Pusztai Erzsébet (MDF)
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem kell nagyon gyanakvó, sokat látott ellenzéki szociálpolitikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, milyen nagyon szűkre szabott ez a szociális törvény címet viselő báránybőr a jelenlegi, alapvetően antiszociális kormányzati politika számára. Ez nem az én stílusom, képviselőtársaim, ez az előző parlament előző ellenzékének a stílusa, a szocialista párt vezérszónokának a stílusa volt, amikor a szociális törvényt tárgyalni kezdtük. Szándékosan kezdtem ezzel a felszólalást, hiszen itt az előbb egyik szocialista képviselőtársunk azt mondta, hogy volt egy program, és mi csak rájuk fogjuk az ígéreteket, és ilyen ráfogásokat kérünk számon.Én akkor most újólag idézni szándékozom azokból, amit nem mi fogtunk rá a szocialista pártra, hanem nagy nyilvánosság előtt, a tv nyilvánossága előtt hangzott el. Módosítanánk a szociális törvényt, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatás mellett legálisan is vállalhassanak munkát a minimálbér összegéig, hogy a legidősebbek segély helyett jövedelempótló támogatást kaphassanak, hogy bővüljön az ápolási díjban és a gyermeknevelési támogatásban részesülők köre, megszűnjön a közgyógyellátottak hátránya, állampolgári jogon járjon szülőknek, nagyszülőknek a gyes, adómentes, értéktartó családi pótlékrendszert támogatunk. Mindezek előtt még az is elhangzott: nem kérünk 100 nap türelmi időt, mert felkészültünk a ránk váró feladatok sürgős ellátására.
Most így, bőven túl a 100 napon, a szociális törvény módosításának idején megnézhetjük, hogy a törvényjavaslatba mi került be ezekből a nagyon konkrétan elhangzott ígéretekből. Tehát nincs benne a törvényjavaslatban az időskorúak jövedelempótló támogatása. Nem bővül a törvényjavaslat szerint az ápolási díjban részesülők köre, de nem változik az ápolási díj adható határa, hiszen azt is számon kérték rajtunk, hogy miért az öregségi nyugdíjminimum, és miért nem a bérminimum ez a határ. Most sem változik meg. A munkanélküli jövedelempótló támogatás mellett ugyan most már vállalhat munkát, de nem a minimálbér erejéig, nem, ahogy úgy nagy nehezen kiszedtem a törvényből, a nyugdíjminimum 80 százalékának az 50 százalékáig. Azt hiszem, ez is elég nagy különbség.
Nem szünteti meg a törvény a munkaügyi központtal való együttműködését a munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesülőknek, holott Kósáné Kovács Magda képviselőtársam ezt is elmondta a parlamentben, nem kell és nem szabad a törvénynek előírni a munkaügyi központtal való együttműködési kötelezettséget, annál is inkább nem, mert itt két, egymással össze nem egyeztethető elv keveredik össze, a rászorultság és érdemesség elve. Úgy látszik, ezek csak ellenzéki pozícióban érvényes megszólalások.
A munkanélküliek közösségi munkáját kifejezetten az önkormányzatok kérésére és az önkormányzatok nyomására helyeztük be tavaly ebbe a törvénybe, hiszen számtalan kistelepülési önkormányzatot megjárva mi, képviselők mindannyian tapasztalhattuk, hogy bizony sajnos, az önkormányzatokban vannak olyan munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesülők, akiket nagyon nehezen lehet más típusú munkára ösztönözni, és ez a mód a faluközösség számára egy hasznos tevékenységet jelent, hiszen a faluközösségben önmaguk erejéből nagyon nehezen megélő emberek számára mérhetetlen felháborodást kelt időnként az olyanfajta segélyezés, amelyik semmi egyebet, semmi egyéb tevékenységet nem igényel a segélyezettől, akkor sem, ha az illető alkalmas lenne rá, hiszen természetesen nem azokról az esetekről van szó, amikor az illető minden követ megmozgatva igyekszik elhelyezkedni, és mindent igyekszik megtenni a saját családja érdekében.
Mi az, ami mégis benne van a törvényben? A gyermeknevelési támogatás alanyi jogúvá tétele. De az nem jelenik meg a törvényben, hogy milyen áron. Hiszen eredetileg arról volt szó, hogy emellett értéktartó családi pótlékrendszer is lesz. Milyen áron valósul meg ez a változtatás, a gyermeknevelési támogatás alanyi jogúvá tétele, amely a számítások szerint, mint láttuk, körülbelül 15 000 család, 15 000 jogosult belépését jelentheti?
Csak néhány apró példát, hiszen erről sokat beszéltünk a költségvetési és adótörvények vitájában. Tavaly tavasszal az akkori parlament megszavazott egy egyszeri családipótlék-kiegészítést a családoknak. Az adatok feldolgozása után nyilvánvalóvá vált: 1,2 millió család volt jogosult erre a támogatási formára, holott jövedelemhatárhoz volt kötve, az egy főre jutó 14 960 forintos jövedelemhatárhoz. Az igénylők többsége kétkeresős, kétgyermekes család volt, 442 000 család. Éppen az átlagcsaládok életszínvonala van a leginkább lecsúszóban. Ezt a szociológiai vizsgálatok egyértelműen megmutatják. Ez a 14 960 forint akkor a létminimum szintje körül volt. Nézzük csak meg: ez 4 fős családnál egy évvel ezelőtt 59 820 forintos jövedelmet jelentett. És most gondoljanak vissza képviselőtársaim arra: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, és a szülőknek a havi 600 forintos adókedvezmény is csak összesen 41 700 forintos jövedelemig jár. Az 59 820 forintos tavalyi szinthez képest. Ez azért azt hiszem, messze nem a létminimum alatt van ma már. Mert hogy ez volt az ára a gyermeknevelési támogatás kiterjesztésének és a gyes alanyi jogúvá tételének. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem jó megoldás ez. Nem azt ígérték, és nem úgy ígérték az országnak, hogy igen, átalakítunk bizonyos ellátási formákat más ellátások rovására.
(11.20)
Igen, kiterjesztünk anyasági ellátásokat a családi pótlék rovására, a családok támogatásának rovására. Nem erről volt szó! Milyen üzenete van ezeknek a döntéseknek? Mit jelentenek ezek a döntések? És most megint visszakérdezek! Sokszor hallottuk négy év alatt, hogy a mi kormányunk szegénypolitikát folytat. Hát, mérjék fel kedves képviselőtársaim, melyik inkább a szegénypolitika! Az, amelyik a nagyon nehéz helyzetben lévő középrétegek számára rohamosan növeli a lecsúszás veszélyét? Az az igazi szegénypolitika véleményem szerint!
Mostanában, különösen az előző évi költségvetés vitájában, és most, amikor a szociális törvény módosításáról van szó, valahogyan egészen más megszólalási stílust, egészen más hangot hallunk a jelenleg kormányzó, korábban ellenzékben lévő képviselők szájából. Egyre többször halljuk azokat az érveket, hogy meg kell érteni az ország jelenlegi nehéz helyzetét, meg kell érteni, hogy nincs több. Milyen érdekes, hogy négy éven keresztül ugyanezek az érveink süket fülekre találtak! Milyen érdekes, hogy ugyanezeket az érveket - amivel elmondtuk, hogy nem szociális érzéketlenség, nem szándékos ártani vágyás miatt nem tudunk újabb és újabb ellátási formákat bevezetni, hanem az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzete miatt -, ezt akkor valahogy nem szándékoztak megérteni!
Tudom persze, hogy kormányzati pozícióba kerülve, a kormányzás felelősségét a hátukon cipelve keserves dolog megváltoztatni a véleményüket. De még egyszer megismétlem és még nagyon sokszor el fogom mondani: rendkívül felelőtlen volt az előző négy év ellenzéki politizálása, rendkívül felelőtlen volt a választási kampány előtti ígérethalmaz. Mert mi tudtuk akkor is és tudjuk most is, hogy az ígéretek jelentős részét nem lehet teljesíteni. De önök felszították ezeket az igényeket az országban és azt az illúziót keltették, hogy ha kormányra kerülnek, itt valami fantasztikus változások fognak történni. Hát, a fantasztikus változások sajnos valóban bekövetkeznek, körül kell tekinteni magunk körül, de nem abban az irányban, ahogy önök ezt ígérték. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)