Ivanics István (KDNP)
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már az előttem szólók is nagyrészt megerősítették, hogy szükség van a privatizáció felülvizsgálatára, javítására, a magyar gazdaság célrendszerében való elhelyezésére. Természetesen ez a felülvizsgálati folyamat nem jelenthet okot a magánosítási folyamat megakasztására, pártpolitikai célok alá rendelésére. Az átmeneti időszakban szükséges a kormányzati szervek tudatos törekvése a sajtó tárgyszerű tájékoztatására, az átláthatóság és a bizalmi légkör megteremtésére. Úgy gondolom, ez napjainkban minden nap, minden órában szem előtt tartandó, nagyon fontos kérdés.Szükséges lett volna már a szakminisztériumok privatizációs elképzeléseit is társadalmi vitára bocsátani, hogy a tudományos élet képviselői, a társadalmi szervezetek, a magyar közvélemény megismerkedjen vele. Egy ország megújítását csak erős társadalmi támogatottság mellett lehet sikerre vinni. Ezt a társadalmi támogatottságot természetesen a közéletbe való bevitellel, azoknak a céloknak az őszinte megtárgyalásával lehet biztosítani, amelyek egy ország nemzetgazdaságának a fejlődését kijelölhetik.
Meggyőződésem, hogy világos nemzetgazdasági célkitűzések nélkül - melyek az országot mint egy speciális gazdasági egységet tekintik - nem lehet a privatizációt társadalmilag elfogadottá tenni. Bármilyen nehéz helyzetben van pénzügyileg a költségvetés, az nem rendelhet pillanatnyi érdek alá olyan távlati célokat, melyek az egész nemzetgazdaság jövőjét meghatározzák.
Jelenleg a tőkebehozatal gátjai szinte egybeesnek a mai korszerű nemzetgazdaság megteremtésének céljaival. Ez abból is következik, hogy gazdaságunk fejlesztése elsősorban a tőkeszegénység miatt ütközik nehézségekbe. Ez önmagában ellentmondásban van azzal, hogy a privatizációs bevételeket az éves költségvetés fedezésére, annak egyensúlyban tartására a privatizációs lehetőségeket meghaladó mértékben vesszük igénybe. A tőkebehozatal gátjai egy nemzetgazdaságban elsősorban infrastrukturális jellegűek. Ezt értem a tényleges technikai, műszaki jellegű infrastruktúrára és értem magára a törvénykezésre; az illető ország összehasonlításként valósítsa meg intézménnyel vagy egy gazdasági egységgel, annak belső ügyvitelével. Hogy ezt mennyire tudjuk igazából kezelni törvényeinkben, rendeleteinkben, ez mind kihat a magánbefektetési tevékenység ösztönzésére. Ezek megteremtik azokat a feltételrendszereket, amelyek diktálják egy nemzetgazdaság építésének prioritásait.
Ebben a folyamatban alapvető és meghatározó elem ez a törvénytervezet, amiről itt folyik a vita. Ennek a jósága vagy ennek az elhibázott volta kihat az összes gazdasági folyamatra, amely megteremtheti azt a gazdasági alapot - és most nem lehet elvonatkoztatni középréteg, felső tízezer vagy egyszerű munkavállaló között -, ez teremtheti meg azt az alapot, hogy egy nemzetgazdaság állandó növekedési pályára kerüljön, és ez a növekedési pálya a társadalmi összterméket olyan szintre emelje, mely biztosítja a bérből és fizetésből élőknek is az emberhez méltó megélhetését; biztosítani tudja a tőke öntörvényű, helyes mozgását is, annak a megfelelő szociális piacgazdaság céljai szerinti ellenőrzöttségét, egyben az ország nemzetközi elismertségét is.
(12.30)
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a befektetések folyamatosak legyenek, ne legyenek ilyen hullámzások az ország nemzetközi megítélésében, egy kormányváltás ne idézzen elő olyan külgazdasági megítélést, amely a befektetésekre visszahat. Ennek a megalapozása csak úgy történhet, ha a privatizációban pártpolitikai célok fölé tudunk emelkedni, és valójában ennek a nemzet számára hasznos megoldásait keressük, és ehhez úgy gondolom, hogy a legalkalmasabb a parlament egyértelmű ellenőrző szerepének a megteremtése.
Ehhez pozitív fejleménynek ítélem meg a privatizációs miniszter kijelölését, de ez még nem teremti meg valóban a parlamenti ellenőrzés feltételrendszerét, ehhez szükséges egy tényleges hatpárti konszenzus, amely egy igazgatóság vagy egy felügyelőbizottság felállításával a tényleges parlamenti ellenőrzést teremti meg, mert önmagában a privatizációs miniszter ennek a folyamatnak még csak a kormányoldalról való hatékonyabb ellenőrzését, illetve közvetlen befolyásolását jelentheti. Ehhez feltétlenül hozzá kell kapcsolni a parlamentnek a hatpárti egyeztetésen alapuló, szervezett formában történő ellenőrzési lehetőségét. Hangsúlyozom, jelen pillanatban majd a módosító javaslatokról történő vita során dől el, hogy ez egy igazgatósági vagy felügyelőbizottsági formában valósul-e meg.
Néhány anomáliára is szeretném fölhívni a figyelmet a törvénnyel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy annyira rugalmasan kezeli az egész privatizációs folyamatot a törvény, hogy teljesen felesleges a törvény bevezető részében megjelölt prioritásokra hivatkozni, hiszen úgy alkották meg ezt a törvénytervezetet, hogy szinte minden lehetőséget megad a végrehajtást lebonyolító szervezetnek, és emellett érdekes módon végrehajtási utasításokat, végrehajtási rendeleteket nem tartalmaz. Ez így önmagában is ellentmondó, hiszen a ténylegesen megkötendő szerződésekre alapvetően semmiféle olyan feltételrendszer nem áll a rendelkezésünkre most, amely alapján eldönthetnénk azt, hogy a majdan memorandumban foglalt álláspont milyen szisztéma, milyen elvek szerint bírálható el, hogy valóban azért a privatizációs akcióért felelős személy helyesen járt el, vagy pedig nem járt el helyesen.
A privatizációs törvénnyel meglepetésemre még mindig nem került a parlament elé a '90. évi LXX. törvényben szabályozandó társadalmi szervezetek vagyona. Úgy gondolom, hogy magának a privatizációnak lefolytatása azt is jelentené egyben, hogy a magánosítás és maga a magyar tulajdonosi szerkezet végérvényesen kialakításra kerül. Nem egy statikus modell alapján, hanem remélhetőleg egy dinamikus modell alapján, hogy az átjárhatóság és ennek a változó gazdasági feltételekhez történő alkalmazkodása lehetséges legyen.
Ez visszahat a társadalombiztosítási háttérre is, hiszen ennek a privatizációnak a magyar gazdaság versenyképességét is kell szolgálnia a tőkebehozatallal és a helyes vagyoni elosztás révén.
Amennyiben a társadalombiztosítást nem tudja a magyar nemzetgazdaság saját lábra állítani, hogy a társadalombiztosítás valóban hatékonyan, saját vagyonnal, saját eszközökkel tudjon gazdálkodni, akkor a magyar vállalkozó számára ez továbbra is egy olyan kritikus küszöbértéket jelent az adózás, a jövedelemelvonás szempontjából, hogy a nemzetközi versenyképessége nagyon nehezen tartható. Itt tehát élni kell azokkal az állami eszközökkal, azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a magyar vállalkozó réteg, a magyar gazdaság versenyképessége megkíván.
Ehhez nem kell nekünk messzire menni, hiszen ha megnézünk egy fejlett piacgazdaságban működő országot, ott szinte minden esetben láthatjuk az állam preventív beavatkozását, rendkívül erős, olyan jellegű érdekeltségét, hogy saját nemzeti vállalkozói rétegét, saját nemzetgazdasága versenyképességét igazán hatékony eszközökkel segítse. Elfogadom, hogy ennek jelenleg anyagi korlátai vannak. De ha nem hiszünk abban, hogy ezt csak úgy lehet megindítani, ha valóban ebben áldozatot hozunk, hogy a nemzeti összterméket ilyen mértékben is tudjuk növelni, akkor a nemzeti össztermékből az államkasszába vándorló tétel sem fog növekedni. Ha ezt a kört nem tudjuk megindítani, és továbbra is ez a hitetlenség lesz úrrá rajtunk, hogy nem merünk belefogni egy világkiállításba, nem merünk igazából extenzív fejlesztéseket is megindítani, akkor - úgy gondolom - a nemzetgazdaság jövője nem pozitív képet fog mutatni, hanem a csőd felé fogjuk vinni ezt a nemzetgazdaságot, ha nem próbálunk a beruházásösztönzésre, a saját vállalkozói rétegünk megerősítésére igazán hatékony eszközöket bevetni.
(12.40)
Véleményem szerint a jelenleg beterjesztett törvény a várható nagyszámú módosítás ellenére sem lesz olyan állapotban, hogy igazából mindannyiunk megelégedésére hatékonyan szolgálja a privatizációt. Ez csak akkor lesz elérhető, ha a járulékos törvényeket is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez zavartalanul végrehajtható legyen, a kormány megpróbálja egy csomagban a parlament elé hozni, hogy ez valóban áttekinthető módon, a korszerű gazdasági követelményeknek megfelelően egy olyan rendszerben álljon a rendelkezésünkre, hogy minden feltétele a nemzetgazdaság fejlesztésének tükröződjék. Nem hagyhatók ki ebből természetesen az önkormányzatok, hiszen a tulajdonosi szféra jelentős képviselői. És külön felhívnám a figyelmet, hogy a szolgáltató szektorban jelenleg is elég kemény ellentmondás feszül, hiszen itt az áramszolgáltatóktól kezdve a gázszolgáltatókig elég jelentős a privatizációs törekvés, és nem gondolom, hogy ezen a jelenlegi helyzetben nagyon sokat tudnánk változtatni, látva a kormány elhatározott szándékát. De egyáltalán nincs figyelembe véve itt az önkormányzati tulajdonrész, az önkormányzat lehetősége ezeknek a működtetésében.
Erre külön felhívnám a figyelmet, és még egyszer javaslom, hogy az összes kapcsolódó gazdasági törvényt, amelyet még nem hozott meg a parlament vagy pedig amelyeket módosítani szükséges, célszerűnek tartanám egy rendszerbe foglalni, és így egy törvénykezési menetrendet mielőbb a parlament elé hozni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)