Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! E törvényjavaslat kapcsán hadd kezdjem azzal: úgy tűnik, a nemzeti és etnikai kisebbségi kérdésekben eddig született, nemcsak Magyarországon, de egész Európában példa nélkül álló jogi megoldások száma ismét szaporodni fog eggyel - természetesen csak akkor, ha a tisztelt Ház is így akarja.Amikor 1994. december 11-én, a helyi önkormányzatok megválasztásával egy időben Magyarország történetében először kisebbségi önkormányzati választásokra is sor került, minden állampolgár számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Országgyűlés a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény és a módosított önkormányzati választójogi törvény megalkotásával alapvető jelentőségű és valóban példa nélkül álló lépéseket tett annak érdekében, hogy az autonómiára irányuló kisebbségi törekvések, valamint a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi dokumentumok ajánlásai Magyarországon a lehető legszélesebb körben megvalósulhassanak. Ezt a talán mondhatom így szép hagyományt folytathatja most az Országgyűlés, amikor a kisebbségek jogairól szóló, előbbiekben már említett törvénynek a nemzeti és etnikai kisebbségi alapra vonatkozó rendelkezéseit érintő módosítási javaslatát tárgyalja.
Miről is van szó? Mindenekelőtt arról, hogy a kisebbségi célú tevékenységek állami finanszírozását ami, hangsúlyozom, csupán része, igaz: fajsúlyos része, a kisebbségeket érintő állami finanszírozás eszközrendszerének ki és milyen formában, milyen szervezeti keretek között végezze.
Amikor 1993-ban az Országgyűlés elfogadta a kisebbségek jogairól szóló törvényt, nem volt módja arra, hogy az említett finanszírozás megvalósítására a közalapítványi formát válassza. Nem volt módja, egyszerűen azért, mert a közalapítvány intézményét a hatályos jog akkor még nem ismerte. Ezért a törvényhozó a tervezett támogatási rendszer célkitűzéseinek realizálására jobb híján elkülönített állami pénzalapot teremtett, annak is egy sajátos formáját, amelyről már akkor sem volt kétséges, hogy nemigen illeszthető be a decentralizált állami pénzalapokra vonatkozó szabályozási rendbe.
A polgári törvénykönyv múlt év január 1-jén hatályba lépő rendelkezései azonban az állami és az egyre terebélyesedő, a köz dolgaiba egyre erőteljesebb közvetlen beleszólást igénylő civil szféra köztes mezsgyéjén kialakított nonprofit intézményrendszer részeként megteremtették a közalapítvány intézményét, amely az állami pénzalap bármilyen sajátosan is kialakított konstrukciójával szemben sokkal hatékonyabban és demokratikusabban képes szolgálni azokat az állami célkitűzéseket, amelyek megvalósítására hivatott.
Tisztelt Országgyűlés! Azt aligha kell most részleteznem, hogy ebben az esetben melyek ezek a célkitűzések, és állami támogatásuk hatékonyabbá, áttekinthetőbbé, demokratikusabbá tétele miért szükséges. Arról sem kell talán részletesen szólnom, hogy a közalapítvány intézménye e célok elérésére miért alkalmasabb, mint az állami pénzalap. A törvényjavaslat indokolása legalábbis remélem mindenkit kielégítő részletességgel szól erről.
Türelmükkel vissza nem élve, ezzel kapcsolatban most mindössze egyetlen részt emelnék ki, mégpedig a következőt:
A jogi személyiséggel rendelkező, a vagyoni forgalomban önálló jogalanyként tevékenykedő közalapítvány az alaphoz képest mind gazdasági, mind pedig társadalmi kapcsolataiban ésszerűbb és operatív módon gazdálkodhat a rendelkezésére bocsátott költségvetési forrásokkal, ugyanakkor legalább ilyen mértékben alkalmasabb arra is, hogy a tevékenysége által érintett szervezeteket ez esetben mindenekelőtt a kisebbségek országos önkormányzatait érdemi módon bevonja a döntéshozatalba.
Ami a törvényjavaslatban példa nélküli, amire tehát első ízben kerül sor, az az a konstrukció, hogy noha a nemzeti és etnikai kisebbségekért közalapítvány létrehozását az Országgyűlés tövényben rendeli el, az alapító maga a kormány lesz. Ennek lehetőségét egyébként a polgári törvénykönyv teremti meg, amikor a 74/G § (1) bekezdésében kimondja: törvény közalapítvány létrehozását kötelezővé teheti.
(18.00)
Ebben az esetben tehát erről van szó a talán nem is véletlen, hogy éppen a kisebbségek jogaival, törvényes érdekeivel összefüggésben.
A törvényjavaslat természetesen meghatározza azokat az alapvető, elsősorban garanciális jellegű szabályokat, amelyek a közalapítvány létrehozása szempontjából feltétlenül szükségesek. Ezek a rendelkezések nemcsak képet adnak a létrehozandó közalapítványról, annak céljairól és kezelő szervezetéről, de irányadóak mindenekelőtt az alapító kormány számára is, mivel megszabják az alapító ügylet, az elkészítendő alapító okirat lehetséges tartalmának kereteit is.
A közalapítványi forma mint arról már szóltam jellegénél fogva alkalmasabb az alapnál arra, hogy az általa hozandó döntésekben érintetteket magába a döntési mechanizmusba is bevonja. Ezzel a kedvező lehetőséggel a törvényjavaslat is él, sőt mi több, rá is erősít, amikor a delegálási elvet követve megjelöli azokat a szervezeteket és személyeket, akik a közalapítvány kuratóriumába és felügyelő bizottságába küldhetők. S mindezt anélkül teszi, hogy az alapítónak tehát a kormánynak a közalapítvány kezelő és ellenőrző szervezetének létrehozása, illetve tagjainak kijelölése során módjában állna e delegált személyi körön bármit is változtatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem tehát, hogy ez a törvényjavaslat elfogadása esetén méltó folytatója lehet a kisebbségi kérdéseket érintő törvényhozásnak. S ez alatt nemcsak a javaslat tartalmi rendelkezéseit, de előkészítésének folyamatát is értem. Azt ugyanis, hogy ez a javaslat akárcsak a korábbi, az általa módosítandó kisebbségi törvény hatpárti konszenzuson alapul. Csak remélni merem, hogy egyre több olyan jogalkotási témakör kristályosodik ki az előttünk álló időszakban, melyben az ilyen konszenzusnak nemcsak az igénye, de az esélye is megvan.
E közös egyetértésben bízva kérem a törvényjavaslat megtárgyalását és támogatását. Köszönöm. (Taps.)