Nemcsók János (MSZP)
DR. NEMCSÓK JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság az elmúlt héten a szigetközi vízpótlás ügyében előterjesztett kormányjavaslatot 10 igen, 2 nem, 2 tartózkodás mellett tárgyalásra alkalmasnak ítélte. Bizottságunk - és ezen belül az elmúlt év őszén az e témakörben létrehozott ad hoc bizottság - folyamatosan figyelemmel kísérte a Szigetköz állapotát, és kereste a módját annak, hogy a vízutánpótlás az ez évi tavaszi vegetációs időszak kezdetére biztosított legyen.
(11.40)
Bizottságunk kérésére az illetékes két minisztérium - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium - több javaslatot dolgozott ki a Szigetköz lehetséges vízutánpótlására. A lehetséges megoldások közül kormányzatunk és a két minisztérium azt a változatot tartotta a legmegfelelőbbnek, ami itt van önök előtt, Lotz Károly miniszter úr előterjesztésében.
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot fűzzek a környezetvédelmi bizottság részéről ehhez az előterjesztéshez. Először is itt és most nem a bős-nagymarosi vízierőmű sorsáról döntünk, hanem a Szigetköz gyors vízutánpótlásáról. Másodszor: nincs optimális megoldás, csak kevésbé és legkevésbé rossz döntés között választhatunk, és ezt a döntést minél hamarabb meg kell hoznunk.
A Szigetköz vízutánpótlása 1992 óta, amióta a szlovák fél - az ismert módon - egyoldalúan elterelte a Dunát, nemcsak a szakembereket, hanem a hazai és a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja. Ezért minket, a magyar parlament képviselőit különös felelősség terhel, miként döntünk: elfogadjuk-e az előttünk fekvő előterjesztést, és ezáltal biztosítjuk a Szigetköz leggyorsabb vízhez jutását, avagy hosszan vitatkozunk a megoldás módjáról, veszélyeztetve ezzel, hogy végre időben, már ez évben vizet kapjon a Szigetköz.
A környezetvédelmi bizottság túlnyomó többségéhez hasonlóan én is "igen" szavazásra kérem fel tisztelt képviselőtársaimat a beterjesztett módon javasolt vízutánpótlásra. Nincs okom arra, hogy szakmailag kétségbe vonjam a miniszter úr aláírásával hozzánk megérkezett javaslatot. Nincs okom rá, mivel a számos, kidolgozott variáció közül azon az alapon választották ki és tették javaslatként az első helyre, hogy 1. ideiglenes jellegű, 2. gyorsan kivitelezhető, 3. elegendő vizet ad az évek óta szomjazó Szigetköznek.
Az előterjesztés kritikájaként megjegyzendő, hogy szövege nem eléggé egyértelmű. Ezt módosítani kell, beleértve - konkrétan fogalmazva - a műszaki eljárás részletesebb leírását, valamint ennek időbeli megvalósíthatóságát. Kívánatos, hogy a részletes műszaki kérdésekben a jövőben ne a parlament, hanem - a szakértők véleménye alapján - a kormány döntsön. Ennek érdekében a környezetvédelmi bizottság áttekinti az elmúlt négy évben hozott határozatokat, és annak eredményéről tájékoztatni fogja a parlamentet.
Egy személyes kitérővel folytatnám, kérésem indoklására. Harmadik évtizede dolgozom természettudományi-műszaki jellegű területeken akadémiai kutatóként, egyetemi oktatóként, és legújabban alkalmazott kutatást végző biológusként. Az Országgyűlési Almanachot tanulmányozva örömmel tapasztaltam, hogy számosan vannak önök között, tisztelt képviselőtársaim, akik szakmailag kollégáim is. Ezért nem elsősorban számukra, hanem a mindennapi élet más területéről jövő igen tisztelt képviselőtársaim számára mondanám el a következőket, amelyek a tárgyhoz tartoznak.
Ismeretes a saját szakterületünkön, ha egy nemzetközi hírű egyéniség vagy annak munkatársai köréből valaki egy újszerű eredményt vagy technikai megoldást közöl egy jónevű nemzetközi szervezet kongresszusán, illetve publikál egy jó szakfolyóiratban, annak nem marad el a jó visszhangja. Ha azonban erről kiderül, hogy a mért eredmény nem reprodukálható, vagy a mérésekből levont következtetések hibásak - egyszóval: az egész teória hibás -, akkor épp elég fáradozás kell, hogy az illető a malőrt kimagyarázhassa. Ezután másodszor ugyanebből a körből már fenntartással fogadnak valamilyen jónak kikiáltott eredményt vagy műszaki megoldást. Csaknem végzetes az adott szerző vagy szerzők számára, ha másodszor is tévedtek. Ilyenkor az következik, hogy harmadszorra már nem fogadják el az előadásukat, javaslatukat, illetve a közlésre beküldött dolgozatukat, legalábbis így van egy magára valamit is adó nemzetközi szervezetnél vagy szakfolyóiratnál.
Akkor lássuk is csak, hogyan állunk a Szigetköz vízutánpótlására tett eddigi javaslatokkal. Az elmúlt évben ez ügyben kétszer hozott döntést a parlament, mindkétszer ugyanannak a szakmai körnek a nem kellően átgondolt javaslata alapján. Először váltig hangoztatták, hogy elképzelhetetlen a szlovák oldalon egy erőmű vagy erőművek felépítése. Meggyőzték róla a döntéshozókat, de mondhatom azt is, hibás döntést sugalltak az akkori igen tisztelt kormánynak és a parlamenti képviselőknek. A bekövetkezett eredmény ismert: a Dunát elterelték.
Másodszor: egy alaposan előkészített szakszerű kormánydöntést - a Boross-kormány döntésére gondolok -, amely a jelenlegi javasolt vízpótlási módot indítványozta a parlamentnek, nem megfelelőnek tartották, és helyette az úgynevezett szivattyús vízutánpótlást javasolták. Mindnyájunk számára ismeretes, hogy ez is téves volt. A rend kedvéért megjegyzem, hogy a végrehajtás sem volt tökéletes, azonban a kudarcért kizárólag a végrehajtás módját kárhoztatni nagyon egyoldalú vélekedés lenne.
A kétszeri tévedést is még megbocsáthatónak tartanám, de két ilyen hibás döntés után a korrekt magatartás az lett volna, ha tévedésükért megkövették volna a korábbi kormányok két miniszterelnökét, és ennek nyomán az erkölcsi sérülést elszenvedett, a témán szakszerűen és lelkiismeretesen dolgozó korábbi kormánytagokat, és nem utolsósorban az akkori parlamentben ülő képviselőtársaimat. Tudomásom szerint ez a mai napig nem történt meg. Mindezek alapján nem gondolom, hogy meg kellene kövezni a hibás döntést sugallókat - ez nem a mentalitásom -, csak talán egy kissé csendesebben, visszafogottabban kellene az újabb, másfajta, általuk javasolt műszaki megoldás mellett kardoskodni. Nagyobb kompromisszumkészséget kérek tőlük.
Azt a nyilatkozatukat, amelyet a hétfői Magyar Nemzetben olvashatunk, mely szerint "jelenleg a parlamenti képviselők módszeres beetetése történik", amikor a jelenlegi előterjesztés alapján történne a Szigetköz vízutánpótlása, képviselőtársaim nevében is egyenesen visszautasítom. Tisztelettel megjegyezem, a magyar parlamentben jól felkészült, saját lelkiismeretükre hallgató képviselők ülnek, bennünket nem lehet beetetni.
Ismétlem: most és itt a Szigetköz vízutánpótlásáról döntünk, nem a bős-nagymarosi vízierőmű felépítéséről. A hágai bíróság döntése után is számítunk valamennyi civil környezetvédelmi mozgalom véleményére, tapasztalatukra szükség lesz.
Most tehát kérem képviselőtársaimat, azokat a képviselőtársaimat is, akik korábban egy más szakmai vélemény alapján döntöttek önhibájukon kívül, támogassák az itt előterjesztett javaslatot a Szigetköz vízutánpótlásának eme módjáról. A természet meginduló tavaszi életéhez és általában az élethez - akik valamit is értenek a földhöz és a természethez, tudják - víz kell. Kérem, szavazzanak erre igennel! Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)