Lányi Zsolt (FKGP)
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Én mindig nagyon szégyellem magam... (Zaj, közbeszólások a bal oldalról.).., amikor sok millió nyugdíjasról van szó, akik szerencsére nem látják ezt a vitát a tévében, mert nem közvetíti a tévé. Remélem, hogy röviden fogja majd tájékoztatni a sajtó a rádió mellett ülő nyugdíjasokat, hogy mi itt három-négyszázan nem tudom pontosan, hányan vagyunk a nyugdíjasok sorsáról vitatkozgatunk, likviditásról beszélünk, mit bírunk, mit nem bírunk. Úgy érzi az a szegény nyugdíjas, aki élete munkájával becsületesen megdolgozott a nyugdíjáért, hogy kényünkre kedvünkre ki van szolgáltatva. (Általános zaj.) Akkor, amikor a piacon két kis meg egy nagy krumplit tud vásárolni, amikor a húsboltban likviditási zavarral küzd a nyugdíjas, akkor nekünk nem szabadna ezeket a dolgokat ilyen oldalról megközelíteni. Már többször szóltam, a nyugdíjtörvény előtt is, és még az egészen fiatal parlamentben is, hogy a nyugdíjaknak egy automatizálását kellene bevezetni, egy valorizálást. Egy összegben, például dollárban megállapítom a nyugdíjat, és mindig beszorzom... (Derültség, zaj a bal oldalon.).., egy pillanat, hadd fejezzem be, uraim! Mindig visszaszorzom, hogy a forint hogy áll, és akkor az jár neki! Így nem kegyként fogja a nyugdíjas felfogni, mert most azt akarjuk bebizonyítani, hogy milyen nagy emberek vagyunk, hogy íme szegény nyugdíjas, most neked 13 százalékot adtunk vagy 10-et, vagy 11-et. (Általános zaj.) Nem, a nyugdíjasnak nem kell hálásnak lennie, nekünk kell szégyellni magunkat, hogy a nyugdíjasaink éheznek, a kukában turkálnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalról.)