Kis Gyula József (MDF)

1995. február 20.

DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum szavazatának indoklását kívánom megtenni. Az indoklás az, hogy mi azt véltük, hogy a 13,5 százalék évi várható nyugdíjemelés, amire megvan a fedezet a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésében... (Zaj. Szili Sándor: Ez évi!).., az ez éviben, a '95-ös éviben; az ember a költségvetést általában jövő évinek szokta tekinteni, elnézést a botlásért, márciusban már valóban ez évi lesz...Tehát azt láttuk, hogy ebben a 13,5 százalék minimum benne van; hogy mennyi lesz a nettó munkabér-kiáramlás, erről az a véleményem, ami kereszténydemokrata képviselőtársamnak, Surján Lászlónak, hogy várhatóan magasabb. De ez várható, a 13,5 százalék viszont mindenképpen tény, hiszen benne van a társadalombiztosítás költségvetésében.

Ezért úgy véltük, hogy ennek minél nagyobb hányadát lehessen kiadni az első emelésnél, hiszen időközben az infláció elviszi ennek az emelésnek egy jelentős részét, s ha ezt mint kamatozó tőkét tekintem, akkor az a kérdés, hogy most kinek kamatozik: a költségvetésnek, a tb-önkormányzat költségvetésének vagy a nyugdíjasnak.

Tehát úgy éreztük, hogy a 12,5 százalék nem felelőtlen kívánság, de érzékelve, hogy ezt a javaslatot 72 százalékos többséggel nem valószínű, hogy a kormánypártok elfogadják, ezért lementünk addig, amíg a konszenzus lehetősége megteremtődött, és a 11 százalék a 900 forintos minimummal valóban egy olyan konszenzus volt, ami száz százalékos támogatást ért el a Házban.

Ezt is megszavaztuk, mint ahogy a szavazótáblán látható volt. Nyilván az ellenzék is igennel szavazott, tehát nem méltatlan az a vita, ami lezajlott, különösen, ha ilyen méltó befejezéshez jutottunk el.

Ezért tehát az MDF noha nem adta fel a magasabb követelést úgy vélte, hogy a kis hal is hal, és beleegyeztünk a végül is elfogadott indítványba. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)