Hasznos Miklós (KDNP)

1995. február 6.

DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretném megkímélni önöket egy szakmai vitától, úgy hiszem, hogy a magyar parlament nem elsősorban szakmai viták színtere. Mégis szeretném azonban tolmácsolni önöknek a kereszténydemokraták azon aggályait, azon súlyos kérdéseit, amelyekre a kormány-előterjesztés semminemű választ nekünk eddig még nem adott. Azt hiszem, ebben a Házban mindenki egyetért azzal, hogy a Szigetköznek vízre van szüksége. Nem kívánom ecsetelni, hogy miért, mennyiben indokolt gazdaságilag, mennyiben az élet feltétele. A kérdés azonban az, hogy hogyan és mi módon. Azt hiszem, rendkívül unalmas és hosszú lenne felsorolni, előadni azt, hogy miként jutott ilyen helyzetbe ez a páratlan természeti értékekkel rendelkező térség, a Szigetközi Tájvédelmi Körzet. Azonban annyit megállapíthatunk és leszögezhetünk, hogy 1977 óta ehhez hibás és megalapozatlan politikai döntések sorozata kellett. Most is döntés előtt állunk. Vajon ez a döntés most szakmai lesz? Ki meri állítani azt képviselőtársaim részéről, hogy ő szakmai meggyőződése alapján fog az adott kérdésben szavazni? Vajon rendelkezünk-e mindazon információkkal, amelyek lehetővé tennék azt, hogy a különböző végzettségű képviselőtársaim egy ilyen súlyos szakmai kérdésben megalapozott döntést hozzanak? Hol van az érdektelen tudományos álláspont?

Kedves Képviselőtársaim! Először kézhez kaptunk egy kétoldalas, szűk kis kormány-előterjesztést, majd a tegnapi nap folyamán kaptunk egy másik anyagot, aminek a mellékletében egy decemberben készült Vitukis összehasonlító anyag van. Ez különböző számok és tények nélkül egyszavas ténymegállapításokat tartalmaz a kilenc variáció vonatkozásában.

Szeretném emlékezetébe idézni a t. Háznak az 1994. március 7-ei parlamenti vitát, amelynek során az elhunyt Szentágothai János professzor, aki akkor az Akadémiának elnökségi tagja is volt, szó szerint a következőket mondotta. "Annak idején még Aczél Györggyel is való harcunknak az lett volna a célja, hogy főleg Svájcból hozzunk szakértőket, mert a svájciaknak először is sokkal nagyobb tapasztalatuk van vízierőművekkel és sokkal jobban ismerik, hogy milyen borzasztó kárt lehet vízierőművekkel csinálni.

Most ez a Neue Züricher Zeitungban megjelent megoldás ezzel a mosoni Duna-ágból, illetőleg a Duna fő ágából való szivattyús vízpótlásnak valamilyen módját kínálja fel."

Tehát Szentágothai professzor akkor, az akkori kormánnyal szemben is arra hivatkozott, hogy hiányolta a külföldi szakértőket, azokat, akik érdekeltség nélkül, valóban szakmai véleményeket tudtak volna ebben a témában hozni és felsorakoztatni.

Miről is van itt szó? Arról van szó, hogy a Duna elzárása miatt '93-ban a korábbi vízmennyiségnek mindössze átlagosan 20 százaléka, '94-ben pedig átlagosan 10 százaléka folyt be a Duna főmedrébe, ami nélkül viszont elképzelhetetlen a Szigetköz vízhez jutása. Tehát '93 óta tudjuk azt, hogy a Szigetköznek igenis vízre van szüksége. Melyik kormány meri végre elvállalni annak a felelősségét, hogy erre a megfelelő szakmai megoldást meghozza? Miért van szükség itt parlamenti döntésre? Úgy érezzük, mintha a felelősség elmosásáról lenne szó.

Engedtessék meg, hogy ennek alátámasztására idézzek fel a '94. márciusi vitából néhány felszólalást. Most nem kívánok semmiféle akkori kormánypárti felszólalást idézni, kizárólag a volt ellenzék felszólalásait idézem, akik ma a kormánykoalíció tagjai. Filló Pál képviselőtársunk a következőt mondta: "Az országgyűlési határozat mint műfaj, nem igazán nyerte el a tetszésünket, hiszen úgy gondoljuk, az Országgyűlésnek nem kellene abba beleszólni, hogy a kormányzati szervek közül melyiknek milyen szerepe legyen az ügynek lebonyolításában. Úgy gondoljuk, hogy ez a kormány felelőssége. Nekünk azt a felhatalmazást kell megadnunk a kormány részére, hogy a kérdésben intézkedjen és a szükséges döntéseket meghozza." Tökéletesen igazat adok Filló képviselőtársamnak.

Mit mondott akkor az ellenzék ma is parlamentben ülő környezetvédelmi szakértője, Kiss Róbert képviselőtársam? Kiss Róbert a következőt mondta: "Mi a hasonlóság az 1988-as vízlépcső ügyében felállásos szavazás és a jelenlegi tárgyalás között?

Azt hiszem, hogy a kormány akkor is a saját felelősségét igyekezett kiküszöbölni, vagyis a saját felelősségét igyekezett a parlamentre ráhárítani. Most is ez történik." Ez a szó szerinti idézet.

(12.50)

Még egy nagyon fontos idézet - és nem untatom tovább önöket. Pál László képviselőtársunk - aki jelenleg ipari miniszter, a kormány tagja - a következőket mondta:

"A döntést szerintem a kormányra kell bízni. Föl kell hatalmazni a kormányt, hogy a tudomása szerinti legjobb változatot valósítsa meg ebben a helyzetben, átmenetileg, ideiglenesen, mindaddig, ameddig a végleges megoldásokról nem születnek meg a bírósági, illetve a kétoldalú megállapodások. A parlament olyan műszaki kérdésekkel foglalkozik, amelyekhez lehet, hogy egyes képviselőtársaim értenek, a parlament egésze nem ért, nem érthet."

Meggondolandó szavak ezek kormányzati pozícióból is. Ezek után nem kívánok önöknek semmiféle műszaki adatot, semmiféle műszaki érvet mondani, pusztán a kereszténydemokraták aggályait szeretném felvetni, néhány mondatban felvázolni.

Egyik legfontosabb kérdés ebben a hágai ügy, a hágai per. Teszünk-e mi most egy olyan intézkedést, amiben a hágai pozícióinkat rontjuk? Mert ha jól belegondolunk és megnézik a parlamenti programot, valamikor február végén születik ebben a véghatározat. Tehát a munkálatok - a fenékgát, a fenékküszöb, vagy medergát, mindegy, minek nevezem - elkezdése jogszerűen március előtt nem kezdődhet el. Ha március előtt nem kezdődhet el, a legjobb esetben is májusra készülhet el a műtárgy. Akkorra már a vegetációs időszak kezdete, hogy úgy mondjam, lefutott. A hágai bíróság az információk szerint '95 második felében dönteni fog. Előfordulhat, hogy augusztusban és szeptemberben dönt ebben a kérdésben. Szabad nekünk most egy olyan valamibe belemenni, ami néhány hónapra szól, de óriási mértékben leterheli a jövőt is? Mert hiszen, ahogy hallottuk a televízió valamelyik műsorában, Jakus György azt mondta, az még semmi, amibe ez kerül, hanem majd az elbontása - ha lesz egyáltalán elbontás - fog sokkal többe kerülni, mint maga a megépítés.

Vajon az a jó szándék, hogy a Szigetköznek vizet adjunk erre a néhány hónapra, nem valósítható-e meg a már ott lévő rendszerrel és berendezéssel, vagy újabb bevételre kell egyes cégeknek és vállalatoknak szert tenni úgy, hogy az újabb felvonulás, újabb munka, újabb munka díjázása és számlázása a költségvetés terhére történjen meg?

Na de mit mondanak a hágai perrel kapcsolatos álláspontunkra a jogi szakértők? Most vitatkozhatunk azon, hogy dr. Szénási György, a magyar kormány képviselője jogi szakértő vagy sem. Nem tudom, képviselőtársaim ismerik-e vagy nem, ebből felolvasok két sort: "A nemzetközi jogászok tehát semmilyen olyan műszaki megoldást nem támogathatnak - legyen az fenékgát vagy bármi más műtárgy -, amely anélkül valósulna meg, hogy az elterelés előtti állapothoz közelítene, azt sugallva ily módon, hogy a magyar fél belenyugodna a fennálló vagy ahhoz közeli állapotba, s amely a vízhozamcsökkenés tartósításából és a régi Duna-mederbe való hajózás végleges ellehetetlenüléséből állna. Minél kevésbé hasonlít egy megoldás a szlovákok által javasolthoz, annál könnyebb azt védeni." Sapienti sat. Még két kérdést engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, nem akarom igénybe venni az idejüket, hiszen egy órakor ebédszünet lenne. Két politikai aggályom is van. Az egyik politikai aggály, hogy az egész megoldás kísértetiesen hasonlít az expóügyhöz. Ugyanis mi történt az expóügyben? Elment egy levél, hogy nem rendezzük meg az expót, aztán utána megszavazta a parlament, hogy tényleg nem rendezzük meg az expót. Ehhez a korábbi prejudíciumhoz megfelelő szakértő anyag készült, kimutatva, micsoda katasztrófát okozna az országnak anyagilag, ha ezt az expót megrendeznénk.

Most mi történt? Egy nagyon sajnálatos esemény. Mint magyar állampolgár és mint a magyar parlament tagja, mondom, hogy rendkívül sajnálom és nem tudom hova tenni azt a megoldást, hogy a szakértő magyar kormány a magyar miniszterelnököt egy szomszédos ország miniszterelnökével fennálló vitás kérdések megtárgyalására úgy bocsátja útjára, hogy egyezzen meg, ahogy tud. Egy biankó csekket nyom a miniszterelnök kezébe ahelyett, hogy megerősítené abban, mi az a megoldás, amit tűzzel-vassal védenünk kell, mi az a határvonal, ameddig hátrálhatunk, és mi az, amiben engedhetünk. Nyilván Mečiar miniszterelnök urat nem így engedték el erre a tárgyalásra, hogy cserébe az alapszerződésért mindenbe belemehet, még talán abba is, hogy Dunacsúnynál kinyitják a kapukat, mert az lenne a Szigetköz igazi megoldása, ha a Duna fő medrébe visszatérne az eredeti vízmennyiség, nem pedig az ideiglenes és kényszermegoldások. Nyilván nem kapott ilyen biankó csekket Mečiar miniszterelnök úr.

Sajnálatos módon a magyar miniszterelnök mögött nem sorakozott fel a kormány a szakértelmével, hogy mit kell tenni, meddig lehet elmenni ebben a kérdésben. Ezért én úgy érzem, a kereszténydemokraták, amíg nem ismerhetnek meg más, hasonló alapossággal kimunkált érveket - mert akárhogy is tagadjuk, nemcsak pro, hanem kontra érvek is vannak, de ezeket legfeljebb érintőlegesen, a sajtóból, egy-egy nyilatkozatból tudhatjuk -, nem szeretnénk semmilyen befolyás alá kerülni. Ezért várjuk, hátha itt, a módosító javaslatok vagy a későbbiek során olyan döntő érvek születnek, amelyek egyértelműen bizonyítják számunkra, hogy melyik megoldás lenne a jó. Addig semmiben sem tudunk dönteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)