Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, hogy még a szünet előtt szólhatok. Tisztelt Ház! Mindig megdöbbenve figyelem, hogy a kárpótlás kérdése milyen érzelmeket vált ki egyes politikusokból, egyes pártokból. Azt gondolom, ezen érzelemkitörések hátterében az áll, hogy igen sokan vannak olyanok, akik szívesen feledtetnék egykori álláspontjukat ebben a kérdésben.A Fidesz bátran vállalja a kárpótlási törvények elfogadásánál vallott álláspontját. Ma is valljuk, hogy a kárpótlás helyett lehetett volna jobb megoldást találni az igazságtételre, a jóvátételre. Ma is valljuk, hogy a kárpótlást lehetett volna jobban csinálni. Mi nem kényszerültünk arra, hogy aláírjuk a kiskunmajsai nyilatkozatot, nekünk nem volt szükségünk arra, hogy a kárpótlási törvény szavazásáról epebajra hivatkozva távol maradjunk. Mi bátran vállaljuk az elmúlt négy évben ez ügyben tanúsított konstruktivitásunkat. Ma is büszke vagyok azokra a javaslatokra, amelyeket benyújtottunk a kárpótlás felgyorsítására, a kárpótlási ígérvények megalkotására, és ma is sajnálom, hogy ezeket a javaslatokat az akkori többség elvetette. Azt hiszem, ezek a javaslatok, elfogadásuk esetén, sokat segíthettek volna abban, hogy ne jussunk oda, ahol ma vagyunk.
A Fidesz bátran vállalja választási ígéreteit, és az elmúlt hónapok történései alapján javaslom, tegyék ezt nyugodtan a kormánypártok is: hajtsák végre választási programjukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen nagyon kevés dologról szól, sokkal kevesebbről, mint amit az előttem felszólalók érintettek.
Ez a törvényjavaslat nem szól a kárpótlással összefüggő földjogi kérdésekről, a privatizációs kérdésekről, illetve csak nagyon csekély mértékben függ össze ezekkel. Ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy a kárpótlási jegyeket az arra jogosultak könnyebben válthassák át életjáradékra.
Meggyőződésünk, hogy ez a javaslat helyes, hiszen egyrészt kedvezőbb lehetőségeket ad, másrészt pedig mindenképpen helyes az a megoldás, hogy azok a személyek, akik korábban nem éltek ezekkel a lehetőségekkel mert akkor másképp látták az érdekeiket vagy azért, mert korábban ebből a lehetőségből ki voltak zárva , most újragondolhatják a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának kérdését, és esetleg ha korábban ilyen joggal nem rendelkeztek most élhetnek ezzel.
Ugyanakkor azt is el kell mondani és tulajdonképpen az egész, előttünk lévő üggyel kapcsolatban ezt tartom a legfontosabbnak , hogy ez a törvényjavaslat a kárpótlással összefüggő problémáknak csak egy rendkívül csekély szeletét orvosolja, és egész szűken vizsgálva: a kárpótlás és a kárpótlási jegyek kapcsolatában is csak nagyon csekély szeletre tud orvosságot nyújtani.
Ha megnézzük az Állami Vagyonügynökséghez eddig beérkezett kárpótlási jegyek megoszlását, akkor azt látjuk, hogy a kárpótlási jegyekből csupán 167 millió forint címletértékű jegyet fordítottak életjáradékra, szemben a teljes privatizációs felhasználással, ami a 44 milliárd forintot is meghaladja, vagyis a kárpótlásra jogosultak eddig csupán a tulajdonukban lévő kárpótlási jegyek 0,5 százalékát fordították életjáradékra. Ennek rendkívül sok oka van.
Egyrészt talán nem volt kellően jó, kellően bőkezű az a javaslat, amely az életjáradékról szóló törvényben tükröződött. Ugyanakkor viszont el kell mondani azt is és ezzel szerintem a mostani jogalkotásunk során is szembe kell néznünk , hogy a kárpótlási jegyek életjáradékra váltása még egy kedvezőbb konstrukcióban is csak nagyon kevés ember számára lesz biztató befektetési lehetőség. Hiszen azok a személyek, akik eredeti jogosultként kárpótlásban részesültek, éppen azért kaptak kárpótlást, mert korábban igazságtalanságok érték őket, és azt lehet mondani, tulajdonképpen az elmúlt negyven évben olyan jogsérelmek érték őket, amelyek a szociális, gazdasági helyzetüket is nagymértékben meghatározták. Ezek az emberek nem rendelkeznek kellő gazdasági tartalékkal, nem mondhatnak le arról a lehetőségről, hogy mihelyt kárpótlási jegyeikhez hozzájutottak, azonnal értékesítsék a szabadpiacon, akár csak a mai nagyon alacsony, 365 forintos áron is ez egyébként ezer forint címletértékű jeggyel szemben álló ajánlat volt, emlékezetem szerint a csütörtöki napon , hanem, bizony, arra kényszerülnek, hogy egy, talán a korábbinál jobb megoldású életjáradék helyett azonnal készpénzhez jussanak és azt elköltsék, mert nincsenek tartalékaik, nem tudnak ilyen döntéseket felvállalni. Éppen ezért ez a törvény, ez a javaslat tulajdonképpen csak egy pótcselekvés abban a nagy folyamatban, amely egyszer majd képes lesz megoldani a kárpótlással összefüggő valamennyi problémát.
A kárpótlásra jogosultak alapvető érdeke az, hogy kárpótlási jegyeikkel szemben megfelelő kínálat álljon. Ez a mai pillanatban egyáltalán nem adott. Hiába tartott Horn Gyula ebben a Házban október hónapban egy nagy hatású beszédet, amelyben megígérte, hogy 60-70 milliárd forintnyi állami vagyont bocsátanak majd rendelkezésre a kárpótlási jeggyel rendelkezők számára privatizációs célból, ez a mai napig nem történt meg bár az akkori ígéretek szerint erre rendkívül rövid időn belül sort kellett volna keríteni.
Ez a nyilatkozat egyébként rendkívül sokértelmű volt. A miniszterelnök úr többek között nem tette világossá, hogy ez a 60-70 milliárd forintnyi állami vagyon a teljes privatizációs, kárpótlási jegyes kereslettel szemben kíván-e majd fedezetet biztosítani, vagy csupán az ennek megfelelő, 60-70 milliárd forintnyi kárpótlási jeggyel szemben. Figyelembe kell venni, hogy ezt a vagyontömeget lényegesen meghaladja az a kárpótlásijegy-mennyiség, amely ma már kint van a piacon, és amellyel szemben kínálatot kellene képezni.
(17.00)
Az ÁVÜ igazgatótanácsa döntésével az állami vállalatok privatizációjánál a korábbi 10-20 százalékról 20-40 százalékra emelte azt a tulajdonrészt, amelyet a kárpótlási jegyekért kell majd a későbbi döntések szerint rengeteg kivétellel megspékelve felkínálni. Eddig ez tulajdonképpen csak az élelmiszeripari cégekre és néhány, mezőgazdasággal összefüggő cégre vonatkozott. Gondolom, ennek az volt az alapvető indoka, hogy a kormány elsősorban a mezőgazdasági termelők és ezen belül mindenképpen a szövetkezők számára kívánt ilyen kínálatot biztosítani. Ezt a kínálatot azonban nem nyújtotta a kormányzat eddig az egyszerű kárpótlásra jogosultaknak.
A korábbi ígéretek a kárpótlási jegyek értékmegőrzésére vonatkoztak. Ezek a törekvések teljesen sikertelenek voltak, sőt megkockáztatom, hogy a kormányzat az ügyetlensége és talán a tapasztalatlansága folytán maga is hozzájárult ahhoz, hogy zuhant a kárpótlási jegyek árfolyama. Nem tartom szerencsésnek azokat a nyilatkozatokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a kárpótlási jegyeket csak az eredeti jogosultak használhatják majd fel kedvezményesen, mert ez a kárpótlási jegyeket vásárolni kívánók számára mindenképpen azt az üzenetet hordozta, hogy ők majd csak kedvezőtlenebb körülmények között használhatják fel a jegyeket.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezeket a kinyilatkoztatásokat semmifajta intézkedések nem követték. Részben nem követték olyan intézkedések, amelyek arra vonatkoztak volna, hogy az eredeti kárpótlásra jogosultak valóban kedvezményesen és minél gyorsabban felhasználhassák a kárpótlási jegyeiket. Mint ahogy olyan intézkedések sem követték ezeket a kinyilatkoztatásokat, amelyek arra vonatkoztak volna, hogy akik nem eredeti kárpótlásra jogosultak, azok mennyiben és milyen módon lesznek majd tulajdonképpen háttérbe szorítva az egyes privatizációs ügyekben. Sőt, én azt látom, hogy a jelenleg folyamatban levő, nagyon csekély számú és kevés értéket képviselő privatizációban is igazából azok vannak kedvezményezve, akik nem eredeti kárpótlásra jogosultak. Másrészt a kormányzat nem kellő eréllyel lép fel azért, hogy egy másik korábbi ígéretét amelyik arról szólt, hogy a kárpótlási folyamatokat minél előbb be kell zárni be is tartsa.
Mi már tettünk javaslatot ebben a Házban arra, hogy gyorsítsuk fel a földtulajdon-rendezést. Akkor ezt a javaslatunkat a kormányzó többség arra való hivatkozással, hogy még ebben az évben egy törvényjavaslatot fog előterjeszteni a kormány a kárpótlási ügyek lezárására elutasította.
Ugyanakkor a múlt hét közepén a földművelésügyi miniszter úr a mezőgazdasági bizottsági ülésen ismertette az erre az évre vonatkozó jogalkotási tervét, amelyből a kárpótlásra vonatkozó mindenfajta jogalkotási elképzelés hiányzik.
Ilyen módon nem is tudjuk megérteni, hogyan vállalhatták fel önök azt a felelősséget, hogy miközben a kormány nem rendelkezik elképzelésekkel arra vonatkozóan, hogy a kárpótlást minél előbb befejezze, erre vonatkozó ellenzéki javaslatot ilyen könnyedén elutasítottak.
A jelen helyzetben azt javaslom, hogy az Országgyűlés jelölje meg, hogy milyen ütemben és mekkora vagyont kell a kormányzatnak vételre felajánlania a kárpótlásra jogosultaknak.
Azt javaslom, hogy az Országgyűlés gondolja újra, hogy a kárpótlási jegyek kamatozását újraindítsuk. Szerintem ezek lennének azok az alapvető intézkedések, amelyek segítenének abban, hogy a privatizáció is előreléphessen ezen a területen és a kárpótlási jegyek árfolyamát is stabilizálni tudjuk. Kérem, ha önök is úgy érzik, hogy a kormány nem kellően határozott ebben az ügyben, akkor függetlenül attól, hogy a Ház egyik vagy másik oldalán ülnek, gyakoroljunk közösen nyomást a kormányzatra céljaink elérése érdekében.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)