Fedor Vilmos (MSZP)
FEDOR VILMOS (MSZP): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy az alapszerződésekkel kapcsolatban kialakult vitához csatlakozva mondjam el véleményemet, s teszem ezt három okból. Egyrészt, mert az Önök jóvoltából is tagja vagyok az alapszerződésekkel foglalkozó albizottságnak. Másrészt mint oly sokaknak e hazában személyes családi kötődésem van a határon túli területekhez. Végül pedig azért, mert a közelmúltban, éppen Marosvásárhelyen, Sütő András otthonában résztvevője lehettem egy beszélgetésnek, amelyen az indulatokat és az érzelmeket mellőzve számba vettük a határon túli magyarság reális esélyeit és lehetőségeit. Szándékosan említettem: indulatok és érzelmi túlsúlyok nélkül. Mert sokszor a vitáinkban éppen ezeken nem tudtunk felülemelkedni, s pátoszos nekibuzdulásainkat keserű kijózanodások követték. Örülök annak, hogy most valami változás történt: több szó esik a tényleges lehetőségekről, a felelősségről és a bizalomról. Persze tudom, ez a vitából is kiderült, ennek is van veszélye, hiszen vannak, akik úgy gondolják, azért, mert kevesebb a szép szó, a cirkalmas és begyakorolt mondatfűzés, megkérdőjelezhető a szándék őszintesége. Pedig nem erről van szó.
Ez a kormány a hangzatos és szép szavak nélkül is ugyanolyan felelősséggel viseltetik a határon túl élő magyarság sorsa iránt, mint tette azt elődje. A hangsúlyokat azonban máshová tette, felismerve azt: nem érdekünk, hogy bármely szomszédos országot kirekesszük az Európához való csatlakozásból, mert ezzel kirekesztenénk a kétmilliós határon túli magyar kisebbséget is; felismerve azt: a kulcsszó a bizalom, amelynek erősödése lehet az alapja a gazdasági kapcsolatok fejlődésének, biztonságérzetünk erősödésének. S ez a bizalom a határon túl élő magyarság jogainak, egzisztencia-teremtésének feltétele is. A bizalomerősítés formája pedig a párbeszéd és az ennek eredményeként megszülető megállapodások.
Ezek sorában éppúgy fontos egy-egy új határ-átkelőhely megnyitása, mint a határon túli beruházások ösztönzése, a regionális, szubregionális együttműködés feltételeinek megteremtése.
Gondolom, senki sem kérdőjelezi meg e Házban, miért támogatta az előző kormány és támogatja a mostani is a beregszászi kórház megépítésében való részvételünket. A napokban több egysége is műszaki átadásra került. Azonban talán éppen e beruházás kapcsán kell elmondani, hogy bár Ukrajnával megkötöttük az alapszerződést, a lakosság köztük a magyar közösség helyzete mégis romlik. Ennek oka abban a gazdasági válságban keresendő, amelynek nyomán jelenleg Kárpátaljáról talán a legerősebb a Magyarország felé irányuló migráció. Miközben tehát magyar és ukrán támogatással megépül a beregszászi kórház, félő, hogy alig marad magyar nemzetiségű orvos, aki ott dolgozhatna. Pedig ott kitűzhető a zászló, és énekelhető a Himnusz.
Hölgyeim és Uraim! Mindezt azért mondtam el, hogy érzékeltessem: az alapszerződés megkötésének puszta ténye még nem változtatja meg az ott élők helyzetét.
(14.10)
Azonban eszköz, mégpedig fontos diplomáciai eszköz lehet ahhoz, hogy e törékeny hídon járva, a térségben erősödjön a párbeszéd, erősödjön a bizalom a határon túl és a határon innen egyaránt. Folytatni kell mégpedig kellő elszántsággal, elhivatottsággal a megkezdett párbeszédet: kormánypártok és ellenzék együtt, nem a látványtervezésre, hanem a forgatókönyv írásra figyelve, folyamatos párbeszédben a határon túli magyarság szervezeteivel. Azért is ezt kell tenni, hogy az alapszerződések esetleges meghiúsulása okán ne nekünk kelljen magyarázkodnunk. Köszönöm szépen. (Taps.)