Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Választási ígéretek ide, kormányprogram oda, a szociális törvény módosítása címén javarészt csak technikai változtatásokra került sor. Pedig ez a törvény azért megérdemelne egy alapos átdolgozást, már csak azért is, mert a kormány áldásos tevékenysége folytán egyre több embert érint.Ezt egy évvel ezelőtt még igen jól tudta a jelenlegi népjóléti miniszter is, de azóta sok minden történt. A javaslat így nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek abból fakadnak, hogy az önkormányzatok pénzügyi mozgástere egyre szűkül, míg a romló szociális helyzetből adódó fokozódó terhek mindinkább rájuk nehezednek. Sőt, az idei költségvetés kapcsán egy jelentős újraleosztás történt a rossz helyzetű önkormányzatoktól a jobb helyzetben lévő önkormányzatok irányába, magyarán a megemelt szja-hányadot a szociális normatíva sínylette meg.
Nézzük az érdemi módosításokat. A gyermeknevelési támogatás előzetes munkaviszonyhoz kötésének megszüntetése megfelel azoknak az elképzeléseknek, amelyeket e törvénnyel kapcsolatban a Fidesz mindig is hangoztatott. Történik itt azonban egy olyan módosítás is, amivel nem tudunk egyetérteni. Ez pedig annak a rendelkezésnek a törlése, hogy amennyiben e támogatás időtartama alatt újabb gyermeke születik az anyának, akkor a támogatást változatlan feltételekkel tovább kell folyósítani. Ezt azzal indokolják, hogy július 1-jétől jelentősen módosulni fognak a gyesre és a gyedre vonatkozó szabályok és indokolatlan az, hogy a gyesre jogosult személy gyermeknevelési támogatást is kapjon.
Nos, anélkül, hogy súlyos kétkedésünket fejeznénk ki a dátum kormány általi betartását illetően, úgy gondoljuk, hogy ezt a szabályt az új szabályozással egyidőben kellene bevezetni vagy pedig az együttfolyósítás tilalmát megfogalmazni e törvényben, azaz az anya választhasson, hogy melyik ellátást akarja igénybe venni. Bár megjegyzem, a gyermekes családok túlnyomó többségének anyagi helyzetét ismerve, nem tűnne indokolatlan kiadásnak egy négy vagy többgyermekes család részére az együttfolyósítás.
A közösségi munka intézménye már bevezetésekor is sok támadásnak volt kitéve. Megszüntetését nem ellenezzük, bár nem ártott volna egy vizsgálatot végezni a megszüntetés előtt, hogy vajon hogyan is hasznosult ez a furcsa intézmény.
Azzal sincs különösebb probléma, hogy a jövedelempótló támogatás összegének 50 százalékáig a javaslat engedélyezni kívánja a tartósan munkanélküliek számára a kereső tevékenységet, bár egyes területeken ebből helyi konfliktusok támadhatnak.
A tartósan munkanélküliek problémaköre inkább arra világít rá, hogy nem igazán célszerű megoldás, hogy a munkanélküliség időtartamától függően más intézményrendszer foglalkozik a munkanélküliek problémájával. A tartósan munkanélküliek elrekesztődnek a munkaerőpiaci információktól, ez lehet a következménye.
Ugyancsak kodifikációs módosítás, miszerint a sorkatonai szolgálatot teljesítők nem kaphatnak jövedelempótló támogatást. Igazából nem szerencsés ennyivel elintézni ezt a kérdést. Egyrészről említést érdemel az az elburjánzó gyakorlat, hogy időről időre tömegesen a munkanélkülieket hívják be sorkatonai szolgálatra, feltehetőleg statisztikajavítási és kiadásmérséklési céllal, ami helyeselhető is lenne, ha megteremtenénk a munkaerőpiacra visszailleszkedés garanciális hátterét, másrészt, ha az így jelentkező csökkenést nem használnák a kormányzatok győzelmi jelentések alapjául.
Másrészről a sorkatonák, különösen a családosok szociális helyzete nem sok büszkeségre ad okot. Persze, kevés olyan család van ma, amely nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselné az egyik, sok esetben az egyetlen kereső hosszú időre való kiesését, de a sorkatonai szolgálatra behívottak esetén ezt a tényt maga az állam idézte elő, így indokolt lenne az átlagosnál fokozottabb gondoskodás ezekről a családokról.
Végül van még egy pont a javaslatban, ami első látásra a családok védelmében született, de alaposabban megvizsgálva kiderülhet: nem biztos, hogy jobban járnak ezzel a módosítással. Miről is van itt szó?
A javaslat szabályozni kívánja, hogy a gyermekétkeztetés díját a gyermekintézmény évente egyszer, a tanév kezdetén állapítsa meg. Eltekintve a megfogalmazás hiányosságaitól, a szabályozás célja az indokolás szerint az, hogy a szülőket ne terhelje az évközi áremelés. Ez így igen nemes célnak tűnik, ezzel egyet tudnánk érteni, ám vizsgáljuk meg, mi történik, ha életbe lép ez a szabály. Mivel az áremelkedések javarészt az év elejére koncentrálódnak, a szeptemberi megállapításkor az intézménynek előre kell terveznie a várható inflációt, ezért magasabb árat kell megállapítania már szeptember folyamán, mint azt a pillanatnyi helyzet indokolná.
(15.40)
Az ár nagysága az inflációs várakozásokat fogja tükrözni, így akár a szükségesnél magasabb is lehet ez a bizonyos gyermekétkeztetési díj. Ellenben, ha az intézmény évente két alkalommal állapíthatja meg a térítési díjat, jóval biztosabb kalkulációkat végezhet, így a családok terhei is kisebbek lehetnek.
Összességében: a javaslatot a Fidesz módosító indítványai elfogadásának tükrében tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps.)