Homoki János (FKGP)
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Belügyminiszter Úr! A közelmúltban a BM Művelődési Házban, az ön jelenlétében tartott sajtótájékoztatón Móczár Péter autóversenyző és vállalkozó, a Police Magyar Közbiztonsági alapítvány kuratóriumának elnöke bejelentette az alapítvány létrehozását. Meghirdetett célja: a rendőri személyi állományt segítése és a szolgálat közben elhunytak hozzátartozóinak támogatása.Ezek a tények mind a közvéleményt, mind pedig engem mint a rendőrség jelenlegi súlyos anyagi helyzetéért aggódó országgyűlési képviselőt és magyar állampolgárt örömmel töltöttek el. Végre akadt egy becsületes vállalkozó, aki anyagi eszközeit felajánlva segíteni akar a rendőrségen, noha ezt az állami költségvetésből kellene megoldani.
Mindezen jó érzések után elolvastam az újságokban "A száguldó főkurátor", majd a "Meghallgattuk a főkurátort is" című cikkeket, ami után azonnal elmúlt a jókedvem, sőt aggodalom kezdett úrrá lenni rajtam.
Móczár úr ugyanis miként azt miniszter úr azóta már bizonyára tudja adós egy közlekedési kihágás következményeinek teljesítésével. Az említett újságcikkből kitűnően ugyanis 1994. december 15-én a 2-es főúton 100-120 kilométeres sebességgel száguldott, és a feltartóztatni szándékozó rendőrjárőr csak Göd belterületén tudta megállítani. (Derültség, általános zaj.)
Ellenőrzéskor kiderült, hogy a gyorshajtást olyan járművel követte el, amelynek nem volt érvényes műszaki vizsgája, zöld kártyája, de volt igaz, jogellenesen kék lámpája. Amikor a tényállást jegyzőkönyvezték, Móczár úr, magasabb kapcsolataira hivatkozva a hatósági figyelmeztetés ellenére, a rendszám nélküli gépkocsival elszáguldott. Másnap visszament a helyszínre és gondolom, a helyi rendőrök nagy örömére lett rendszám, érvényes műszaki vizsga, forgalmi engedély. Közlekedési kihágásért első fokon nem jogerősen elítélték, de az erről szóló határozatot nem vette át, az "a címzett ismeretlen helyen tartózkodik" felirattal érkezett vissza az eljárást lefolytató budapesti V. kerületi rendőrkapitánysághoz.
Mindezen tények azt az érzést keltik a közvéleményben és bennünk, képviselőkben, hogy itt valami baj lehet a jogegyenlőséggel. Az állampolgári jogegyenlőség alkotmányos elvének megsértésénél is nagyobb aggodalmat kelt bennem, ahogy Móczár úr reagált az eseményekre. Nem vitatta a gyorshajtást, nem vitatta az okiratok hiányát sem, azonban felsőbb kapcsolatait rendszáma visszaszerzésére vette igénybe. Ennél az igénynél azonban nem állt meg, kijelentette, hogy az alapítványért cserébe, akik hajlandók a rendőrségnek segíteni a bajban anyagi eszközökkel is, több tiszteletet érdemelnek.
Ez a kijelentés már maga a kötelességteljesítés elmulasztására való felhívás, jó esetben út a korrupcióhoz vagy más célhoz?
(16.20)
Az előadottak alapján kérdezem belügyminiszter úrtól, hogy a Belügyminisztérium számára elfogadható-e a Police Alapítvány, illetve kuratóriuma elnökének, tagjának Móczár Péter.
Másodszor: történt-e intézkedés annak megállapítására, hogy kinek az utasítására kapta vissza Móczár úr a rendszámát, közben érvényesítette forgalmi engedélyét és zöld kártyáját?
Harmadszor: történt-e az ügyben felelősségre vonás, és mi az eljárás ilyen esetben egy közönséges állampolgár esetében?
Negyedszer: belügyminiszter úr szerint hogyan járjon el az intézkedő rendőr a jövőben az alapítvány kuratóriuma tagjainak esetleges törvénysértő magatartása esetén?
Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)