Gáspár Miklós (KDNP)
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény, azaz közismerten az első kárpótlási törvény 7. §-ának (4) bekezdése előírta, hogy a kárpótlásra jogosult az őt saját jogon megillető kárpótlási jegyét életjáradékra válthatja. Szeretném megemlíteni, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra váltásának lehetőségét a Kereszténydemokrata Néppárt indítványozta, ez a lehetőség tehát kifejezetten a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata alapján került még az előző parlamenti ciklusban a kárpótlási törvénybe.
A Kereszténydemokrata Néppárt szociális elkötelezettségének megfelelően azért javasolta azt, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra legyen váltható, hogy azok, akik idős koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudnak vagy nem akarnak a kárpótlási jegyért vagyont szerezni, nem akarnak vállalkozni, azoknak is legyen lehetőségük a kárpótlási jegyüket érdemben hasznosítani.
Ez a megoldás tehát lehetővé tette az idős vagy csökkent munkaképességű személyeknek, hogy ha kárpótlási jegyükért nem tudnak vagy nem akarnak termőföldet, állami tulajdonú bérlakást, állami tulajdon privatizációja során vagyontárgyat, részvényt vagy üzletrészt szerezni, akkor a kárpótlási jegyük életjáradékra váltásával egy havonta készpénzben fizetendő járadékhoz jussanak, tehát hogy az egzisztenciájuk biztosítva legyen. További előnye volt e megoldásnak, hogy bővítette a kárpótlási jegy felhasználásának a körét, a jogosultaknak nagyobb választási lehetőséget biztosított kárpótlási jegyük hasznosítása tekintetében.
A kárpótlási jegyek életjáradékra váltását szabályozó külön törvény a jogosultak érdekében garanciális elemként előírta, hogy a jegy életjáradékra váltása nem utasítható vissza, ha az igénylő a törvényi feltételeknek megfelel. Mindezek alapján a törvény egy szolid, de biztos havi jövedelmet garantált a 65 éven felüli állampolgároknak életük végéig, a legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű személyeknek pedig 12, illetőleg 15 évig.
Ugyancsak garanciális elemként előírta a törvény, hogy a havi járadékot a privatizációs bevételekből kell fedezni, ennek hiánya esetén pedig a központi állami költségvetésből.
A havi járadék értékállóságának biztosítása érdekében a törvény előírta továbbá, hogy a járadékot minden évben emelni kell. Az emelés mértékéről az állami költségvetés keretében az Országgyűlés dönt.
A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosítására a kormány által most benyújtott törvényjavaslatot a Kereszténydemokrata Néppárt vegyes érzelmekkel fogadja. Vegyes érzelmekkel fogadja, éspedig azért, mert a törvény módosítására elsősorban amiatt került sor, hogy a kárpótlási jegyek a kormány ígéretével ellentétben elértéktelenedtek. (Dr. Sepsey Tamás: Így van!) Leszögezhetjük tehát, hogy a kormány devalválta a múltban sérelmet szenvedettek kárpótlását. A kárpótlási jegy ellenében ugyanis termőföldet jóval kisebb mértékben lehet szerezni, mint az ez iránt megnyilvánuló igény, a részvény formájában felajánlott állami vagyon is sokkal kevesebb, mint a kereslet, és a kárpótlási jeggyel megvásárolható állami tulajdonú bérlakás is kevés. A kormány ezek miatt az okok miatt kényszerült arra, hogy módosító törvényjavaslatában szélesítse a kárpótlási jegy életjáradékra válthatóságának a lehetőségét.
A Kereszténydemokrata Néppárt természetesen örül annak, hogy a jövőben nagyobb mértékben nyílik lehetőség arra, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra legyen váltható. Örülünk annak, hogy nő az életjáradék igénybevételére jogosultak köre, és annak is, hogy nő az életjáradék összege is. Mindebben azt látjuk, hogy a jelenlegi kormányzat sem tud kitérni a Kereszténydemokrata Néppárt azon következetesen és kitartóan képviselt szociális álláspontja elől, hogy a kárpótlási jeggyel rendelkező idős vagy csökkent munkaképességű személyek szociális biztonságát erősíteni kell, és lehetővé kell tenni számukra, hogy a kárpótlási jegyüket érdemben hasznosíthassák. A jövőben tehát már nemcsak a 65. életévüket betöltők, hanem már azok is életjáradékra válthatják a kárpótlási jegyüket, akik 1991. december 31-én a 60. életévüket betöltötték. Ugyanakkor a csökkent munkaképesség alapján életjáradékra jogosultak életjáradékának havi összege is meg fog egyezni az életkor alapján havi járadékra jogosult személyek járadékának összegével.
A törvényjavaslat több technikai jellegű szabállyal is biztosítja az életjáradék szélesebb körben történő igénybevételének a lehetőségét. Így például előírja a törvényjavaslat, hogy a törvény rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell tehát nem kerülnek hátrányba azok, akik az életjáradék iránti igényüket régebben benyújtották , továbbá azon személyek is benyújthassák életjáradék iránti igényüket, akik régebben nem nyújtották be, vagy elkéstek a benyújtással, vagy akiknek a kérelmét korábban elutasították.
(16.50)
A törvényjavaslat lehetővé teszi továbbá, hogy azok a csökkent munkaképességűek, akik ezen a jogcímen részesültek életjáradékban, az életkor alapján járó járadékot válasszák, ha ez számukra kedvezőbb.
Mindent összevetve tehát: egyrészt a leghatározottabban kifogásoljuk, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája következtében a kárpótlási jegyek felhasználási lehetőségei folyamatosan csökkennek, s ezáltal is elértéktelenednek. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat becsapta a kárpótlási jeggyel rendelkezőket, hiszen mielőtt hatalomra került volna, nem azt ígérte a sok százezer, sérelmet szenvedett kárpótlásra jogosultnak, hogy el fogja értékteleníteni a kárpótlási jegyüket.
A kárpótlási jegy felhasználási lehetőségeinek beszűkülése egyúttal súlyos gazdaságpolitikai hiba is, hiszen a kárpótlási jegyek elsődleges rendeltetése az állami vagyon, illetve a termőföld privatizációjában való részvétel lett volna, ezzel is segítve a piacgazdaság kialakulását és a hazai vállalkozó réteg létrejöttét. Ehhez képest a kárpótlási jegy életjáradékra váltási lehetőségének növelése szociális szempontból ugyan feltétlenül helyes lépés, ám nem feledtetheti velünk a kárpótlási jegyekkel kapcsolatos piacgazdasági elképzelésekkel és a gazdasági haszonnal kapcsolatos tervek összeomlását.
A kárpótlási jegy életjáradékra váltási lehetőségének bővítése tehát a kormányzat számára tulajdonképpen egy menekülési irány a kárpótlási jegy eredeti hasznosítási lehetőségének beszűkülése miatt. Másfelől ha kényszermegoldásként is üdvözöljük a törvényjavaslat azon törekvését, hogy szélesíti a kárpótlási jegy életjáradékra váltásának lehetőségét. E törekvésben annak a kezdettől fogva szorgalmazott kereszténydemokrata követelésnek az életrevalóságát látjuk, hogy az idős vagy csökkent munkaképességű személyekről kárpótlásukkal egyidejűleg kívánságukra, életjáradék formájában, szociálisan is gondoskodni kell. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)