Homoki János (FKGP)
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány saját tervéhez viszonyítva némi késéssel nyújtotta be T/451. szám alatt a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosítására tett javaslatát. Elvárja, hogy magától a benyújtás tényétől elégedetten tapsoljunk, s ne lássuk meg, hogy a javasolt változások tekintélyes része alig több, mint a törvény szövegének értelmezéséhez nyújtott mankó. Mankó, amire szükség van, hogy a jogosultak ne legyenek kiszolgáltatva az ügyükben eljáróknak.Felvethetem a kérdést: mi okozza a módosító javaslat ilyen tartalmát? Képviselőtársaim emlékeznek Mátyás király mondására. A kormány a Mátyás királyi feltétel szerint akarja megoldani kötelezettségét, hogy tudniillik jöjjön is meg ne is, hozzon ajándékot, meg ne is úgy értelmezve: módosítson, de a költségvetés szent tehenéhez ne kelljen hozzányúlni, a módosítás ne kerüljön pénzbe. Ez kicseng magának az indokolásnak szövegéből is. Az általános indokolás maga állapítja meg idézem , "a javaslat szerinti módosítások, a gyermeknevelési támogatás kivételével, többletforrást nem igényelnek". A megállapítás, hogy többletforrás-igény nem jelentkezik, fikció. Fikció, mert az igény nem a költségvetés irányába jelentkezik, hanem a végrehajtásra kötelezett, gazdaságilag ellehetetlenült önkormányzatoknál vagy a szolgáltatás igénybevevőjénél, eltartójánál.
Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig a benyújtott "alibi" módosító javaslat mintájára én is általánosságokat mondtam, ezután szeretnék rátérni a javaslat konkrétabb értékelésére.
Először a költségvetési kihatásokat érintő, a javaslat 3. § (1) bekezdésében megfogalmazott, alanyi joggá tett gyermeknevelési támogatás kérdésében vetődik fel a gondolat bár az indokolás erre utal , hogy lesz-e fedezet a kifizetésekre.
(17.30)
Nemcsak a szükséges pénzügyi fedezetre gondolok, hanem a pénzügyminiszteri akaratfedezetre. Lesz-e pénzügyminiszteri akarat, fedezet?
Különös aggodalom vetődik fel bennem, ha a még jelölt pénzügyminiszternek a miniszterelnök úr által elfogadott és nyilvánosan megjelent cselekvési programjában foglaltakra gondolok, ami a sajtóban megjelent.
A program I. fejezet 7. pontja ugyanis azt tartalmazza, hogy a társadalom minél nagyobb hányadával el kell fogadtatni, hogy az államháztartási reform elsősorban a humán infrastruktúra szerkezetének átalakítását jelenti, az ingyenes ellátások terjedelmének szűkítését, az ellátás nem alapszintű elemeinek részleges piacosítását kikényszerítő eljárások bevezetését mondta Bokros pénzügyminiszter-jelölt úr. Kérdésem tisztelt képviselőtársaimhoz, hogy ezt nevezzük szociális érzékenységnek?
A Népjóléti Minisztérium, felmérve a költségvetés szükségességét, belátva, hogy a szociális területen is helyük van a civil szervezeteknek, javasolja, hogy működésüket törvény biztosítsa. Egyetértek azzal, hogy ezeknél a civil szervezeteknél az állam lemond egyes jogosítványairól, ami az alapellátás folyósításából fakadóan megilletné. A civil szervezetek által nyújtott szociális ellátások alapja a jövőben az a megállapodás, melyet az igénybe vevő az ellátást nyújtóval köt.
A javaslat 10. szakasza az szt. 109. szakaszát egészíti ki. Hiányolom azonban, hogy nem vizsgálták meg törvényességi szempontból is. A törvényhely a bentlakásos szociális intézményben határozatlan vagy határozott időre beutalt lakója más intézménybe áthelyezése kérdését szabályozza. Úgy tűnik azonban, hogy olyan esetben, amikor a beutaló szerv, illetve intézmény vezetője tesz javaslatot az áthelyezésre, a jogosult kiszolgáltatott állapotba kerülhet.
A (2) bekezdés meghatározza az indokokat, melyek fennállása esetén a nevesítettek élhetnek az áthelyezés kezdeményezésével. Ezek: az egészségi állapot megváltozása stb., adott intézményben már nem rehabilitálható személy esetében és harmadik esetben: a házirendet többször súlyosan megsérti. Úgy vélem, hogy ezen c) ponton, ezen harmadik ponton kellene olyan módosításokat végrehajtani, ami biztosítaná a jogosultnak a jogorvoslat iránti esetleges igénye érvényesíthetőségét. Ne lehessen esetleg önkényesen, önkényes intézkedéssel kiszolgáltatni az illető személyt.
A módosítás 12., 13., 14., 15. szakaszai a szociális ellátásokért elszámolható térítési díjakkal kapcsolatban tesznek egyértelműbbé néhány gondolatot. Nem fordítanak azonban figyelmet az szt.116. szakaszának a jogosultak térítési díj fizetésére kötelezettségének mértékére. A nem gyermekétkeztetés intézményi térítési díja nem haladhatja meg az igénybe vevő rendszeres havi jövedelmének 25 százalékát. Ez azt jelenti, hogy például 12 000 forintos nyugdíj esetén vagy munkanélküli segély esetén fizetnie kell havi 3000 forintot. A házi segítségnyújtás keretében biztosított ellátásért fizethető díj nem haladhatja meg a gondozott rendszeres havi jövedelmének 20 százalékát. Ha a házi segélynyújtás keretében étkezést is biztosítanak, a térítési díj együttes összege nem haladhatja meg a havi jövedelem 30 százalékát. 12 000 forint nyugdíjnál ez 4000 forintot jelent.
Ezen összegek látszólag méltányosak, de nem veszik figyelembe a jogosultakat terhelő új körülményeket, az infláció mértékét s a felemelt egyéb szolgáltatások díjait, melyek a különböző szolgáltatások és szükségletek árainak emelkedéséből közlekedés költségemelkedése, energia-áremelkedés, villany, gázemelés, gyógyszerár- emelés rájuk hárul.
A megyei önkormányzatok 1997. december 31-ig kell hogy megteremtsék mindazokat az ellátási formákat, amelyeket a szociális törvény számukra előír. Az anyagi erőforrások azonban bizonytalanok. Kérdéses, hogy például a megye konkrét szociális hatáskörök nélkül hogyan tudja a jövőben a települési önkormányzatok munkáját hatékonyabban segíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig csupán simogattam a beterjesztett javaslat fogyatékosságait (Derültség a bal oldalon.), most azonban felháborodásomat kell kinyilvánítanom azért a mulasztásért, amit a minisztérium azzal követett el: figyelmen kívül hagyta a hatályos törvény 129. szakaszából a kormányra háruló kötelezettséget. Az említett törvényhely előírja, hogy az idősek és fogyatékosok ápolását, rehabilitását biztosító intézmények férőhelybővítését céltámogatás keretében kell biztosítani.
(17.40)
A gyakorlatban országos szinten olyan nagy zsúfoltság tapasztalható ezekben az intézményekben, hogy az újonnan beutalásra kerülők nagy része meg sem éri a beutalás realizálódását. A közelmúltban beszéltem egy 80 éves, önmagát ellátni képtelen személlyel, aki Budapesten megkapta az intézménybe elhelyező beutalóját, és nagy örömmel közölte velem, hogy a határozat úgy intézkedik, a beköltözés időpontjáról az intézmény vezetője írásban értesíti az érdekeltet. A társadalmi szerv érdeklődésére tehát nem az én érdeklődésemre, hanem társadalmi szerv érdeklődésére az intézmény vezetője sajnálkozva fejtette ki, hogy náluk a beköltözés időpontját nehéz előre meghatározni. És most kapaszkodjanak meg képviselőtársaim... (Derültség. Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Kapaszkodunk!)..., mert csak természetes üresedés esetén tudnak helyet biztosítani a részére. Tetszenek tudni, hogy mi az a természetes üresedés?! (Moraj az MSZP padsoraiban.) Felvetődik a kérdés, hogy ez a 80 éves szerencsétlen ember nem a sírba jut-e előbb, mint a szociális otthonba.
A zsúfoltságot tartom felelősnek olyan körülményekért is, amilyen a közelmúltban az írott és elektronikus sajtót is foglalkoztatta, hogy élelmes vállalkozók kiváltották a szociális intézmény lakóit. Hát ilyen a világon még egy nincs szerintem! Csak Magyarországon lehet ilyen! A nyugdíjuk felvételére meghatalmazást kaptak, ebből némi ellátást adva rabszolga-munkakörülmények között dolgoztatták őket.
Ezeknek az embereknek egy része jobbnak tartotta szintén kapaszkodjanak meg képviselőtársaim! , jobbnak tartotta a kutyákkal való étkezést, mint a szociális otthoni elhelyezést és az ott lévő körülményeket. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nem!)
Az általam elmondottak indokolják, amiért ezt az előterjesztést alibi módosításnak neveztem, s a Független Kisgazdapárt részéről elfogadni nem tudom. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)