Csapody Miklós (MDF)

1995. február 12.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Egy bő héttel ezelőtt szóltam másokkal, többekkel együtt lényegileg hasonló intim körben és hasonló késői órában erről a mindannyiunk számára rendkívül fontos kérdésről, ami a szigetközi vízpótlást illeti. Azóta számos állásfoglalás, szakértői vélemény és módosító indítvány is napvilágot látott, született meg.A Magyar Demokrata Fórum részéről Salamon László képviselőtársam javaslata mellett magam is benyújtottam egy képviselői módosító indítványt, amely a H/465/7. számot viseli. Amikor e mellett érvelnék, akkor megköszönöm a közlekedési miniszter úr és a külügyminiszter úr jelenlétét is, valamint a környezetvédelmi tárca képviselőinek a jelenlétét is, hiszen természetesen mind a három tárca profiljához nagyon keményen odatartozik.

Ennek a módosító javaslatnak, amelyet most röviden indokolni szeretnék és tisztelettel ajánlom valamennyiük figyelmébe, az a lényege, hogy a szigetközi mellékágak vízellátását az ideiglenes vízmegosztásról szóló szerződés megkötéséig a Mosoni-Duna számára átadott vízmennyiség megfelelő megosztásával és a Dunából történő szivattyús vízkivétellel kell megoldani.

Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a múltkor amint említettem , egy bő hete, keddi napon, ilyentájt, konkrét javaslatok is elhangzottak, konkrét köbméter/secundum számadatokkal. Abból a sorból most pusztán azt a 40-45-ös effektíve létező és nem megígért, három számjeggyel jelezhető vízmennyiséget értem. Tehát ennek a vízmennyiségnek egy alkalmas megosztását javasolja ez a módosító indítvány azzal, hogy a szivattyúzásnál a környezetet legkevésbé szennyező műszaki megoldásokra kell törekedni. Ez a gondolat nem új, ezt jól ismerik a környezetvédelmi bizottság tisztelt tagjai is.

Három dátum szerepel javaslatomban. Az első 1995. március 31-e. Javaslatom szerint eddig kellene a megfelelő vízkivételt biztosító feltételeket megteremteni. A második dátum egy hónappal későbbi, április 30-a volna, amely idézem saját javaslatomat -: "Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az intézkedések végrehajtásáról eddig a bizonyos április 30-áig számoljon be". Egy utolsó dátum 1995. november 30., amely az intézkedések hatásának a számbavételét javasolja.

Ennek az egésznek amely egyrészt javaslatot tesz a mostani helyzet alapulvételére, másrészt megnevezi, jelzi a megfelelő vízkivételnek a technikáját, harmadrészt az előbb említett hármas szakaszolásban jelzi ennek a lebonyolíthatóságát az az indokolása, hogy voltaképpen két nagy csoportból lehet választani, olyan megoldást választani a vízpótláshoz, amelyet a szlovák fél akar, illetőleg egy olyan csoportból, amely megoldások tőlük függetlenül is létrehozhatók. Vagyis a magyar fél politikai akaratától és technikai lehetőségeitől függenek.

Véleményem szerint ez utóbbi egyedül a szivattyús vízpótlás. Ennek használhatóságáról több vita volt már részben a bizottság előtt, részben a tisztelt Ház teljes ülése előtt. Azonban részben azok az árnyalt megfogalmazások, amelyek lényegileg idézőjelbe tették ennek a megoldásnak az életképességét, jogosságát, azok abból fakadtak itt a vegetációs időszak a kulcsszó , hogy 1993-ban augusztusban kezdődött a vízpótlás, a szivattyús vízpótlás, 1994-ben pedig júliusban. Tehát éppen a védendő vegetáció amely nem tud segítséget kérni, és amely nem tudja megfogalmazni a saját érveit érdekeit figyelembe vevő hatékonyság nem volt kimutatható és nem volt mérhető. Hiszen egyrészt szerencsétlen időpontokban került alkalmazásra, másrészt pedig ezt többen is tanúsíthatjuk bizony a helyszíni kivitelezés nem úgy folyt, ahogyan ezt a javaslat, az országgyűlési határozat szellemi szerzői, kezdeményezői szerették volna. Erősen vitatható módon folyt, amely nyilván helyben a létező, tényleges károk és előnytelen körülményeknek a hatását felnagyítva sokszorosan csapódott vissza, csökkentve ennek az érveit.

(19.00)

A Duna elterelésének politikai, gazdasági és környezetvédelmi felelőssége eddig a szlovák felet terhelte. Viszont Dunakiliti részleges üzembehelyezése és a keresztgát építése azt jelentené, hogy ezt a felelősséget részben átvállalnánk, és itt ultima ratio, ha a döntést a hágai nemzetközi bíróságtól várjuk, akkor ezt nem tehetjük meg.

Csak emlékeztetem a tisztelt Házat arra a korábbi ciklusban született javaslatra, amelynek egy konkrét megfogalmazása körül számos vita volt még a külügyi bizottságban is, ez pedig a főműveknek, tehát a fő alkotóelemeknek a szóösszetétele volt. Akkor ott többen megkísérelték redukálni az országgyűlési határozati javaslat szövegét arra, hogy csak ez maradhasson benne, tehát csak az, hogy főlétesítmények. Ez a két momentum, tehát részben a Dunakiliti, tehát a kiliti duzzasztózsilip, tározó, ezek voltaképpen magának a nagy vízlépcsőrendszernek a főbb létesítményeit jelentik, ekképpen egy ilyen lépés a most idézett konkrét országgyűlési határozattal is ellentétes.

A múltkor untattam önöket egy kis lapszemlével, azt a Heti Világgazdaság egyik, akkor frissen megjelent írásából hoztam. Most talán nem lepi meg önöket, hogy a frissen megjelent Beszélőből idézek egypár sort, ami megint kifecsegett valamit, megint kibeszélt valamit, pontosan azt, amire Kónya Imre képviselőtársam utalt: ha nincs írásos dokumentum a két miniszterelnök találkozójáról, akkor hogyan kell értelmeznünk a következő gondolatot? Beszélő: Szóban kaptunk erre garanciát, az írást február végéig kell produkálni külügyes szinten. Ha előbb meglesz a parlamenti határozat, márpedig figyelve a nagy buzgalmat, nem zárhatjuk ki ezt, a vízmegosztási ígéret könnyen mézesmadzaggá válhat. Az átengedett vízmennyiségről eddig is módszeresen nagyobbakat mondtak a szlovákok, mint a magyarok, a fejlemények baljósak, azt tükrözik, hogy hátrább léptünk a hágai oppozícióból a peren kívüli egyezkedés felé.

Itt azt az előbb elhangzott gondolatot szeretném csak megerősíteni, hogy a múltkori vitában a közlekedési, vízügyi miniszter úr utalt arra, ha jól emlékszem, szóbeli megegyezésnek, egyezménynek, följegyzésnek, emlékeztetőnek, valami hasonló kategóriába vagy műfaji körbe tartozó megállapodásnak nevezte a két miniszterelnök ilyen vonatkozású megállapodását. Természetesen én sem filologizálni szeretnék most azon, hogy ez micsoda, azonban azt teljes mértékben törvénytelennek, alkotmányellenesnek és morálisan egyszerűen minősíthetetlennek tartanám, hogyha a parlamenti döntés előbb megszületne, mint ahogy mi az írásos garanciákat megkapnánk és láthatnánk. Ez nonszensz volna.

Tehát kérem, állítsák elő, hozzák ide, mutassák meg, de ezt megelőzően feltétlenül írják meg azt a bizonyos, nem tudom, hogy jól idézi-e a Beszélő, pontosan, hogy külügyes szinten ezt az írást február végéig kell produkálni. Ez bizonyára lehetséges, a cikkíró írói munkásságának a része, és lehet, hogy szerencsétlen forrásból táplálkozik, lehet, hogy nem jól informálták, azt azonban nonszensznek tartanám, és nyilván ennek a szándéka fel sem merül, de ha mégis, akkor óvnék ettől mindenkit, hogy a parlamenttel ilyen tempóban előbb születtessenek meg, vagy hozassanak világra egy bizonyos fontos döntést, mint hogy a Ház annak az írásbeli, hiteles, nyilvánvaló garanciáit megkaphatná. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)