Baja Ferenc (MSZP)

1995. február 20.

DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azon gondolkodtam itt, türelmetlenkedve az ügyrendi vitán, vajon hogyan is kezdjek hozzá. Azt tudom mondani, ez a röpke 20-25 perc igazán belefért, hiszen közel húszéves a hatályos környezetvédelmi törvényről, húsz éve volt, amikor utoljára a magyar parlament a környezetvédelem ügyéről törvényt alkotott: az 1976. évi II. törvény volt ez. Meg kell önöknek mondanom: az akkori törvény a hetvenes években jelentkező nemzetközi követelményeknek megfelelt, és megfelelt annak az elvnek is, hogy a környezet egyre súlyosbodó problémáit egy-egy országban a legmagasabb közjogi szinten, a parlamentben, törvényi erővel szabályozzuk.

(9.30)

Ugyanakkor, bár szakmailag elfogadható ez a törvény, egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság, a társadalmi részvétel és a demokratikus ellenőrzés számára. Remélem, hogy ez az új törvény ebben is korrigálja majd a régit, mint sok más egyébben.

Nem vitatható az, hogy húsz év alatt rendkívül sokat változott a világ: összeomlott a kétpólusú világrendszer, egészen mások a társadalmi-gazdasági folyamatok manapság a világon mindenütt, átrajzolódott Európa térképe, és Magyarországon is radikális társadalmi és gazdasági átalakulás ment végbe az elmúlt időszakban. Éppen ezért tartom rendkívüli fontosságúnak azt, hogy most a kormány általános vitára bocsátotta a környezetvédelmi törvényt és kéri a tervezet elfogadását. Az előzőek talán indokolják az időszerűséget és azt, hogy ez az időszerűség egyúttal halaszthatatlan kötelesség is. Még egy dolgot mégis mindenképpen hozzá szeretnék tenni ahhoz, hogy miért tartom rendkívüli fontosságúnak a környezetvédelmi törvény vitáját.

A magyar külpolitika prioritásai között szerepel a nagy nemzetközi gazdasági integrációkhoz történő csatlakozás, amely szintén jelentős környezetpolitikai kihívásokat és követelményeket foglal magában. Így többek között utalnék az Európai Unióval megkötött társulási megállapodásra, valamint a jogharmonizáció követelményére és természetesen a környezetvédelmi törvényhozás ilyen irányú kötelezettségére, a kapcsolódó jogszabályok teljes megújítására.

Hadd mondjak egy példát önöknek! Mint a parlament számára ismert, a magyar kormány a közelmúltban nyújtotta be a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez, az OECD-hez a teljes jogú tagság igényét megfogalmazó memorandumot. A csatlakozásról szóló hivatalos tárgyalások megkezdődtek. Amint az OECD képviselői már több alkalommal egyértelműen a tudomásunkra hozták, a csatlakozásra való alkalmasság megítélésének két kiemelt jelentőségű és egyforma súlyú feltétele van: az egyik a piacgazdasági országokkal konform gazdaságpolitika, a másik a konform környezetpolitika kialakítása. Ez a két követelmény világosan jelzi számunkra azt, hogy az az Európa, amelyhez tartozunk, egyforma súllyal és egyforma rangban kezeli a gazdaságpolitika és a környezetpolitika kérdéseit.

A gazdasági szerkezet átalakítása és a tulajdonosváltás során egyértelművé vált Magyarországon is, hogy a gazdasági szereplők a környezetvédelem területén is rendezett és követhető szabályozást kívánnak a kormánytól, amely megtervezhetővé, kiszámíthatóvá teszi beruházásaikat, piaci helyzetüket, és tisztázza környezeti felelősségüket. Talán furcsa, hogy miközben mi ma még katonai laktanyák környezeti kárait számoljuk fel, miközben arról beszélünk, hogy a gazdaság szereplői érdekeikben a környezeti érdekekkel ellentétes dolgokat fogalmaznak meg, aközben a Magyarországra törekvő külföldi tőke elementáris igénnyel kéri a környezeti szabályozást, kéri a környezeti garanciarendszert, mert ők már ismerik, ők már tudják, tapasztalták, mit jelent, ha a környezeti szabályozás túl puha, milyen károkat jelent a gazdaság számára, ha a környezeti szabályozás nem kiszámítható, ha később kell megfizetni a ma könnyen vett forintokat, ha ma tulajdonképpen a gazdaság rövid távú érdekének alárendeljük a fenntartható fejlődés hosszú távú érdekrendszerét. Szeretném elmondani azt is, hogy az elmúlt években az egykori szocialista országok többségében már elfogadták az új környezetvédelmi törvényt, s ebből a szempontból Magyarország szinte megmagyarázhatatlan lépéshátrányba került. Feltétlen fontosságú tehát, hogy ezt a hátrányt leküzdjük, még akkor is, ha a környezetvédelmi törvény elfogadása és az ország környezeti állapota nem fedi ezt a különbséget. Remélem, hogy a tisztelt képviselők asztalán lévő nemzeti környezeti és természetpolitikai koncepció és az ebben bemutatott tárgyszerű mellékletek világosan megmutatják azt, hogy a környezeti állapot tekintetében Magyarország nincs semmilyen formában hátrányosabb helyzetben, mint a többi kelet-európai ország.

Szeretném elmondani a környezetvédelmi miniszternek és a minisztériumnak, valamint a magyar kormánynak azon meggyőződését, hogy a környezet védelme nem kezelhető a társadalmi-gazdasági élet fő csapásirányától eltérő, különleges kivételként, hanem csak a gazdasági és társadalmi folyamatok egészébe integrálódó részként, amely nélkül az egész sem létezik. Ennek megfelelően a környezet védelmére vonatkozó jogi felfogásnak, filozófiának kell átalakulnia, de erre az átalakításra csak akkor kerülhet sor, ha a többi szabályozási terület a mezőgazdaságtól az adózásig, a termékminősítéstől a vámszabályozásig is magáévá teszi az új koncepciót. Amikor tehát törvényt alkotunk, erre kell gondolni. A környezet védelmére vonatkozó törvényalkotás tehát csak akkor nyer értelmet, ha nyitánya egy hosszabb folyamatnak.

A környezetvédelmi törvény 3. §-a kimondja, hogy az atomenergiáról, a bányászatról, az energiáról, az erdőről, az építésügyről, a termőföldről, a halászatról, a honvédelemről, a területfejlesztésről, a vadászatról, a vízgazdálkodásról, a hulladékokról és a veszélyes anyagokról, valamint a természet és a táj védelméről, az állatvédelemről, továbbá az állategészségügyről, a növényvédelemről, továbbá a növényegészségügyről, valamint a műemlékek védelméről szóló törvényekben e törvény rendelkezéseivel összhangban kell rendelkezni. Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon hosszú távú munka.

Önök megkérdezhetik: na de mi a garancia? A garancia a magyar parlament, a magyar demokrácia, az, hogy ha ezt a törvényt majd elfogadja, nyilvánvalóan komolyan veszi a magyar parlament azt, hogy a többi törvényben a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel összhangban kerülnek majd szabályozásra a környezetvédelemhez kötődő problémák. Ezt a garanciát én elég garanciának és fontos garanciának tartom.

Hosszabb folyamatról van tehát szó, aminek eredményeként a környezetvédelem ügye a magyar törvényalkotás napirendjéről lekerülhet, és azt gondolom, olyan problémáról, amely ugyanakkor mindennap és minden órában és minden parlamenti ciklusban valamilyen formában ide, a tisztelt Ház elé kell hogy kerüljön.

Megmondom őszintén, hogy én magam, miközben arról beszéltem, hogy nyilvánvalóan elegendő garanciának tartom a parlamentnek a további részletező törvényekre való ráfigyelését, szívesen fogadnék a magyar parlament részéről egy olyan javaslatot, amelyik önmaga számára esetleg meghatározná ezen törvényi szabályozás időkereteit és időkorlátait. A kormány nyilvánvalóan nem tud erre ajánlatot tenni, de ha a tisztelt parlament úgy gondolja, hogy a környezeti jogalkotás valóban olyan súlyú, olyan felelősséget kíván a tisztelt parlamenttől, hogy a magyar kormányt időrendben kötelezi ezen törvények benyújtására, én a magam részéről szívesen vennék egy ilyen határozatot.

Véleményem szerint mindezek egyenként, de tételesen is megerősítik azt a meggyőződést, hogy a törvényhozás nem várhat tovább, s új környezetvédelmi törvény megalkotása nem halogatható. Itt megállnék egy percig, azért, hogy köszönetet mondjak az előző környezetvédelmi miniszternek, Gyurkó Jánosnak, akinek igen sok munkája fekszik abban, hogy ez a törvény önök elé kerülhetett. (Taps.) Köszönöm az ő munkáját. Köszönöm továbbá az előző parlament környezetvédelmi bizottságának munkáját, akik megvitatták ezt a törvénytervezetet nem rajtuk múlott, hogy már nem kerülhetett a parlament elé. (Taps a KDNP padsoraiból.)

Köszönöm a kormánykoalíciónak azt, hogy akceptálva a környezetvédelmi miniszternek azt a döntését, amely szerint ebben a kérdésben legfontosabb az időtényező, és hogy ennek a törvénynek a parlament elé kell kerülnie, az egyébként jogos, szakmailag is indokolt javaslatait ebbe a törvénybe a parlamenti vitán keresztül próbálja majd beintegrálni, lehetőséget adva ezzel arra, hogy bár szakmai kifogások vannak a legfontosabb érdek, hogy a környezetvédelmi törvény megalkotódjék, ebben a parlamentben érvényre juthasson.

Kérem, engedjenek meg néhány gondolatot az új magyar környezetvédelmi törvény előkészítésének kapcsán arra vonatkozóan is, hogy milyen típusú környezetvédelmi törvény készült el az elmúlt négy-hat esztendőben.

(9.40)

Az első időszakban komoly viták folytak arról, hogy egy általános kerettörvényre vagy inkább egy taxációs, egy kódexszerű jogszabályra van-e szükség Magyarországon a környezetvédelem érdekét tekintve. A jelen környezetvédelmi törvény inkább alap- és keret jellegű törvény, nem annyira kódex jellegű. Vita volt erről a kezdeti szakasztól, vita van ma is a szakemberek között, és vita lesz véleményem szerint és helyes, hogy vita lesz a magyar parlamentben is erről. Mégis úgy gondolom, hogy a mai körülmények között egy ilyen kerettörvény talán jobban szolgálja a környezetvédelem és a magyar társadalom ügyét, mint egy olyan, taxációkra alkalmazott jogszabály, amely bár pontosabb az eddigieknél, több garanciát adhat akár a környezetvédelem ügyének, de kevésbé társadalmasítja a környezetvédelem problémáját, kevésbé köti a környezetvédelmet a fenntartható fejlődés egészének problémaköréhez, kevésbé illeszti szervesen a környezetvédelem problémakörét a magyar gazdaság problémái közé.

A törvényjavaslatnak alkalmazkodni kellett a kialakult jogrendszerhez és a közigazgatási szervezetrendszerhez is. Álláspontom szerint tehát a javaslat konform az alkotmánnyal és a hazai jogrendszerrel. Ugyanakkor felmerültek olyan igények, hogy már a jelen törvény is módosítson olyan alapjogszabályokat, mint az önkormányzati törvény például a kötelező feladatok tekintetében, vagy a büntető törvénykönyv a környezet védelmével összefüggő cselekmények tekintetében.

A kormányzati egyeztetési eljárás során kialakult ez a tervezet, amely az említett törvényeket környezetvédelmi szempontból történő módosításában nem érinti. A mi véleményünk az, hogy azon törvények mint ahogy mondtam generális módosításának időpontjában indokolt ezeket a környezeti problémákat és környezeti garanciákat megszerezni. Mégis azt mondom, ha a parlament ilyen irányú módosító indítványokat tesz, a környezetvédelmi tárca ilyen irányú módosítások fogadására kész, a magam részéről meg fogok szavazni minden olyat, amely a környezetvédelem ügyét előreviszi, amely a szigorítás irányába mozdítja el a szabályozást.

A kormány által beterjesztett törvényjavaslat átfogja a környezetvédelmi jogterület alapvető intézményeit, természetesen a részletszabályok nélkül. Erre nézve külön törvényi és végrehajtási rendeletcsoport kidolgozása szükséges, amely az elkövetkező évek környezetvédelmi jogalkotására vár.

A törvénytervezet kidolgozásánál alapvető követelmény volt, hogy a jövő környezetvédelmét csak olyan törvényi szabályozás képes garantálni, amely társadalmi konszenzuson alapul. A konszenzus kialakítása során különféle vélemények találkoztak, az egyes tárca, illetve ágazati érdekeket is tartalmazó észrevételek a törvénytervezet vitája során ütköztek a társadalom különböző érdekvédelmi szervezeteinek véleményével. Ezek közül is kiemelkedők a "zöld" mozgalmak, amelyek ugyan nem rendelkeznek az állam felelősségével, de a rendszeres eszmecserék során nem a mindenáron való tagadás, hanem a közös nevezőre hozás bölcsessége vezérelte őket. S jelen pillanatban azt mondhatom, hogy bár közöttük is vannak viták a törvényről, alapvetően a környezetvédelmi mozgalmak támogatják ennek a törvénynek a megszületését. Remélem, a parlamenti bizottságok nyitottak lesznek arra, hogy az általuk benyújtott módosítások szintén a parlament elé kerülhessenek.

A törvénytervezet véleményem szerint korszerű, a fejlett piacgazdaságú országok által az elmúlt húsz év alatt elfogadott alapelvekből indul ki, mint például a "szennyező fizet" elve, a megelőzés elve, "a környezet és a környezeti elemek integrált védelme" elve vagy például a társadalmi részvétel biztosítása.

Véleményem szerint ennek a törvénynek az egyik legfontosabb értéke, hogy biztosítja a környezetvédelem ügyének társadalmasítását. Ez a törvény egy intézményteremtő törvény; olyan intézményeket teremt, amelyeken keresztül lehetőségük lesz Magyarország polgárainak, önkormányzatainak arra, hogy egyrészről bekapcsolódjanak a környezetvédelem ügyébe, másrészről pedig világosan lássák a különféle intézmények, a magyar parlament, a magyar kormány, a magyar önkormányzatok, a környezetvédelmi miniszter, a környezetvédelmi bizottság felelősségét és jogköreit. Rendkívül fontos abból a szempontból, hogy tehát nem kódex jellegű a szabályozás, de az információkhoz való hozzájutás garanciája révén igenis magában a magyar társadalomban és a civil szerveződésekben és a magyar nyilvánosságban keresi azokat a garanciákat, amelyek a környezetvédelem problematikáját a magyar társadalomba szervesen illesztik be, amelyek nem szankció jellegűek, hanem egy olyan típusú összefogás politikai, gazdasági, intézményi kereteit teremtik meg, amelyen keresztül valóban előrelendülhet a magyar környezetvédelem ügye, még akkor is, ha mindez természetesen nem menti azt a felelősséget, hogy bizonyos körülmények között szankcionálni kell, bizonyos körülmények között határozottan és keményen kell föllépni a környezetszennyezőkkel szemben.

Alapvető társadalmi, gazdasági és politikai érdek fűződik ahhoz, hogy végre a környezetvédelemmel összefüggő jogi és gazdasági döntések előkészítője előzetesen vizsgáljon meg és értékeljen minden olyan tényezőt, amely vizsgálat az ország gazdasági-társadalmi terveinek kialakításánál és a regionális jelentőségű fejlesztéseknél is alapvető fontosságú. Lehetőséget ad majd ez a tervezet erre a megelőző intézkedésre, amit azért tartok nagyon fontosnak, mert a környezetvédelem ügyében Európában ma már minden tekintetben a megelőzés a legfontosabb alapelv.

A környezetvédelem jelentős gazdasági erőfeszítéseket igényel a károk elhárítása érdekében. Mivel a környezeti károk döntő része a termelés és a fogyasztás folyamatai során keletkezik, kulcskérdés a környezeti szempontok érvényesítése a gazdaságban. A tervezet az Európai Unió irányelveinek megfelelően meghatározza a terhek viselésének alapelveit a környezethasználó, valamint az állam és az önkormányzatok között. Megjegyzem, hogy az utóbbiak egyre meghatározóbb szerepet játszanak a környezeti problémák megoldása terén is, és ez a törvény alkalmat ad számukra arra, hogy keményebb és erősebb szankciójú környezeti szabályokat határozzanak meg egy-egy önkormányzat területén akár, mint az ország egész területén. Kellő szabadságot, kellő rugalmasságot ad tehát az önkormányzatok számára ez a törvény, partneritást kínálva nekik a kormányzat és a Környezetvédelmi Minisztérium szintjén.

A környezeti problémák sokfélesége változatos eszközrendszert igényel. A piacgazdaság kereteinek a környezeti szempontokat is tükröző kialakítása mellett szükség van speciális környezetvédelmi, gazdasági szabályozó eszközökre és korszerű megoldásokra. Ilyen intézményként a központi és önkormányzati környezetvédelmi alapok, valamint a környezet használata után fizetendő díjak, környezetterhelési díj, igénybevételi járulék, termékdíj, betétdíj kerültek meghatározásra. Rendkívüli fontosságúnak tartom ezen alapok meglétét, törvény általi garanciáját. Ezek az alapok adják meg ugyanis a környezetvédelmi társadalmasítás gazdasági hátterét. Ezek az alapok teszik önjáróvá a környezetvédelem finanszírozását, választják le az ország költségvetésének általános problémájáról, és adnak egy olyan típusú biztonságot, amely valamennyiünk számára létérdek, amely valamennyiünk számára azt üzeni, hogy igenis, bár kevés az a forrás, amely ma Magyarországon a környezetvédelem ügyének rendelkezésére áll, de ez a forrás tervezhető, ez a forrás rendszeresen rendelkezésre áll, ezt a forrást mi magunk teremtjük meg a járulékok által, és mi magunk fogjuk számon kérni a végrehajtás szintjén.

Szeretném elmondani azt, hogy a környezetvédelmi tárca és a kormány szerint a környezetvédelem ügye tehát a fenntartható fejlődés kereteibe foglalható, és szeretném cáfolni azt a hiedelmet, amely szerint a környezetvédelem prioritása, a környezetvédelem markáns megjelenítése a magyar piac, a magyar mezőgazdaság, a magyar ipar ellenérdekében fogalmazódik meg. Téves nézet ez; igenis a környezetvédelmi prioritás ezen szférák egyértelmű érdekét jeleníti meg, ezáltal a környezeti szabályozás által válhat versenyképessé a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság.

A bizottsági vitákon elhangzottakhoz néhány gondolatot fűznék az expozé keretében. Először is, több helyen felmerült kérdésként az, hogy a jogi szabályozás a környezetvédelmi törvény életbe lépésével egyidejűleg milyen garanciákat ad a képviselők számára. Szeretném önöknek elmondani, hogy a környezet védelméről szóló törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok tekintetében a következőre készül a környezetvédelmi tárca és a kormány:

(9.50)

A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a következő kormányrendeletek fognak megjelenni:

a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatásköréről, figyelemmel az önkormányzati törvényre;

a környezetvédelmi felügyelőségek feladat- és hatásköréről;

a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köre és a tevékenységek körének szükség szerint, de legalább kétévenkénti felülvizsgálatának kötelezettsége, valamint az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályai;

a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során a biztosítékadási kötelezettség, valamint a céltartalék-képzési kötelezettség szabályai.

Miniszteri rendeletek:

a környezetre súlyos veszélyt jelentő anyagok és termékek előállítása, behozatala, forgalmazása, valamint technológiák alkalmazása, minősítése és engedélyezése részletes szabályai;

a környezetvédelmi bírság fajtái és mértéke, megállapításának módjai;

a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek és technológiák köre, szabályai, valamint a minősítő hatóságok és intézményeik minősítési rendje;

a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételei.

Ezeket a rendeleteket, jogszabályokat követően a következő kormányrendeletek tervezi még a tárca:

a környezetvédelmi felügyelőségek illetékességi területe;

a termékdíjfizetési kötelezettség alá tartozó, elhasználódott termékek visszagyűjtésére és megfelelő kezelésére vonatkozó előírások, összefüggésben a termékdíjról szóló törvénnyel;

a környezetkímélő megkülönböztetés feltételrendszere;

a környezetvédelmi felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményei;

a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai feltételei és a feljogosultság módja;

a hatósági nyilvántartás vezetésének részletes szabályai.

Miniszteri rendeletként tervezem a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályainak, valamint a környezetvédelmi megbízott képesítése feltételeinek kiadását.

Természetesen nyitott vagyok minden olyan további felvetésre, ami a bizottsági vitákban vagy a parlament nyilvános ülésein fölmerül arra vonatkozóan, hogy a tisztelt képviselőtársak milyen egyéb jogszabályi garanciákat szeretnének kapni a most elfogadandó környezetvédelmi törvény hatályosulásához.

Több helyen felmerült a hatpárti egyeztetés igénye. Ezzel kapcsolatban le kell szögeznem nem elvetve a javaslatot, hogyha ilyenre sor kerül, azt nem a környezetvédelem pártpolitikai jelentősége, hanem a környezetvédelem társadalmi súlya miatt kell megtartani. Azért tartom ezt rendkívüli fontosságúnak, mert az én véleményem szerint a környezetvédelem ügye nem pártpolitikai ügy, még csak nem is kormánypárti és ellenzéki, hanem összkormányzati, összparlamenti és össztársadalmi ügy kell hogy legyen másképp esélyünk sincs arra, hogy azt a környezetvédelmi szabályozást, amelyről ennek a törvénynek az alapelvei szólnak, a gyakorlatba, a társadalmi jogkövetés elvei szerinti gyakorlatba átvigyük.

Szeretném elmondani azt is, hogy a törvényt mint jeleztem tulajdonképpen a maga módján két kormány készítette, ezért, ha úgy tetszik, ezáltal többpárti törvénynek tekintem. Azt mondom, és azt szögezem le: véleményem szerint kísérletet kell tennünk arra, hogy a szakbizottságban, ahol is a szakmai prioritások az irányadók, lehetőség szerint hatpárti egyezséget tudjunk kimunkálni. Azért tartom fontosnak a hatpárti megfogalmazást első körben a szakbizottsághoz kötődően megjeleníteni, mert még egyszer mondom a környezetvédelem ügyét elsősorban szakmai kérdésként szeretném kezelni.

Itt is jelzem azonban: abban az esetben, ha a környezetvédelmi vagy a többi bizottság keretében minden nyitottságunk ellenére fölbomlani látszik ez a konszenzus, akkor én a magyar kormány nevében kezdeményezhetek, jogom van kezdeményezni és, ha önök indokoltnak látják, szükségesnek tartom kezdeményezni, hogy a szakmai tárgyalásokat esetleges hatpárti tárgyalásokkal előmozdítsuk. Mindennél fontosabbnak tartom, hogy ezt a törvényt most a lehető legszélesebb társadalmi konszenzussal fogadjuk el.

Ezért emeltem be a bizottságba a hat parlamenti párt mellé a zöldmozgalmak és egyéb társadalmi szervezetek, esetleg az önkormányzatok képviselőjét. Nem azért, mert a pártok prioritását akarnám csökkenteni, nem azért, mert esetleg ki szeretném játszani a kormánypárttal, a zöldekkel és az önkormányzatokkal az ellenzéket, hanem azért, mert hiszem azt, hogy lehetőség van ma Magyarországon arra, hogy ezt a környezetvédelmi törvényt minél szélesebb elfogadással és hatpárti konszenzussal hozza meg a magyar parlament.

Én, miközben kérem önöket arra, hogy módosító javaslataikkal segítsék ezt a törvényt, a vita utolsó napjáig reménykedni fogok abban, hogy ez a hatpárti konszenzus létrejön. A magam részéről mindent meg is teszek ezért. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)