Szabad György (MDF)
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi ügyben rövid időre szeretném figyelmüket igénybe venni.Két és fél órával ezelőtt ügyrendi észrevételt kaptam az igazságügy-miniszter úrtól, majd ügyrendi intelmet az elnöknőtől.
Szeretném jelezni, teljesen tisztában vagyok azzal, s úgy is fogalmaztam meg kérdésemet, hogy a köztársasági elnök úr megnyilatkozásai nem képezik felelősségre vonásnak a tárgyát. Én az igazságügy-miniszter úrtól kértem választ, mégpedig amiatt, mert alkotmányunknak és minden demokratikus alkotmánynak egy fontos mozzanatát érte a jelek szerint vélt sérelem. Tudniillik a bíróság, az igazságszolgáltatás függetlenségének dolgában kértem szót, és kérdeztem az igazságügy-miniszter urat, akinek mint valamennyiünknek, de neki minősítetten feladata ilyen sérelem esetén az állásfoglalás, ha kell, a cselekvés. Jeleztem, hogy mire alapozom kérdésemet: egy világlapban és hazai lapokban közzétett megnyilatkozásra. Ő kijelentette, hogy az ügyrend nem teszi lehetővé ugyan ennek a kérdésnek a vitatását itt nem értek egyet álláspontjával, de felvilágosít arról, hogy a közlemények nem felelnek meg a valóságnak, és köztársasági elnök úr érintett nyilatkozata teljesen mást tartalmaz. (Dr. Lamperth Mónika: Ez nem ügyrendi...)
Erre jött az én viszonválaszom, először az alkotmányjogi alapkérdésre igyekeztem reflektálni, majd itt elmúlatva az időt, kaptam a nyilván jogos jelzést elnöknőnktől; azonban nem állt meg annál igaz, mondatot szakított félbe, ami nem tartozik a legszerencsésebb megoldások közé, de jogos megoldás lehet, hogy az időm letelt, hanem visszatért az alkotmányjogi alapkérdésre, hogy nekem nem is volt jogom itt feltenni a kérdést, és nem engedi a köztársasági elnök urat érintő vita folytatását.
(16.30)
Pedig ha megvárta volna a fordulat befejezését, akkor nagy meglepetés érte volna. Tudniillik én azzal akartam folytatni, hogyha a dolog ilyen örvendetes, tudniillik ha Göncz Árpád nem mondta mindazt, amit a New York Times, majd annak nyomán a Magyar Hírlap és más lapok neki tulajdonítanak, tehát ha ezt nem mondta vettem volna át örvendetesen a szót Vastagh Pál igazságügy-miniszter úrtól, akkor úgy érzem, kár volt napokig várni az én felszólalásomig, akkor ezt az örvendetes hírt a köztársasági elnök úr sajtóirodájának, a kormányzatnak és minden felelős tényezőnek éppen a Göncz Árpádra szórt pontatlan közlésből fakadó előnytelen megvilágítás elhárítása végett már régen közzé kellett volna tenni.
Elnöknő szómegvonása ennek a közlésemnek a késleltetését eredményezte. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)