Deutsch Tamás (Fidesz)

1995. február 6.

DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ha jól emlékszem, éppen Bársony András volt az, aki a külügyi bizottság előadójaként úgy fogalmazott, hogy nagyon örülne, ha ebbe a mai parlamenti vitába a kormány által benyújtott országgyűlési módosítási határozati javaslattal kapcsolatban nem lennének felesleges politikai felhangok, végre egy olyan tárgyi, műszaki kérdésként merülne föl a fenékküszöb, fenékgát, keresztgát kérdése, amilyen formában az a valóságban megjelenik. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem az ön, illetve képviselőtársaim figyelmébe azt a hírt, azt a napjainkban zajló eseménysorozatot, aminek tulajdonképpen minden nap szemtanúi lehetünk a különböző tévéhíradókon keresztül. Önök nagyon jól tudják, hogy tíz-tizenöt napja Hollandiában és Németországban óriási árvíz pusztít, olyan óriási árvíz pusztít, ami csak Hollandiában több mint negyedmillió polgár evakuálásához kellett hogy vezessen.

Ez természetesen egy olyan kérdés, ami nagyon súlyos politikai kérdéseket vet fel, például azt a fontos politikai kérdést, hogy ebben az árvízben mekkora a Rajna túlszabályozottságának szerepe. Egy olyan műszaki kérdésnek, hogy mennyi gát van a Rajnában, mekkora abban a kialakult helyzetben a szerepe, hogy olyan árvíz öntötte el Hollandiát, hogy negyedmillió embert kellett kitelepíteni. S ilyen szempontból természetesen egyszerű műszaki kérdés csak a Paksi Atomerőmű bővítésének a kérdése, egyszerű műszaki kérdés a lágymányosi Duna-híd megépítése, a világon a legegyszerűbb műszaki kérdés a bős-nagymarosi erőmű megépítése, azonban ezek olyan kérdések, amelyeknek nagyon súlyos környezetvédelmi, gazdasági és politikai vonatkozásai is vannak. Természetesen fölösleges politikai felhangok ne terheljék az ilyen vitákat, de én azt gondolom, hogy egy parlamenti tárgyalás során nem lehet elfeledkezni, nem lehet nem beszélni ezeknek a műszaki vonatkozású döntéseknek a nagyon fontos politikai tartalmáról.

S ha már itt tartunk, hadd hozzak elő rögtön egy nem műszaki kérdést, egy talán furcsának tetsző közjogi, alkotmányjogi kérdést. Méghozzá azt az alkotmányjogi kérdést, hogy volt-e, illetve kitől volt a Magyar Köztársaság miniszterelnökének felhatalmazása arra, hogy megállapodjon a Szlovák Köztársaság miniszterelnökével abban a kérdésben, hogy milyen legyen a dunai vízmegosztás, illetve hogy épüljön-e fenékgát az Öreg-Duna 1843-as folyamkilométerénél.

Azért vetem fel ezt a kérdést, mert az én szerény alkotmányjogi ismereteim szerint a Magyar Köztársaság kormánya a parlamentnek felelős közjogi intézmény. A magyar parlament az elmúlt évek során kétszer is kormánydöntéssel szemben hozott olyan parlamenti döntést, amikor nem adott parlamenti felhatalmazást arra, hogy a Dunában fenékküszöb vagy fenékgát épüljön. Erről a tényről Horn Gyulának, de a mindenkori magyar miniszterelnöknek értesülnie kellett. Értesülnie kellett arról a hatályos parlamenti szándékról és akaratról, ami egy hatályos országgyűlési határozatban fogalmazódik meg, hogy a magyar parlament nem adta a beleegyezését, nem adott felhatalmazást arra a mindenkori magyar kormánynak, hogy az Öreg-Duna medrében fenékgát épüljön.

Természetesen azt lehet mondani, hogy ilyen értelemben ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a módosítására sor kerülhetett volna, természetesen ha erre előzetesen felhatalmazást kér a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől a magyar kormány. Nem történt ilyen felhatalmazás, s ebből a szempontból valóban analóg a helyzet a világkiállítással kapcsolatos döntéshez, amikor egy érvényes törvénnyel szemben hozott meg a magyar kormány egy döntést. Az érvényes törvény végrehajtásának a felelőse a magyar kormány lett volna, és saját, a jogi normák hierarchiájában alacsonyabb szintű döntése kapcsán felfüggesztette a világkiállításról szóló törvény végrehajtását.

S itt sem véletlenül mondom, hogy törvényről van szó, mert hatályos az 1992-ben meghozott L. törvény, amely úgy fogalmaz - röviden hadd idézzem a tartalmát , hogy semmilyen olyan műszaki megoldás nem elképzelhető, amelyik az 1977-es magyar-csehszlovák államszerződésből fakadólag a bős-nagymarosi és a kapcsolódó műszaki intézmények megvalósítását jelentené. Márpedig én azt gondolom, nevezzük bárminek - nevezhetjük fenékgátnak, fenékküszöbnek, keresztgátnak -, teljesen lényegtelen ebből a szempontból a megfelelő jogi terminológia kiválasztása. Az a kormányzati döntés és a magyar kormányfőnek az a megállapodása, amire a szlovák kormányfővel jutott, az nyilvánvalóan nemcsak a két országgyűlési határozatban megtestesülő parlamenti döntéssel ellentétes és felhatalmazás nélkül megkötött kormányzati megállapodás, hanem nyilvánvalóan ellentétes egy hatályos magyar törvénnyel.

Azt gondolom, ezeket a kérdéseket előbb-utóbb tisztázni kell, mert tarthatatlan az az állapot, amikor a magyar parlament állandóan kész helyzet elé van állítva. A korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ilyen szituációk az előző parlamentben is előfordultak a kormányzati működés különböző területein, amikor kormányzati és különösen parlamenti felhatalmazás nélkül köt megállapodásokat a magyar kormány, és ezeket a megállapodásokat kell - úgymond - tudomásul vennie, kész helyzet elé állítva az Országgyűlést, a Magyar Köztársaság parlamentjének.

Csak röviden szeretnék a fenékgáttal kapcsolatos ökológiai veszélyekről beszélni, egyrészt azért, mert nem vagyok a téma szakembere, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy egyet kell értenem azok hozzászólásával, akik azt mondják, hogy a fenékgát megépítése mellett, illetve a fenékgát megépítése ellen felhozhatók műszaki, környezetvédelmi szempontok. Éppen azért, mert a Fidesz parlamenti frakciójának évek óta az a szakmai érvekkel alátámasztott meggyőződése, hogy semmilyen körülmények között nem járható az az út, amely útra akar lépni most a magyar kormány, és amihez kéri a parlament tudomásulvételét vagy felhatalmazását, tehát hogy fenékgát épüljön az Öreg-Duna medrében. Nem választható azért, mert ez azon az alapvető helyzeten nem javít, ami valamilyen módon megoldást igényel. Azon az alapvető helyzeten nem javít, hogy kevés a víz az Öreg-Dunában, éppen ezért kevés a víz a Szigetközben, és éppen ezért súlyos ökológiai katasztrófa fenyeget, ha már részben nem következett be.

Azt gondolom, érdemes áttanulmányozni - és ebből a szempontból érthetetlen, hogy miért nem tanulmányozta át most a környezetvédelmi bizottság - a Magyar Tudományos Akadémiának azt az 1993 végén született jelentését, amelyik egyértelműen megfogalmazza, hogy semmilyen módon nem jelent megnyugtató megoldást a fenékgát vagy fenékküszöb megépítése az Öreg-Duna medrében. Ez ott jelent több vizet, ahol igazából nincs is szükség rá, mert ma az Öreg-Duna medrében nagyon kevés víz van - a normális vízmennyiség 20-25 százaléka -, de a vízhiány igazából a Szigetközben jelent nagyon komoly veszélyt, és pontosan azok miatt a környezetvédelmi veszélyek miatt - s itt nem akarok idegen szavakat használni, de az eliszaposodás, a fenék eltömődése következtében - pontosan oda nem jut víz, ahova igazából szükséges lenne.

Éppen ezért azt gondolom, hogy nemcsak az a veszély, hogy eddig be nem következett környezetvédelmi károkat jelent a fenékküszöb megépítése, hanem önmagában azt is jelenti, hogy ezek a károk úgy következnek be, hogy azt a remélt hasznot egyáltalán nem fogjuk elérni amit ez a megoldás célozni kíván, méghozzá azt, hogy több víz legyen a Szigetközben. Az a mély meggyőződésünk - több függetlennek nevezhető szakértői iroda, több, nyugodtan függetlennek nevezhető szakértői anyag alátámasztja -, hogy ez a megoldás nem jelent tényleges megoldást a szigetközi vízpótlásra. Természetesen az lenne a legjobb, ha Dunacsúnynál nem lenne elterelve a Duna, ha valóban több víz jutna az Öreg-Duna medrébe.

Nagyon furcsállom, hogy akkor, amikor az elmúlt hetekben pénzügyminiszterek mennek, pénzügyminiszter-jelöltek jönnek, akkor egy ilyen fontos parlamenti döntés kapcsán ennek a döntésnek a gazdasági vonatkozásairól egyáltalán nem beszélünk. Nem beszélünk arról, hogy mennyibe fog kerülni a magyar költségvetésnek - a demagógia vádját szeretném elkerülni, de valóban erről van szó -, mennyi pénzébe kerül az adófizető állampolgároknak ennek a minimum ellentmondásos fenékgátnak a megépítése. A mai Magyar Nemzetben meglehetősen furcsa számadatokat lehet olvasni, méghozzá azt, hogy ennek a fenékgátnak a megépítése körülbelül - a kormány eddigi állításaival szemben, amely maximum 400 millió forintról beszél - 1-1,1 milliárd forintba fog kerülni.

Azt gondolom, érdemes megfontolni, hogy más alternatív vízpótlási lehetőségekhez képest ez gazdasági szempontból a legmegfelelőbb megoldás-e. S nagyon furcsa az is, hogy itt kizárólag a fenékgát vagy fenékküszöb megépítésével kapcsolatos költségekről, és azzal kapcsolatosan sem pontos számadatokról beszélünk, hisz teljesen világos, hogy ennek a fenékgátnak a megépítése nagyon sok járulékos költséggel jár, nagyon sok olyan műszaki létesítmény felújítására, karbantartására van szükség - például a dunakiliti víztározó részleges üzembehelyezésével kapcsolatban -, amelyek plusz költségeket jelentenek. Nem is beszélve arról, hogy ki beszél itt arról, hogy ennek az ideiglenes megoldásnak az esetleges elbontása később majd mennyibe fog kerülni. Valóban az ország mai gazdasági helyzetében - amely kifejezést a nyugdíjemelés kapcsán olyan nagyon sokszor és előszeretettel használnak a kormánypárti képviselők -, tehát hogy az ország mai gazdasági helyzetét tudomásul kell venni, hogy valóban van-e erre forrás a magyar költségvetésben.

Nem is beszélve arról a kérdésről - amit mások már elmondtak előttem, de ezt újra érdemes aláhúzni -, hogy mindenki arról beszél, hogy sürgős megoldás kell, mindenki arról beszél, hogy a tavaszi vegetáció megindulására már több víz kell a Dunába és a Szigetközbe. Nem hiszem, gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy március végére ez a fenékgát felépüljön. Az én tudomásom szerint nem fogja a vegetáció átrendezni a naptárat, nem fog ezért a Duna és a Szigetköz térségében a rügyezés - mondjuk - augusztusra vagy szeptemberre elhalasztódni, mert csak addigra sikerül felépíteni ezt a fenékgátat. Nem tartható tehát az az érv, hogy a mostani vegetáció teszi szükségessé a mielőbbi fenékgát-megépítést.

Továbbra is fontosnak érzem hangsúlyozni azt - ami már elhangzott Pokorni Zoltán bizottsági kisebbségi véleményének tolmácsolásakor -, hogy mennyire ideiglenes ez a megoldás. Kedves az az eufemizmus, amivel a környezetvédelmi bizottság ajánlása beszél, méghozzá az, hogy tisztázni kell azt a kérdést, hogy valóban szükséges a szlovák vízjogi engedélyek megadása szempontjából, hogy tényleg ideiglenes megoldásnak minősüljön, s ne csak arra kapja meg a magyar fél a szlovák féltől a vízjogi engedélyt, hogy felépíthesse ezt a gátat, hanem valóban arra is megkapja a vízjogi engedélyt, hogy adott esetben - lévén a cél ideiglenes megoldás - ezt el is bonthassa.

(13.10)

Ebből a szempontból is fontos lenne az, hogy megismerhetővé váljon a Horn-Mečiar szóbeli vagy írásbeli megállapodás. Szól-e ez a megállapodás arról, hogy például a szlovák fél kötelezettséget vállal arra: amennyiben a magyar fél eltekint ennek az ideiglenes megoldásnak a további életben tartásától, akkor megadja-e ennek a fenékgátnak az elbontásához szükséges vízjogi engedélyeket?

Valóban nem szeretnék arról túlságosan sokat beszélni, mekkora a veszélye ennek a mostani döntésnek és a fenékgát felépítésének abból a szempontból, hogy milyen módon ronthatja a magyar fél esélyeit a hágai nemzetközi bíróság előtt zajló perben.

Bevezetőmben említettem, mivel komoly árvíz van Hollandiában, lehet, hogy Hágát is lassan elönti a víz, tehát tolódik az az időpont, amikorra a hágai nemzetközi bíróság ebben a kérdésben döntést tud hozni.

Mindenféleképpen fontosnak érzem azoknak a szempontoknak a megfontolását, hogy igenis joggal feltételezhető az, nagyon könnyen értékelheti úgy a hágai nemzetközi bíróság, a magyar fél a hozzá benyújtott keresetétől függetlenül önként valósít meg olyan műszaki megoldásokat, amelyek teljes egészében egybeesnek az 1977-es, általunk egyoldalúan felmondott nemzetközi megállapodással.

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy 1992-ben, amikor még az Európai Közösség szakértői több javaslatot tettek le mind a szlovák, mind a magyar fél asztalára, s ezekben a megoldásokban több fenékgát vagy fenékküszöb megépítése szerepelt - nem itt, nem az előbb, a mostani határozati javaslatban jelzett folyamkilométernél -, akkor ezt a szlovák fél elutasította. Most viszont ennél a folyamkilométernél egy fenékküszöb vagy fenékgát felépítését jónak tartja.

Azt gondolom, érdemes azt is itt, a Parlament nyilvánossága előtt is elmondani, nyilvánvaló az a szempont, hogy a fenékküszöb felépítése kapcsán, a fenékküszöbnél felduzzasztott vízmennyiség a szlovák oldalon meglévő gátakat tudja megtámasztani. Nyilvánvaló szlovák érdek az - s azt gondolom, ez nem pejoráló kifejezés -, hogy ez a dunakiliti víztározó részben feltöltésre kerüljön, s hogy ez a fenékgát megépüljön.

Befejezésképpen arról szerettem volna beszélni, aminek nagyon jó apropóját adta Szabó Lajos Mátyás a felszólalásában, hogy végre vegyük észre, miről is van itt szó igazából. Azt hiszem, ezt már elég sokan észrevették, miről is van szó itt igazából. De ha ön már kimondta, akkor erről a helyről én is meg tudom erősíteni: valóban az az ember érzése, hogy itt arról van szó, mindegy, milyen áron, mindegy, milyen környezetvédelmi károk, mindegy, milyen gazdasági és költségvetési károk árán, mindegy, hogy a hágai nemzetközi bíróság előtti pozícióink súlyos romlása árán is, de valamilyen módon a magyar kormány külpolitikájának sikereket kell felmutatnia az egyik szomszédos országgal való viszonyunk rendezése területén.

Ebből a szempontból a magyar-román viszony állapotának a javítására viszonylag csekély az esély az RMDSZ-t ért román támadások következtében. Azt hiszem, hogy nagyon súlyos annak a kormánynak s azoknak a képviselőknek is a felelőssége - s ez nem fenyegetőzés, hanem egy tárgyszerű megállapítás -, akik azt gondolják, mindent megér a magyar-szlovák viszony rendezése. Megéri azt, hogy ilyen súlyos környezetvédelmi károk és veszélyek mellett is megépüljön ez a fenékgát, ne legyünk figyelemmel most - érdekes módon - a magyar gazdaság helyzetére, s hagyjuk figyelmen kívül azokat a megalapozottnak tekinthető aggályokat, hogy igenis súlyosan rontja a magyar fél nemzetközi jogi pozícióit a hágai nemzetközi bíróság előtt folyó perben ez a döntés.

Éppen ezért tehát én azt gondolom, érdemes végiggondolni azt, hogy van más megoldás is. Van más megoldás. Van az a megoldás, hogy a parlamentnek végre meg kellene ismerkednie a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban született szakértői véleményeivel, amelyek ellentmondanak a kormány által benyújtott javaslatban foglaltaknak. Azt gondolom, hogy a szigetközi vízpótlásnak vannak más módjai is. Nem szeretnék most olyan műszaki kérdéseket előhozni, amelyeknek - mint ahogy említettem - nem vagyok szakértője, de olyan nemes egyszerűséggel leírni a környezetvédelmi bizottság ajánlásában, hogy a hatályban lévő és a szivattyús vízpótlást előíró országgyűlési határozati javaslat megvalósítása vagy végrehajtása bizony kívánnivalókat hagyott maga után... Miért hagyott kívánnivalókat maga után? Miért nem történt meg a szivattyús vízpótlás? Valóban, ha a dízelszivattyúkkal való vízpótlás nem jó megoldás, mert az is környezeti károkat okoz, ehhez képest az egyetlen reálisan választható, kisebb gazdasági terhekkel járó, kevés vagy tulajdonképpen elenyészően kicsi környezetvédelmi kárral járó megoldás választható-e?

Azt gondolom, végig kellene ezt gondolnia a magyar parlamentnek. Elhamarkodott, felelőtlen döntés ígérkezik, éppen ezért a Fidesz parlamenti frakciója jelen formájában ezt a kormány által benyújtott országgyűlési határozati javaslatot nem tudja támogatni, s úgy érezzük, hogy alapos végiggondolásra van szükség ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)