeképpen", "...a kormány kezdeményezi". Megmondom önöknek, idáig is eléggé zavaros, eléggé homályos volt, de hogy egy nemzetközi találkozó eredményeképpen kezdeményez valamit a kormány, ilyen formában szerintem az egész kérdést csak még bizonytalanabbá, még lazábbá teszi, s ilyen körülmények között megmondom önöknek, rendkívül kérdésesnek tartom, hogy a Magyar Országgyűlés van-e abban a helyzetben, hogy jogi tények alapján, a magyar alkotmány és nemzetközi szerződések figyelembevételével jogszerűen dönthessen ebben a kérdésben.
(18.00)
Most nem kívánok belemenni a dolog érdemi részébe, abba, hogy helyesek-e az ebben a határozatban tervezett műszaki lépések. Szeretném hangsúlyozni: teljesen függetlenül attól, hogy ezek helyesek-e vagy helytelenek, az a módszer, ahogy ez az Országgyűlés elé került, ahogy ez az országgyűlési határozati javaslat elő van terjesztve, teljesen szakszerűtlen, nincs semmi köze a jogállam követelményeihez, és rendkívül furcsának tartom, hogy miközben egyfelől nem győzzük eléggé hirdetni, hogy jogállammá kívánunk lenni, hogy ezekkel az Európához való csatlakozás feltételeit teljesíteni akarjuk, akkor másfelől jogilag ennyire megalapozatlan előterjesztések kerülnek az Országgyűlés elé.
Az önök felelősségérzetére, jogérzékére, az alkotmány és a vonatkozó jogszabályok ismeretére bízom, hogy ebben a kérdésben majd döntsenek erről az oldalról.
A megteendő tényleges lépések, a fenékgát, fenékküszöb építése, s az ezt követő történésének tekintetében pedig csak ismételni tudom, ami korábban, délelőtt elhangzott: nem láttunk, nem kaptunk arra vonatkozólag tudományosan alátámasztott bizonyítékokat, hogy ezek a lépések megfelelőek lesznek. A kormány-előterjesztésben szereplő különféle utalások maguk is tele vannak bizonytalansági elemekkel. Ilyen körülmények között egy jogilag ennyire alátámasztatlan, ennyire hézagos, ennyire lebegő ügyben - amelyik ráadásul műszaki oldalról még talán nagyobb mértékben meghatározatlan - azt hiszem, hogy az Országgyűlés nem tud dönteni, legalábbis, aki becsülettel gondolkozik. Elnézést, nem akarok senkit megsérteni: azoknak sem vonom kétségbe a becsületességét, akik ezt meg fogják szavazni. Nem szeretném, ha félreértenék a szavaimat, de szerintem csak az szavazza meg ezt, aki ebben alaposan elmélyedve, megnyugtatónak találja az itt felsorolt megoldásokat, azok biztosítékait. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)