Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A szociális törvény 1993. évi megalkotásakor a törvény bevezetőjében az Országgyűlés leszögezte, hogy mindezt "a társadalmi szolidaritás alapján, valamint a jövő nemzedékéért és a szociális segítségre szorulókért érzett felelősségtől vezetve" teszi. Így is kellett eljárnia, hiszen ez az egyike azoknak a törvényeknek, amelyek a legtöbb embert érintik, sorsukat alakítják. A parlament előző ülésszakának munkaprogramjában örömmel tapasztaltuk, hogy a kormány tervbe vette a szociális törvény módosítását, hiszen éppen ez az a terület, ahol a változások gyors és rugalmas átvezetése, a szerzett tapasztalatok alkalmazása nagyon fontos. Joggal gondoltam arra akkor - novemberben -, hogy az új önkormányzatok választása előtt az illetékesek áttekintették a végrehajtás többnyire önkormányzatokra épülő gyakorlatát, illetve korrigálták a tapasztalatok alapján ennek hibáit.
A valóságban a benyújtott törvénymódosítás - mint néhány hasonló az elmúlt évben - sajnos kifejezetten költségvetési jellegű volt, azaz a költségvetést érintő módosítások tették szükségessé, hogy az Országgyűlés foglalkozzék vele. A törvénymódosítás egyéb szakaszai viszont magukon viselik annak jeleit, hogy részben a költségvetési módosítások takarása érdekében születtek. Az idő és a törvényhozói munka elhúzódásával a költségvetési kérdések egy része másképpen nyert megoldást, így a munkanélküliek jövedelempótló finanszírozása, amely 1995-ben nem változik. Kérdéses egyáltalán, hogy a jelenleg tárgyalt új módosítás érdemes-e a tárgyalásra, hiszen a tervek szerint a kormányzat úgy is vissza kíván térni erre a témára. A kérdés különösen akkor válik érdekessé, ha azt nézzük, hogy az új javaslat a hatályba lépés lényeges elemeinél távoli időpontot jelöl meg.
A törvénymódosítások jelenlegi körét viszont ennek ellenére szükséges alaposan megvizsgálni, mivel a gyakorlatban sokszor a kis módosításokból születnek a legnagyobb problémák. Részleteiben vizsgálva a benyújtott javaslatokat, feltétlenül szükséges leszögezni a következőket:
A módosítás 1. §-a a szociális törvény 17. §-át egészíti ki, hivatkozva arra, hogy a rosszhiszeműen és jogosulatlanul igénybe vett szociális ellátás megtérítésének kérdését pontosítani kell. A módosítás egyszerűen érthetetlen, mivel a törvény az alapkövetelményt rögzíti, a végrehajtás szabályozását az önkormányzatokra bízza. A méltányossági elbírálás kérdését is az önkormányzatra helyezi a javaslat.
A gyakorlatban éppen ellenkezőleg az a probléma, hogy nincs szabályozva a különböző egyidejű juttatásokra való jogosultság. Van olyan önkormányzat, amely úgy értelmezi a kérdést, hogy egy időben csak egyetlen fajtára jogosult a támogatott akkor is, ha a szociális helyzete katasztrofális. Ez a módosítás nem egyszerűsíti, hanem még kezelhetetlenebbé teszi a rendszert.
A módosítás kapcsán meg kell említeni még egy problémát. A feladatok végrehajtásával általában mindig gond van, ha a jogszabályi végrehajtónak a képviselő-testületet jelöli meg. Jelen esetben is képtelenség testületi döntést várni méltányossági kérdésben, hiszen az önkormányzati képviselőknek nincs módjukban tételesen meggyőződni az előterjesztett kérelem alaposságáról.
(10.50)
Az eljárás szabályozását célszerű az önkormányzatra bízni, konkrét megjelölés helyett.
A 2. § módosítása, a temetési segély beszúrása valóban alaki kérdés; a rendszer enélkül is működött.
Nem lehet viszont egyetérteni a 4. §-ban foglalt módosítással. A módosítás szűkíti a népjóléti miniszter méltányossági hatáskörét a gyermeknevelési támogatásra való jogosultság megállapításánál. Emlékeztetni kell arra, hogy a törvény eredeti szövege is csak kivételes méltányosságra ad lehetőséget a miniszter számára. Az indoklás megállapítja, hogy a gyermeknevelési támogatás alanyi kiterjesztésével az ilyen kérelmek nagyobbik hányada megszűnik. Nem érthető, miért kellene a kisebbik hányadot kizárni.
Kérdéses a 11. és a 12. § módosításcsomagja is. Ezek a pontosítások nem a valós életből származóak.
A 11. § kimondja, hogy ezentúl a gyermekétkeztetés térítési díját az intézményt fenntartó szerv nem az év március 31-éig, hanem az adott tanév kezdetéig állapítja meg. Az eredeti törvényjavaslat alkotója még tudta, hogy az intézmények nagyobbik részében nem önállóan főznek, hanem különböző gyermekélelmezési vállalatok látják el őket. Ezek viszont a gazdasági évhez kötődnek: az ármegállapítások rendszerint az első negyedév végéig rendeződnek. A módosítás azt jelenti, hogy a fenntartó önkormányzatok a szállítók által bejelentett áremelés következtében a rögzített térítési díj mellett kénytelenek saját zsebükből fizetni a különbözetet. Erre viszont alig van módjuk.
Elfogadható a javaslat abban az esetben, ha kimondásra kerül, hogy a szállítók is csak a tanév kezdetéig emelhetnek díjat. Ez viszont gazdasági képtelenség.
A 12. § (1) bekezdése, hasonlóan a korábbiakhoz, semmi olyat nem tartalmaz, ami a korábbi, módosítani kívánt törvényszakaszban ne lett volna benne. Nem érthető, miért kellene a módosítást végrehajtani.
A (2) bekezdésben foglalt módosítás ugyancsak problémás. Az elszámolás kérdése az önkormányzatok között kevéssé megoldott, a már évek óta történő módosítás sem oldja azt meg.
Különösen a fővárosra és a jelentős iskolavárosokra jellemző a bejáró vagy másutt lakó gyermekek nagy száma, ezért - többnyire viszonossági alapon - a fenntartó önkormányzat fizeti a kedvezményt, elszámolás helyett. Helyesebb, ha a megoldást továbbra is az érdekelt önkormányzatokra bízzuk.
A törvényjavaslat 14. és 15. §-ában foglalt módosítás, a javasolt változtatások tartalma bőven belefért volna az eredeti szövegbe. A 14. §-ban a törvény 117/A § (1) bekezdésének módosításánál egyáltalán nem vették figyelembe ugyanazon paragrafus (2) bekezdését, amely rendelkezik a kérdésről.
A fenti példák alapján megállapítható, hogy a módosítási javaslat nem teljes - mert nem is lehet az. A szükséges, működést javító módosítások nem fogalmazódhattak meg benne. Pedig a problémák egyre nőnek. Az idő rövidségére való tekintettel itt csak egyre szeretnék rámutatni.
Az ebben az évben bekövetkezett energiaár-emelések hatására ugrásszerűen fog nőni a lakásfenntartási támogatás jelentősége. A törvény e juttatás szabályozását szinte teljesen az önkormányzatok hatáskörébe utalta. Az érintett lakosság közüzemi tartozásai viszont olyan mértékben nőttek - és fognak nőni -, hogy a rendelkezésre álló források a töredékére sem elegendőek. Az önkormányzatok ennek megfelelően reagáltak. Van olyan önkormányzat a fővárosban is, amely jóformán egyáltalán nem biztosít fedezetet erre a célra, nem látja megoldhatónak a támogatást.
Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy okvetlenül felül kellene vizsgálni a lakásfenntartási támogatás gyakorlatát, mielőtt a társadalmi feszültségek kritikus méreteket öltenének.
A fenti példa alapján is szükségesnek kell tekinteni a törvény további módosítását, amihez a javaslatokat a Független Kisgazdapárt a részletes vitában kívánja megtenni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)