Homoki János (FKGP)
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon törvény írja elő azt, hogy egy törvényjavaslatot hogyan kell előkészíteni, mik annak a feltételei. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése ezzel kapcsolatban a következőképpen rendelkezik: "A jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell." A törvény nem öncélúan írja elő ezt az eljárást. Amennyiben ezt az előkészítési menetrendet a törvényalkotó nem tartja be, akkor megalapozatlan, végrehajthatatlan törvények születhetnek, amelyek nemhogy előmozdítanák a szabályozni kívánt társadalmi viszonyokat, hanem zűrzavart és jogbizonytalanságot okozhatnak.
A Független Kisgazdapárt elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a kormány betartotta-e az említett törvényi rendelkezéseket. A törvényjavaslathoz az előterjesztő miniszter indokolást köteles fűzni. Az úgynevezett általános indokolásnak éppen az a szerepe, hogy megvilágítsa az általános helyzetet.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott általános indokolási rész egyáltalán nem tárta fel mélységében a reális társadalmi-gazdasági viszonyokat s az állampolgári jogok és kötelezettségek érvényesülését, nem foglalkozik az elmúlt években az országban reálisan kialakult helyzettel. Komoly kérdésként merül fel számunkra, hogy vajon mi lehet ennek az oka.
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy a Pénzügyminisztérium nem ismeri az országban kialakult valós helyzetet. A másik, hogy ismeri a valós helyzetet, de jobbnak látja elhallgatni a parlament, az ország közvéleménye előtt, mivel elkerülhetővé teszi a következtetések levonásának, a hibák ismétlődése megelőzésének lehetőségét.
A jogalkotási törvény 23. §-a rögzíti: "A jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter felelős a jogszabály előkészítéséért, így különösen azért, hogy a tervezett megoldások alkalmasak legyenek a kitűzött cél elérésére."
Ugyanakkor a 24. § kimondja, hogy "Az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek."
A Független Kisgazdapárt szomorúan állapítja meg, hogy a javaslat egyik idézett törvényhelynek sem felel meg, mivel egyrészt sérti a végrehajthatóság és az ellenőrzés megvalósításának törvényi kötelezőségét, másrészt teljesen ellentétes a jogalkotási törvény 18. § (2) bekezdésének előírásaival.
Miután a javaslatban nincs megoldva az ellenőrzés kérdése, az valójában egy törvényes felhívás, mely lehetőséget nyújt önmaga kijátszására. Ilyen háttér mellett ez a javaslat csak arra jó, hogy törvényesen szentesítse a magyar nép nagy többségének elkeseredését, mely az elmúlt években történt súlyos magánosítási visszaélések és torzulások miatt következett be.
Tisztelt Képviselőtársaim! Általánosnak tekinthető az a nézet, hogy a válságból való gazdasági kilábalás egyik alapfeltétele az állami vállalatok lehetőleg gyors privatizációja, magánkézbe adása és ezzel az állam tulajdonosi szerepének visszaszorítása.
Magyarországon a privatizáció lassan ötödik éve van folyamatban, így indokoltnak látszik megkísérelni az eddigi főbb tapasztalatok rövid elemzését.
Ennek érdekében meg kell vizsgálnunk, hogy miért privatizálunk; mit és mit nem privatizálunk, kik lesznek az új tulajdonosok, jó kezekbe kerül-e a nemzet vagyona, milyen árat kell fizetni az országnak azért a folyamatért, s mindezért mit várhat a magyar nép cserébe.
Elsődlegesen azt kell megvizsgálnunk, hogy az eddigi várakozások a privatizációval kapcsolatban mennyire bizonyultak sikeresnek és mennyire bizonyultak illúziónak.
Konkrétan fel kell tenni a kérdést: Az eddigi privatizáció eredményeképpen csökkent-e a külső adósságunk? A válasz nemleges. Akkor talán a belső adósságunk csökkent? A válasz erre a kérdésre is nemleges. Netán özönlik be hazánkba a külföldi tőke és technika? A válasz nemleges. Vagy talán az elmúlt négy évben a munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat? Tudjuk a választ: a munkanélküliség növekedett.
Vizsgáljuk meg, hogy ez a törvényjavaslat ezeket a kérdéseket hogyan kezeli, annak hatályosulása esetén történik-e valamilyen elmozdulás kedvező irányba akár a belső, akár a külső államadósságunk tekintetében, akár a munkanélküliség csökkentése irányába.
Meg kell vizsgálnunk, hogy ez a törvényjavaslat elősegíti-e a magyar gazdaság hosszú távú pályára állítását.
Azonnal meg kell állapítanunk, hogy a privatizáció ötödik évében és a szociál-liberális kormánykoalíció hivatalba lépése után eltelt nyolcadik hónapban még nincs számba véve az állam tulajdonában levő vagyoni kör. Nincs meghatározva a jelen törvényjavaslattal érintett vagyon tárgya és a vagyon terjedelme.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még mindig nincs az állami tulajdonról egy egységes országos vagyonmérleg. Ennek hiányában tehát a kormány úgy dönt a magánosítási vagyonról, hogy nem ismeri a vagyoni kört, amiről döntenie kell. Nem ismeri annak tényleges értékét, ami pedig az értékesítési ár reális alapja lehet. Ez egy olyan alapkérdés, amelyre a választ bármilyen privatizációs politika és stratégia esetén meg kell adni, s ha ez hiányzik, akkor az előrehaladást súlyos zavarok fékezik.
A vagyonmérlegben már meg kellett volna határozni, hogy mi van még az állam birtokában, és a magánosítás érdekében milyen előkészítő lépésekre kerül sor, továbbá a vagyon egészét milyen kötelezettségek terhelik, beleértve a felszámolási eljárások átgyűrűző hatásait, a kárpótlás igényeit, a környezetvédelmi előírásokat és a társadalombiztosítás által lekötött tulajdont is. Egy alaposan feltárt vagyonmérleg hiányában hogyan tudja a pénzügyi kormányzat kidolgozni azt a stratégiát, melynek realitásokon, a tényleges vagyonkép ismeretén kell alapulnia.
Felvetődik a kérdés, hogy a kidolgozott kormányzati stratégia ilyen hiányosságok miatt képes-e egységes távlatokba mutató és ható vezérfonalat adni a további cselekvéshez.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez a kormányzati stratégia erre alkalmatlan.
További követelmény, melyet az Állami Számvevőszék is megfogalmazott, hogy a privatizáció megvalósításának szabályozási és eszközrendszere összhangban legyen a célokkal. Alapkövetelmény, hogy a privatizáció működése áttekinthető és egyszerű legyen, legyen továbbá cselekvési elveiben következetes, a személyi, politikai ráhatásokat kizáró, belső kontroll-mechanizmusában egységes és zárt.
(15.40)
Biztosítsa a magánosítás költségeiben a takarékosságot. Álláspontunk szerint a törvényjavaslat ezekkel a követelményekkel sincs összhangban.
A következő kérdés: milyen vagyonkezelő szervezet működjön? Véleményünk szerint gondoskodni kell arról, hogy a jelenlegi rendszer átalakítása során ne ismétlődjenek meg a korábbi információs, adatközlési és dokumentációs hibák, és az átalakulással járó veszteségek minimálisak legyenek. Meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat ezekről a követelményekről sem gondoskodik.
A javaslat az ÁVÜ és az ÁV Rt., valamint részben a kincstári vagyonkezelő összevonásával egy egységes elvek alapján működő ÁPV Rt. létrehozását tervezi. Álláspontunk szerint az egész szervezeti rendszerben alapvető kérdéskör a döntési mechanizmusban résztvevők kiválasztása, a döntési szintek elválasztása és az ellenőrző rendszer létrehozása. A legfontosabb ezek közül a döntési mechanizmusban résztvevők kiválasztása. Mivel a nemzet, a magyar nép vagyonának eladásáról van szó és nem a kormány vagyonáról , rendkívül fontosnak tartanánk, hogy a szakmai döntéshozók minden szinten egyenlő elosztási arányban hatpárti szakértő küldöttek legyenek. Ez biztosítaná, hogy a döntéseket ne a hatalmi politika kényszerítse ki. Így előtérbe kerül a nemzet érdeke és az igazságosság érvényesülése. Ennek értelmében hatpárti szakértők részvételével kell létrehozni az ÁPV Rt. igazgatótanácsát, felügyelő bizottságát, az esetleges felállítandó döntési javaslatokat hozó szakigazgatói tanácsokat, amelyeknek működése lényegesen erősítené a pártatlanságot.
Az ÁPV Rt. vezérigazgatójának, elnökének személyét célszerű lenne hatpárti országgyűlési bizottság által kiválasztani, azzal a feltétellel, hogy a kiválasztott személyt a kormányfő köteles kinevezni. Az ÁPV Rt. működésének ellenőrzését célszerű lenne hatpárti rendkívüli országgyűlési bizottság elé utalni, féléves beszámolási kötelezettséggel természetesen a pénzügyminiszternek meghagyva a folyamatos operatív intézkedési jogkört, de megtiltva neki a végrehajtási utasítás típusú rendeletalkotási tevékenységet. Amennyiben a kormánytöbbség elfogadja az egyszerűsített privatizáció törvényjavaslatban megfogalmazott rendszerét, úgy a vállalati igazgatótanácsokat és felügyelő bizottságokat szintén újonnan javasoljuk kinevezni, és működésük ellenőrzését ugyanarra az országgyűlési bizottságra bízni.
Álláspontunk szerint az egyszerűsített privatizáció nincs összhangban a törvény alapelvének, a versenyegyenlőség és versenysemlegesség biztosításának igényével. A Független Kisgazdapárt részéről az egyszerűsített privatizációt azért sem tudjuk elfogadni, mivel ez a technika kifejezetten a hűbéri vagyonosztogatást fogalmazza meg, törvényerőre emelve. Ez kifejezetten a kormánykoalíció érdekeit szolgálja, és ellentétes a nemzetgazdaság érdekeivel és a társadalmi igazságossággal.
Véleményünk szerint mind az egyszerűsített privatizáció, mind pedig a privatizációs döntéshozó testületek személyi összetételének meghatározási mechanizmusa mint alapelvek vonulnak végig a javaslaton, így az nem javítható, hanem teljes koncepcionális átdolgozásra szorul. Az országalapok létrehozása és privatizációja, a nagy nemzeti vállalatok eladásának szabályozása a költségvetési hiány csökkentését tűzi ki célul. Ugyanakkor nem ad megfelelő megoldást az állampolgárok létbiztonságának, az állampolgári jogon járó alapellátásnak a szavatolására, ezért mind céljaiban, mind pedig kivitelezési technikájában számunkra elfogadhatatlan.
Ugyancsak nem fogadható el számunkra a pályázati és értékelési mechanizmus, mivel könnyen kijátszható, és nem rögzít semmiféle felelősséget a pályázatokat kiíró ÁPV Rt. irányában. Alapvető követelmény, amelyet az ÁSZ is megfogalmazott jelentésében, hogy a privatizációs bevételek elosztásáról, felhasználásáról csak a tényleges bevételek ismeretében szülessen döntés, és az országgyűlési útmutatás ne a tervezett vagy reménybeli bevételek elosztását tartalmazza. Ennek érdekében meg kellett volna vizsgálni a további törvénymódosítások lehetőségét, továbbá azt, hogy miként lehetne a döntési mechanizmusokat átalakítani. Kérem, ebben a kérdésben a kormány nemhogy semmit nem tett az elmúlt hét hónapban, hanem kifejezetten ezekkel a kívánalmakkal ellentétesen cselekszik, amikor a privatizációs bevételeket előre eldöntött bevételként szerepelteti a költségvetésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisza Kálmán azt mondta, hogy akié a föld, azé az ország. A Független Kisgazdapárt azt mondja, hogy akié a tulajdon, azé az ország. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a lakosság nagy többségének rovására jön létre egy szűk tulajdonosi réteg, miközben a nagy többség nemcsak hogy nem részesedik a nemzeti vagyonból, hanem lecsúszik, elszegényedik.
De mi lesz a tízmilliós magyarság sorsa kérdezi a Független Kisgazdapárt. Talán ők lesznek a gazdagok cselédjei, bérrabszolgái? A Független Kisgazdapárt ezt nem tudja elfogadni. (Zaj.)
Vizsgáljuk meg, hogy a rendszerváltás kezdete óta kik részesültek a privatizációs vagyonból!