Torgyán József (FKGP)

1995. február 13.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknő. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az ügy, amiben a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja szót kért, a horvátországi magyarok helyzete. Nem abban az értelemben vetem fel a horvátországi magyarok helyzetét, ahogy azt esetleg gondolnák, mintha mi bármit kifogásolnánk a fiatal Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság kapcsolatában, hiszen amióta 1992. január 16-án a Magyar Köztársaság a Horvát Köztársaságot elismerte, kapcsolataink dinamikusan fejlődnek, a kisebbségi kérdéseket mindkét ország igyekszik lehetőségeihez képest a legjobban megoldani. Tehát nem erről az oldalról kíván a Független Kisgazdapárt a horvátországi magyarok helyzetével foglalkozni, hiszen senki nem vitatja, hogy a volt jugoszláv területen dúló háború az ott lakó népeket - köztük a horvátokat és a magyarokat is - rendkívül nehéz helyzetbe hozta.A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja a horvátországi magyarok helyzetével mindenekelőtt abból a szempontból kíván foglalkozni, hogy vajon mindent megtesz-e az anyaország a horvátországi magyarok identitásának megőrzése érdekében.

Konkrétan arról van szó, bár nagyon jól tudom, hogy a statisztikák sosem olyanok, amilyeneket minden fél elfogad, de azért a rendelkezésre álló adatok szerint a Trianon előtt ott élt magyarság számaránya drámaian csökkent. Úgy gondolom, ez a csökkenés most már 75 év óta folyamatosan tart. Lényegét tekintve egynegyedére csökkent a magyarság lélekszáma a Trianon előttihez képest.

A horvátországi magyaroknak - bár hangsúlyozom: a Horvát Köztársaság mindent igyekszik elkövetni a magyarok helyzetének rendezése érdekében, de - még mindig nem sikerült megkapniuk az eszéki és a zágrábi ingatlanokat. Úgy gondolom, a magyaroknak sokkal nagyobb segítséget kellene nyújtaniuk ezen intézmények olyan berendezhetőségét illetően, hogy ott egy nemzetmegtartó házként működhessen a horvátországi magyarok művelődési háza.

Legyen szabad rámutatnom arra: nem sikerült még elérnünk, hogy a horvátok és a krajinaiak tárgyalóasztalához a magyar delegáció, a Horvátországban élő magyar kisebbség is leülhessen. Itt meg kell említenem, hogy Granic külügyminiszter úr korábban híve volt ennek a gondolatnak. Úgy hiszem, nekünk mindenképpen abba az irányba kellene vinnünk a folyamatokat, hogy ezeken a tárgyalásokon a magyar képviselet is részt vehessen. Hangsúlyozom, amellett, hogy a horvátokkal való kapcsolatunk rendkívül jó, mindenképpen nekünk, az anyaországbeli magyaroknak kellene olyan segítséget nyújtanunk a most már drámaian csökkenő magyar lakosság számára, hogy lehetőség nyíljon a jövőt illetően is a baranyai háromszögben, a szlavóniai területen a horvátországi magyarok olyan identitásának megőrzésére, ahol végre az oktatás újból megindulhat.

Hangsúlyozom, én nem a horvátországi magyar szervezetek, hanem a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja nevében szólok. Kérem külügyminiszter urat, vizsgálja meg ezeket a lehetőségeket, és amit tudnak - úgy, ahogy eddig is megtették -, a jövőben is tegyék meg a magyar ügy sikere érdekében. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)