Latorcai János (KDNP)
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogram "A piacgazdaság intézményrendszerének erősítése" című alfejezetben hitet tesz a tulajdonosi szerkezet, a magántulajdonba adást biztosító átalakulás, azaz a privatizáció mellett, amelynek előkészítését és lebonyolítását a versenyszférában ahogy a kormányprogram mondja gyorsan el kell végezni. Hangsúlyozza, hogy ehhez meg kell erősíteni a privatizáció ellenőrzését, beleértve az Országgyűlés felügyeletét és a folyamat nyilvánosságát. Mindehhez feltételül egységes privatizációs törvényt szándékozott benyújtani az Országgyűlésnek már a parlamenti ciklus legelején. A vita során az eddigi felszólalók többsége pontosan ezeket a kérdéseket tartotta szükségesnek boncolgatni, kiemelve tekintettel az állami vagyonban végbemenő leértékelődési folyamatra , hogy szükséges a privatizáció, annak egyértelmű és világos előkészítése, a lebonyolítás átláthatóságának biztosítása.
Számosan kifogásolták, hogy a törvényjavaslat vitája jelentős késésben van a kormányprogramban ígértekhez képest, és még többen azt, hogy az utóbbi időben nem hogy gyorsult, hanem éppenséggel szinte leállt a privatizációs folyamat.
A törvénytervezetet több képviselőtársam a gazdaságpolitika és a társadalompolitikai jövőkép szempontjából vizsgálta. Most én is hozzájuk szeretnék csatlakozni, amikor a törvénytervezettel kapcsolatos néhány kételyemet akarnám önökkel megosztani. Valami alapvető fordítottságot érzek ugyanis akkor, amikor a privatizációs törvény és annak módosítási javaslatai megszavazásával döntünk majd az állami vagyon átalakításáról azt megelőzően, hogy érdemben ismernénk mindazt a gazdaságpolitikai csomagot, amit majd az új pénzügyminiszter úr elképzelései, az ennek megfelelően létrejövő kormányzati gazdaságmodernizációs program megvalósítani szándékozik. Hiszen ha e programban az ígéreteknek megfelelően a hatékonyság, a termelékenység növelése, a foglalkoztatáspolitikai szempontok érvényesülése, a munkahelyteremtés lesz a hangsúly, ami nagyon üdvös, akkor az máris összeütközésbe kerül a privatizációs törvénytervezettel, amelyben legalábbis az én olvasatom szerint az elsődleges és fő prioritás a költségvetés bevételének fokozása, és pontosan ezek a hatékonyság és a munkahelyteremtés szorulnak háttérbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bevételek fokozása, a készpénzes kivásárlásos privatizáció előtérbe állítása alapvetően háttérbe szorítja a hazai vállalkozók nagyobb arányú térnyerését, hiszen a hazai piac tőkekínálata rendkívül szűkre szabott, a jelenlegi bankkamatok és a hitelhez jutás feltételei jelentősebb hazai befektetői szándék megjelenését erősen korlátozzák. Természetesen senki nem vitatja, hogy az országnak, a gazdaságnak alapvető érdeke a külföldi tőke gazdaságlendítő szerepének növelése, és vele együtt a modern technológia, a jelenleginél sokkal több versenyképes termék megjelenése, de azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy csakis a gazdaságra káros monopolhelyzetek létrejötte, a nyereség gazdaságból történő kiszivattyúzása nélkül, elsősorban tőkeemeléses privatizáció és a nyereség újbóli befektetése révén.
(16.40)
A készpénzes, kivásárlásos privatizáció bizonyos mértékű ellensúlyozására, a széles tulajdonosi réteg megteremtése érdekében a privatizáció során meggyőződésem szerint komoly hangsúlyt kell hogy kapjanak azok a privatizációs technikák, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, amelyek már az eddigiek során is bizonyítottak. Gondolok itt elsősorban a kedvezményes hitelkonstrukciókra, a részletfizetési kedvezményekre, a privatizációs lízingre és egy rendkívül fontos részre: a munkavállalói részvényvásárlási programra.
Különösen hátrányosnak látom azonban, hogy a törvénytervezet nem serkenti az innovációt, nem teremti meg a hazai szellemi vagyon felértékelését. Igen problematikusnak ítélem azt is, hogy a törvénytervezetben a kárpótlási jegy értéktartása nem biztosított, különösen ma, amikor a földtulajdonhoz jutás a kárpótlás keretében lényegében már megvalósíthatatlan.
A törvénytervezet egy másik hiányosságának tekintem, hogy nem mond semmit és ez egy rendkívül fontos hiányosság a vállalatok felújításáról, reorganizációjáról, különösen azokra a stratégiai vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek zömmel borotvaélen táncolva, csőd- és felszámolásközeli állapotban próbálnak létezni, ugyanakkor szakmapolitikai vagy foglalkoztatáspolitikai szempontból meghatározóak.
Itt kell ismételten szót emelnem a kivásárlásos privatizáció és az idei évre tervezett 150 milliárd forintos költségvetési privatizációs bevétel kapcsán: félő, hogy e rendkívül nehezen ha egyáltalán teljesíthető feltétel, az ipar stratégiai részének legrangosabb, legjelentősebb vállalkozásait adja egyszer s mindenkorra külföldi tulajdonba, lényegében értéke alatt, s nem ad lehetőséget hosszú távú iparpolitikai és gazdaságfejlesztői érdekek érvényesítésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mióta hazánkban megindult a privatizáció, folyamatosan vissza-visszatérő kérdés volt és vita folyt a nyilvánosságot, az átláthatóságot és a verseny tisztaságát illetően. A nyilvánosságot, az ellenőrizhetőséget mind a kormányprogram, mind a törvénytervezet indoklása kiemelten érinti, arra hangsúlyt helyez. De vajon melyek a törvényben azok a beépített garanciák, amelyek mindezeket egyértelműsítik, mindezek megvalósítását biztosítják?
Azt hiszem, vajmi kevés, csak néhány utalás van rá, elsősorban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság kötelességei között: a rábízott vagyon pontos nyilvántartása és értékének védelme, a folyamatról emlékeztető felvételének előírása ami már eleve azt jelenti, hogy ez utólag készül, a folyamatot mintegy utólag rögzíti és a számonkérhetőség deklarálása.
A vita folyamán számos esetben elhangzott az is, hogy a privatizációt politikamentesen kell végrehajtani. Ezzel kapcsolatban külön utalni szeretnék Bauer Tamás képviselőtársamnak az Országgyűlés 1995. február 6-ai vitanapján elhangzott igen tartalmas felszólalására, amelyben többek között azt mondta: "Ez a vita arról szól, hogy a privatizáció el legyen-e különítve a politikától, a pártoktól avagy ne legyen elkülönítve. Mi mármint Bauer Tamásék a mellett vagyunk, hogy legyen elkülönítve és mindenképpen olyan megoldást kell alkalmazni, oly módon kell a hatásköröket rendezni, hogy ennek az elkülönítésnek garanciái legyenek."
Nos, én itt megállnék egy percre és vitatkoznék ezekkel a megállapításokkal, hiszen mi is van valójában a törvényjavaslatban?
Az Állami Privatizációs Vagyonkezelő Részvénytársaság alapítója, valamint tulajdonos-részvényese bár ezt a törvény normaszövege expressis verbis nem mondja ki, nem is érinti, ugyanakkor az indoklás azonban kimondja a kormány mint testület. Az ÁPV Rt. alapító okiratának, szervezeti és működési szabályzatának, a versenyeztetési szabályzatnak az elfogadója a kormány. A módosítás joga is a kormányt illeti. Az ÁPV Rt. igazgatósága elnökét, valamint összes tagját a kormány nevezi ki, illetve menti fel. A kinevezés ugyan három évre szól, de a törvényjavaslat szerint a kormány bármelyik igazgatósági tagot bármikor, indokolás nélkül visszahívhatja ami felveti a kérdést, hogy ilyen helyzetben melyik igazgatósági tag független valójában a kormánytól, illetve nevezzük nevén: független-e a politikától.
De továbbmenve: a privatizációs folyamatot ellenőrző, az állam, a társadalom érdekeit biztosító felügyelő bizottság elnökét és tagjait is a kormány nevezi ki, illetve menti fel, mégpedig ugyancsak indokolás nélkül.
Ezzel a kormány lényegében saját magát ellenőrzi, de úgy, hogy alapító tulajdonosként az alapító okiratban maga határozhatja meg, hogy mi lesz a felügyelő bizottság feladat- és hatásköre, hogy milyen legyen a felügyelő bizottság viszonya az igazgatósághoz és a menedzsmenthez vagy például magához a belső ellenőrzéshez, amit a törvénytervezet mint újabb ellenőrzési formát illeszt be az ellenőrzési rendszerbe. Tehát még ezt is a kormány határozhatja meg, az általa elfogadandó szervezeti és működési szabályzatban. Ehhez még egy adalék. A felügyelő bizottság ügyrendjét is a kormány fogadja el, hiszen a törvénytervezet szerint a pénzügyminiszteren, illetve remény szerint a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszteren keresztül veszi azt tudomásul.
A részvényesi jogokat a kormány kijelölt tagja gyakorolja, kivéve azokat a jogokat, amelyeket a törvényjavaslat a kormány mint alapító hatáskörébe utal. Mind az ÁPV Rt. alapító okiratát, mind az SZMSZ-t, mind a versenyeztetési szabályzatot a kormány belső tehát nem normatív határozatokban állapítja meg, amelyeket bármikor módosíthat, ennélfogva akár úgy is, hogy a nyilvánosság arról csak később vesz vagy csak később szerez tudomást.
A törvényjavaslat kiemeli az ÁPV Rt.-t az általános számviteli törvény hatálya alól a könyvviteli és mérlegbeszámoló-készítési rendelkezéseket illetően; a speciális szabályozás lehetőségét is rábízza a kormányra, ezzel is lehetővé téve, hogy a szabályozás alanya egybeolvadjon a szabályozás tárgyával.
Figyelemre méltó és külön aláhúzásra javaslom a törvényjavaslat azon utolsó szakaszát, miszerint a kormány felhatalmazást kap arra, hogy a törvény mellékletét ezeknek a bizonyos, régebben 126-os rendeletbe foglalt, tartós állami tulajdont működtető gazdasági társaságoknak a technikai adatait módosíthassa. Ez megítélésem szerint egy olyan felhatalmazás a kormány részére, amelyik arra ad lehetőséget, hogy a kormány törvényt módosítson, hiszen egy olyan általános fogalom, mint a technikai adat, szabadon értelmezhető, akár odáig menően is, hogy az Országgyűlés megkerülésével a kormány megváltoztathatja a mellékletben felsorolt tartós állami tulajdon mértékét is. Az is egy technikai adat.
Végül, mivel a törvényjavaslat a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti részvénytársaságként fogalmazza meg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot, így annak igazgatósága az alrészvénytársaságok felé gyakorlatilag minden korlátozás nélkül gyakorolhatja a konszernjogokat, ami a fentiek szerinti, egyértelmű politikai döntések gazdaságba történő átültetését teszi lehetővé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekből is látható, hogy az állam mint tulajdonos helyébe tehát a kormány lép, törvényi szinten legalizálva. Másfelől: a törvényjavaslat az állam piacszabályozó közhatalmi funkcióinak a tulajdonosi funkcióitól való elválasztása helyett lényegében szentesíti e két funkció teljes és intézményes összeolvadását, azaz a privatizáció nemhogy elválna a politikától, hanem ellenkezőleg: e törvényjavaslat szerint a kettő összeolvadhat.
(16.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! A kereszténydemokraták szerint nem az a baj tehát, hogy a kormány felügyelő és ellenőrző szerepet tölt be a privatizáció felett, hanem az, hogy a törvénytervezet nem biztosítja a valódi átláthatóságot, a valódi nyilvánosságot, a hosszú távú gazdaságpolitika, a fejlesztés érdekeit, és különös tekintettel a részvénytársasági formára nem teszi ellenőrizhetővé magát a folyamatot az Országgyűlés számára.
Mindezekből is látható, hogy a törvénytervezet számos esetben javításra szorul, amit saját eszközeinkkel igyekszünk majd elősegíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)